Karácsony előtt exkluzív interjút adott a TV21 Ungvár stábjának Nacsa Lőrinc nemzetpolitikáért felelős államtitkár. A politikussal folytatott beszélgetés során érintették a kárpátaljai magyarság helyzetét, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) erőfeszítéseinek és az anyaországi támogatásoknak a fontosságát. Beszéltek a háború és a béke kérdéséről, a jövő évi magyarországi választásokról, illetve a külhoni magyarokkal szembeni, bizonyos politikai körökben újabban elővett gyűlöletkampányról is.
– Államtitkár úr, a háború negyedik évfordulójához közeledve hogyan látja a kárpátaljai magyarság helyzetét?
– A háború ügyével kapcsolatban az utóbbi időben történtek pozitív dolgok, voltak érdemi tárgyalások, és ez jó irány. Korábban három évig csak a magyar kormány és a Szentszék mondta azt, hogy békére van szükség. Az elmúlt időszakban az Amerikai Egyesült Államok elnöke, a világ legnagyobb hatalmának a vezetője beleállt abba, hogy béke legyen, ő a kampányában is azt ígérte, hogy mindent meg fog tenni a béke érdekében. Találkozott többször az ukrán elnökkel, az orosz elnökkel, beszéltek telefonon, találkozott az európai vezetőkkel. Most úgy érzem, hogy van egy béketörekvés az Egyesült Államok részéről, és van egy háborús törekvés a nyugat-európai vezetők részéről. Számomra riasztó, amikor azt mondják brit, francia, német katonai vagy politikai vezetők, hogy a fiainknak meg a lányainknak menni kell, és harcolnia kell egész Európának, és készüljünk fel a háborúra. Azt gondolom jó, hogy van párbeszéd, jó, hogy végre vannak a békéhez közelítő tárgyalások. Mi azt várjuk – és ehhez teszünk hozzá mindent a magunk erejéből –, hogy minél hamarabb megvalósuljanak ezek a tárgyalások. A budapesti békecsúcs is ott van a horizonton, reméljük, valamikor lesz egy ilyen békecsúcs, ahol egy tűzszüneti és egy békemegállapodást tető alá lehet hozni. Szerintünk ez lenne az egész világ érdeke, az oroszok, ukránok érdeke, mindenképpen ez lenne a magyarok és az európaiak érdeke is.
– Át lehet ütni a falat? Egyre inkább látszik az elmúlt időszakban, hogy Magyarországra figyel az egész világ.
– Magyarország a méreténél talán nagyobb súllyal képviselteti magát ezeken a tárgyalásokon, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök volt az, aki békemisszióra indult, aki tudott találkozni az akkor felkészülő amerikai elnökkel, a kínai elnökkel, az ukrán és orosz elnökkel, akinek ily módon a közép-európai realitások talaján számítanak a véleményére. Kár, hogy a brüsszeli vezetők megpróbálják ezeket a békére törekvő hangokat kizárni a tárgyalásokból. Nyilván nem véletlenül esett a választás Budapestre mint a békecsúcs lehetséges helyszínére. Magyarország most már négy éve konzekvens ebben az álláspontjában, ezért hol máshol lehetne jobban megszervezni egy békecsúcsot, mint éppen itt.
– Kárpátalja távol van a harci cselekményektől – szerencsére. Viszont a kárpátaljai magyarság megmaradása szempontjából nemcsak az összefogás, hanem az is fontos, hogy önök rendkívüli erővel támogatják az ott élő magyar közösséget. Milyen programokkal tudják segíteni a kárpátaljai magyarságot?
– Ha megnézzük, hogy mire van a kárpátaljai magyarságnak a leginkább szüksége, akkor első helyen a béke áll, második helyen pedig az a támogatás, összefogás, amit érezhetnek a kárpátaljai magyarok, nemcsak a magyar kormány, hanem az összmagyarság részéről is. Nemegyszer rajtunk keresztül is bonyolódott le olyan adományozás, segítség, amikor a nyugaton élő diaszpóra vállalt fel egy-egy ügyet Kárpátalján, Kanadából, Svédországból ott élő magyarok kerestek meg bennünket azzal, hogy hogyan tudnának segíteni. Nemrég azt láttam, hogy Csíkszeredából érkeznek az iskolabútorok Beregszászra, tehát ez egy négy éve, sőt inkább már tizenéve tartó hatalmas összefogás. Mi azt gondoljuk, hogy azzal tudunk a legtöbbet segíteni, ha a kárpátaljai magyarság intézményrendszerét és közösségeit segítünk fenntartani. Segítjük támogatásokkal, különböző programokkal a szülőföldön való – bármilyen nehéz is – boldogulást, és azt, hogy a kárpátaljai magyar intézményrendszer működjön és éljen.
– Nemrégiben egyetemmé vált a beregszászi magyar főiskola, ebben Magyarországnak nagy szerepe volt a támogatások révén. Milyen szerepe van Ön szerint a KMKSZ-nek és a KMPSZ-nek a kárpátaljai magyar érdekvédelem terén?
– Ha visszatekintünk az elmúlt évre, nehéz, háborús időszakban is magunk mögött tudhatunk sikereket, hiszen óvodát adtunk át, egyetemmé vált a főiskola, magyar nyelvtanfolyamokat indítottunk el az egyetemmel partnerségben, a Nemzetpolitikai Államtitkárság ötletére és támogatásával. Azt gondolom, hogy a politikai érdekképviselet, amit a KMKSZ egyedül lát el, valamint a KMPSZ munkája is, a tehetségprogramok, a tanárok munkájának az összefogása, továbbképzése, az mind-mind olyan eleme ennek a rendszernek, ami nélkül a kárpátaljai magyarság sokkal nehezebb helyzetbe kerülne. Azért van szükség ilyen ernyőszervezetekre, azért van szükség a terepen, az intézményekben dolgozó elkötelezett emberekre, mert nélkülük nyilvánvalóan sokkal gyengébb lábakon állna a kárpátaljai magyar közösségi élet, intézményrendszer.
– A kárpátaljai magyarságot Ukrajna és Magyarország kapcsolatában hídként is lehetne használni, de Kijevben ezt nem mindig akarják. Nem segítette a két ország kapcsolatát a Sebestyén-ügy, illetve a Barátság kőolajvezetéket ért támadás sem…
– Vannak olyan Kárpát-medencei sikertörténeteink vagy jó példák, ahol a többségi nemzettel élő magyar kisebbség hidat tudott alkotni a két ország viszonyában, a jószomszédi viszony megteremtésében. Például Szerbia viszonylatában a vajdasági magyarok voltak a mozgatórugói, pontosabban néhai Pásztor István elnök úr volt a mozgatórugója a történelmi szerb–magyar megbékélésnek. Azt is látjuk Románia viszonylatában, hogy amikor az RMDSZ a kormányban van, akkor a román–magyar viszony javul. Sajnos Ukrajnával kapcsolatban ez most, az elmúlt időszakban nem mondható el. Ha a történelmi hűség kedvéért végignézzük, mi korábban mindent megtettünk. 2015 előtt pont a kárpátaljai magyarok érdekében mindenben támogattuk Ukrajnát, akár az EU-s vízummentességről, akár kereskedelmi, vám- és egyéb EU-val történő megállapodásokról legyen szó. Aztán jött a 2015-ös nyelvtörvény, az oktatási törvény, jött a folyamatos kisebbségi jogfosztás, jöttek a különböző támadások a magyar kisebbség ellen, aztán a háború kitörése után azt látjuk, hogy ez nem csillapodott. Gondolhatnánk, hogy az ukrán kormánynak kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a kárpátaljai magyarok vegzálásával foglalkozzon, mégsem ez a helyzet. Továbbra is fennáll a jogszűkítés, továbbra is megpróbálják ellenségnek beállítani a magyarokat, továbbra is napvilágra kerülnek ilyen ügyek, mint Sebestyén Józsefnek a kényszersorozása és annak során az agyonverése. Miközben az Európa Tanács jelentése is egyértelműen leírja, hogy van ez a jelenség, erőszakkal rángatják be furgonokba a gyanútlanul sétáló civil embereket. Ez egy, az őáltaluk elmondottan Európába törekvő ország esetében elfogadhatatlan. Mi akkor is azt kértük, hogy vizsgálják ki ezeket az ügyeket, legyen meg ennek az ügynek a következménye. Mi innen, a Nemzetpolitikai Államtitkárságról azt tudtuk tenni, hogy ott voltunk Sebestyén József családja mellett, és ott vagyunk ma is. Még most karácsonykor is érkezett támogatás az idős szüleinek, akik Beregszászban élnek. Kifizettük a temetést, a sírkő költségeit, és támogatjuk a fiát is, aki egyetemi tanulmányait folytatja, nemcsak ösztöndíjprogrammal, de mentorálással is, és így tovább. Az a feladatunk, hogy ott álljunk a család mellett, ott álljunk minden magyar család mellett, ezért nemcsak fenntartottuk a segélyprogramjainkat, amit a főleg egyházi karitatív szervezetek végeznek, hanem fokoztuk is az idei évben.
– Nemrégiben kitett egy videót a legnagyobb közösségi oldalra, ahol egy kisdobronyi kényszersorozást láthatott a nagyközönség. Nagyon sokan nem hisznek abban, hogy Ukrajnában mi zajlik. Mégis, hogyan tudják felhívni a figyelmet erre?
– Mi a nemzetközi színtéren is mindenhol beszélünk erről. Az Európa Tanács, a brüsszeli fórumok, az Európai Parlament mind-mind alkalmasak arra, hogy ezeket elmondjuk. Sajnos az ottani fogadókészség sokkal kisebb, mint azt várná egy normális ember, háborús pszichózisban vannak a nyugatiak. Nem értik, hogy mit jelent az, hogy magyar nemzetiségű ukrán állampolgárként elviszik ezeket az embereket, és meghalnak a fronton. Nekünk mint magyar nemzetnek vannak áldozataink ebben a szörnyű háborúban. Nem tudom, hogy a franciáknak, briteknek, németeknek, baltiaknak ilyen módon vannak-e, de nem gondolom. S azt látjuk, hogy ez egy háborús pszichózis, amiben ők szenvednek, s azt gondolják, hogy ezt a háborút folytatni kell, végtelen mennyiségű pénzt kell beleölni, végtelen mennyiségű fegyvert, sőt emberi erőt, európai életeket kellene beleölni. Ez egyre inkább gyűrűzik be, nap mint nap riasztó nyilatkozatokat hallunk, riasztó terveket látunk a brüsszeli asztalon, és gyakorlatilag egy értelmetlen, szörnyű és pusztító háborúba az európai jövőt, a mi gyermekeink és unokáink pénzét bele akarják most ölni.
– Evezzünk egy kicsit a magyar belpolitikára. Néha olyan szelek fújnak, mint 2004. december 5-én, olyan gyűlöletkampány érkezik az ellenzék részéről, amilyet akkor tapasztalt az ember. Gondolok itt a szavazati jog megvonására, arra, amikor az ellenzéki vezető azt mondta, hogy a Gloria Victisen külföldi buszok vannak. Tizenöt év tisztességes magyar nemzetpolitika után ezek az emberek még mindig a határon túli magyarságot bántják. Miért van ez?
– Mert ezek ugyanazok, akik kitalálták 2004. december 5-ét, akik akkor a háttérben kampányoltak. Lehet, hogy a politikai vezetők változtak, és más arcok jöttek az első sorba, de ezek ugyanazok. Itthoni, baloldali megszorító terveiket is látjuk, az adóemeléseket. Ugyanazok a nemzetpolitikában is. Számomra visszataszító az, amikor Brüsszelben a Tisza Párt frakcióvezetőjének lehetősége van kérdezni az ukrán delegációtól, és nem azt kérdezi meg, hogyan áll a kárpátaljai magyar oktatás, hogy állnak az anyanyelvi és oktatási jogok, hanem az ukrán nyelv tanítására kérdez rá, nem pedig a magyar nyelvű oktatáshoz való teljes hozzáférésre, ami egy alapvető jog, és kisebbségi jogként ott kellene lennie az ukrán jogrendben, hogy azt hogyan tudják érvényesíteni, visszaállítani. Egy európai parlamenti képviselőnek lehetősége van kérdezni egy magas szintű ukrán delegációtól, Magyarországról megválasztott magyar EP-képviselőként, és nem a magyar kisebbség érdekében szólal föl, hanem egyfajta ukrán narratívát behozva az Európai Parlamentbe, nyilvánvalóan megbízásra ezt a kérdést tette föl. Ez az a néppárti, EPP-s világ, amely azt képviseli, hogy inkább magyar helyett ukrán pólóban tapsolnak felállva. Nem magyar érdekeket képviselnek, hanem valami egészen mást.
– Veszélybe kerülhet a magyar nemzetpolitika, ha ezek az új köntösbe öltözött régi erők hatalomra törnek?
– Az eddigi nyilatkozatokból, viselkedésből kiindulva nyugodtan lehet állítani, hogy ha kormányváltás történne 2026 áprilisában, akkor a nemzetpolitika ebben a formájában megszűnne: a nemzetpolitikai támogatásrendszer, a nemzeti jelentőségű intézményrendszer, azok a pályázati rendszerek. Lehet, hogy jutna valamennyi forrás a nemzetpolitikára, de azt látjuk, aki román földnek nevezi Nagyváradot, aki a felvidéki magyaroktól belépődíjat szed, hogy őt láthassa – Magyar Péter tavalyi fórumán történt ez –, aki az ukrán nyelvű oktatást fontosabbnak tartja a magyar anyanyelvű oktatásnál, arról miért gondoljuk, hogy fönn fogja tartani a Szülőföldön magyarul programot? Azon keresztül tudjuk támogatni azokat a fiatalokat, akik magyar nyelven tanulnak óvodában, általános iskolában, gimnáziumban, líceumban vagy éppen az egyetemen.
– Államtitkár úr, köszönjük az interjút.
Forrás: Kárpátalja
The post Interjú Nacsa Lőrinc nemzetpolitikáért felelős államtitkárral appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
