A TA3 televízió csütörtök esti A király lép című vitaműsorában a Beneš-dekrétumok, valamint a szlovák–magyar együttélés aktuális kérdései kerültek terítékre a parlamenten kívüli Magyar Szövetség és a Republika részvételével. A Magyar Szövetség higgadt, dokumentumokra építő érveléssel lépett fel, míg a Republika oldalán az indulat, a bagatellizálás és a kampányszagú gesztuspolitika dominált.
A Magyar Szövetség politikusai – Őry Péter és Mózes Szabolcs – végig higgadt, szakmai hangnemben érveltek. Álláspontjuk szerint a Beneš-dekrétumok kérdését nem lehet elhallgatni vagy relativizálni, mivel azok jogi következményei ma is valós problémákat okoznak, akár vagyonelkobzások formájában. Hangsúlyozták: a jó szlovák–magyar együttélés nem a konfliktusos kérdések szőnyeg alá söprésére, hanem a nyílt párbeszédre, a jogállamiságra és az egyéni jogsérelmek korrekt rendezésére épülhet.
Ezzel szemben a Republika képviselői több alkalommal érzelmi túlfűtöttséggel, indulatos kitérőkkel reagáltak. Különösen Miroslav Suja szereplése vált feltűnővé: felszólalásai gyakran elcsúsztak a szakmai érveléstől a személyeskedés, az önigazolás és a látványos terepmunkával való dicsekvés irányába.
A Beneš-dekrétumokról szóló vitában vált igazán láthatóvá a két párt közti különbség. Míg a Magyar Szövetség dokumentumokra és jogi tényekre építette érvelését, addig a másik oldal – élén Milan Uhríkkal –
következetesen igyekezett bagatellizálni a ma is zajló földelkobzások jelentőségét.
Őry Péter a vita elején világossá tette: a Magyar Szövetség nem érzelmi alapon közelít a kérdéshez. „A mi álláspontunk a tisztesség és a kulturált politizálás politikája. Amit állítunk, azt mindig dokumentumokkal és bizonyítékokkal támasztjuk alá” – fogalmazott.
Mózes Szabolcs ezzel összhangban hangsúlyozta, hogy nem elszigetelt esetekről van szó. „Ezek nem egyedi, nem ritka ügyek” – mondta, majd felsorolta: 2018 és 2021 között, majd ismételten az utóbbi időszakban is történtek vagyonelkobzások. A Szlovák Földalap éves jelentéseire hivatkozva kiemelte: „Több száz hektárról beszélünk, csak Pozsony környékén mintegy 400 hektárról, amelyek értékét ma már nehéz megbecsülni, mert időközben építési telkekké vagy erdőkké minősítették át őket.” Mózes arra hívta fel a figyelmet:
a földelkobzások konkrét szlovák állampolgárokat sújtanak pusztán a magyar vagy német felmenőik miatt, ami a kollektív bűnösség elvének 21. századi továbbélése.
Milan Uhrík ezzel szemben a problémát részben adminisztratív hibákra vezette vissza, és enyhítő példákkal relativizálta. „Sok esetben egyszerűen rendezetlen a kataszter, ezt kellene rendbe tenni” – érvelt, majd hozzátette: „Mi határozottan ellenezzük, hogy nyolcvanéves dekrétumok alapján ma nagymamák kertjeit vegyék el.” Ez a megfogalmazás azonban kerülte a vita lényegét:
nem kiskertekről, hanem dokumentáltan nagy értékű, több száz hektárnyi földterületekről volt szó.
A dél-szlovákiai járványügyi intézkedésekről szóló vita során Suja felszólalásai ismét eltávolodtak a szakmai keretektől. Hosszú monológban taglalta saját szerepét, miközben a másik oldalt tétlenséggel vádolta. Erre reagálva Őry Péter higgadt hangnemben zárta le a vitát, visszaterelve azt a tények talajára. „Kérem, hagyjuk a sértegetéseket és az invektívákat. Ön azt állította, hogy semmit nem csinálunk. A Magyar Szövetség volt az egyetlen politikai párt, amely a populizmust félretéve fertőtlenítő anyagot biztosított a gazdáknak, és azt szét is osztotta” – fogalmazott, egyértelműen elutasítva a személyeskedést.
Milan Uhrík elnök szereplése szintén beszédes volt: retorikájában látványosan igyekezett megszólítani a magyar választókat. A dél-szlovákiai kötődések, magyar kapcsolatok és a „sosem szavaztam Magyarország ellen” típusú kijelentések azt a benyomást keltették, hogy
Uhrík akár politikai önellentmondások árán is kész lehajolni a magyar szavazatokért – mindezt úgy, hogy pártja korábbi politikai pozíciói élesen szembementek a kisebbségi jogok bővítésével.
A vita további részében – legyen szó önkormányzati együttműködésről, kisebbségi kulturális támogatásokról vagy külpolitikai kérdésekről – hasonló mintázat rajzolódott ki. A Magyar Szövetség következetesen a helyi realitásokra, a jogbiztonságra és a hosszú távú megoldásokra koncentrált, míg a Republika részéről gyakran leegyszerűsítő, kampányszagú érvek és erős EU-ellenes tirádák kerültek elő.
Összességében a műsor kevesebbet mondott a Beneš-dekrétumokról, viszont annál többet a szlovákiai politikai kultúráról. A Magyar Szövetség részéről egy higgadt, szakmai, jogállami megközelítés rajzolódott ki, míg a Republika oldalán – különösen Suja és részben Uhrík megszólalásaiban – az indulat, a politikai póz és a választói kegyekért folytatott látványos gesztusok domináltak, amelyek inkább elfedték, mint oldották a valós problémákat.
Szalai Erika/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
