Az idei év várva várt mozifilmjei Juhász Katalin2026. 01. 05., h – 16:15
A meglehetősen diétás tavalyi mozikínálat után most érdemes bekészíteni a popcornos vödröket, mert izgalmas időszaknak nézünk elébe. Például több olyan projekt kerül végre vászonra, amelyeken éveken át dolgoztak az alkotók.
Dögölj meg, szerelmem!
A Beszélnünk kell Kevinről és a Sosem voltál itt rendezője, Lynne Ramsay egy új projekttel rukkol elő 2026-ban. Cannes-i Arany Pálmára jelölték a filmet, de szerintünk az teszi igazán érdekfeszítővé, hogy erősen megosztotta a kritikusokat. Egyeseket feldühített, mások imádták, úgyhogy mindenképp különleges moziélménynek ígérkezik.
A Jennifer Lawrence és Robert Pattinson főszereplésével készült dráma elején egy New York-i pár, Grace és Jackson vidékre költözik, a férfi gyerekkori otthonába, egy nyugodtabb élet reményében. Miután gyermekük születik, Grace-en eluralkodik az elszigeteltség és a mentális kiégés érzése. Fokozatosan romló egészségi állapota egyre nyugtalanítóbb helyzetekbe sodorja a házasságukat. Ez a film provokatív, megosztó és beszélgetésekre inspiráló néznivalónak ígérkezik. (Bemutató: febuár 12.)
Üvöltő szelek
Emily Brontë regényét többször filmre vitték már, nem véletlenül – a világirodalom egyik legfontosabb művéről van szó, amely minden korban újat tud mondani. A történet Heathcliff és Catherine Earnshaw kapcsolatára helyezi a fókuszt, akik együtt nőnek fel, és idővel vonzódni kezdtek egymáshoz. Heathcliff egy szegény családból származó árva fiú, emiatt szóba sem jöhet, hogy feleségül vegye Catherine-t, aki végül a tehetős Edgar Lintonhoz megy feleségül. Heathcliff felszívódik, majd miután visszatér, immár gazdagon, bosszút áll a sérelmeiért.
Az ígéretes fiatal nő és a Saltburn rendezője, Emerald Fennell „minden idők legnagyobb szerelmi történetét” ígéri, olyan nevekkel, mint Jacob Elordi, a Kamaszok című Netflix-sorozatban felfedezett Owen Cooper, illetve Margot Robbie. A filmzenét Charli XCX jegyzi, ami eléggé meglepő választás – kíváncsian várjuk. (Bemutató: február 12.)
Sikoly 7.
Ez az a film, amihez nem könnyű magvas gondolatokat hozzáfűzni, de a guilty pleasure-horrorrajongókat mégis kellően feltüzelheti a híre. Már a hatodik felvonásra sem volt igazán szükségünk, ám úgy tűnik, a Sikoly-vonaton továbbra sincs fék. Azoknak, akik szerették az első néhány filmet, jó hírünk van: Sydney Prescott szerepében visszatér Neve Campbell. Szegény Courteney Cox továbbra sem tud nemet mondani a bűnös élvezetre, Jenna Ortega viszont erre az etapra már kicsekkolt, amiért kicsit sem hibáztatható. (Bemutató: február 26.)
Michael
Évek óta húzódik a Michael Jackson-film, de a jelek szerint idén már tényleg mozivásznakra kerül. A pop egykori királyának lánya, Paris Jackson nemrég nyilvánosan ekézte a forgatókönyvet, ami szerinte felvizezett, cukormázas biopic-szindrómában szenved. Mivel a projekt jogai a családnál nyugszanak, úgy hírlik, megúszós lesz a történet, nem kapunk válaszokat a legneccesebb kérdésekre.
Az első vágás közel négyórás lett, ezért felmerült, hogy kettészelik a filmet. A mostani terv azonban az, hogy megvágják, csak a nyolcvanas évekig viszik a sztorit, és amennyiben sikerrel jár a film, folytatást kap. A címszerepet Jafaar Jackson, Jacko unokaöccse alakítja – ez is a család döntése volt. (Bemutató: április 23.)
Az ördög Pradát visel 2.
Húsz év elteltével folytatást kap a kultikus vígjáték, Az ördög Pradát visel, amely akkora sikert aratott anno, hogy senki sem csodálkozik ezen a döntésen. Visszatérnek a nagyágyúk: Meryl Streep, Anne Hathaway, Emily Blunt, Stanley Tucci – sőt rajtuk kívül feltűnik a filmben Sydney Sweeney, Lucy Liu, Justin Theroux, Lady Gaga és Kenneth Branagh is.
A szinopszis szerint a nyugdíj küszöbén álló Miranda Priestly (akit egy valós személy, Anna Wintour divatdiktátor ihletett) nemezise ezúttal egykori asszisztense lesz, aki időközben egy rivális lap vezetőjévé lépett elő. A két médiamogul Andyvel karöltve mérkőzik meg a reklámbevételekért és a nyomtatott sajtóorgánumuk fennmaradásáért napjaink online világában. (Bemutató: május 1.)
Toy Story 5.
A közelgő Toy Story-sequelről már rég szárnyra kaptak az egyre biztatóbb hírek. Az új felvonást a Wall-E és a Némó nyomában rendezője, Andrew Stanton jegyzi, és az eredeti szinkronszínészek, többek közt Tom Hanks és Tim Allen is visszatér – amiből mi persze semmit sem fogunk érzékelni.
Az alaptörténet szerint Bonnie egy Lilypad nevű tabletet kap ajándékba, ami teljességgel megbabonázza őt, a modern világ kihívásai elé állítva Buzzékat. Woody is visszatér a nagy csapatba. Az OG trilógia annyira tökéletes volt, hogy némi aggodalommal várjuk ezt a Disney-projektet, de nehéz lesz nemet mondanunk az újabb játékkalandra. (Bemutató: június 19.)
Odüsszeia
Minden kétséget kizáróan az idei év legjobban várt filmje Christopher Nolan új eposza, az Odüsszeia. Az elismert direktor szívesen filmesít meg grandiózus történeteket – az Odüsszeiánál nem is lehetne ideálisabb választás. Nolan előző filmje, az Oppenheimer atombombaként robbant, és esélyes, hogy ezúttal is óriási hype lengi majd körül a premiert.
A trójai háború után Odüsszeusz veszélyes utazás elé néz hazafelé Ithakába, útközben pedig olyan teremtményekkel kell farkasszemet néznie, mint a Polüphémosz küklopsz, a szirének és Kirké, a görög istennő. A filmben szereplő hírességeket még felsorolni is fárasztó, de azért megpróbáljuk: Matt Damon, Mia Goth, Benny Safdie, Anne Hathaway, Robert Pattinson, Zendaya, Charlize Theron, Tom Holland, Elliot Page és Lupita Nyong’o. (Bemutató: július 16.)
Menyemre ütök
A kellemesen, szerethetően bugyuta Apádra ütök-széria is bejelentkezett egy sequellel, annak ellenére, hogy a legutóbbi próbálkozás, az Utódomra ütök harmatgyengére sikeredett és lesújtó kritikákat kapott.
A producerek szinte mindenkit rábeszéltek a visszatérésre: Ben Stiller, Robert De Niro, Owen Wilson, Blythe Danner, Teri Polo is igent mondott, Ariana Grandéval kiegészülve. A Menyemre ütök felütése szinte költői: Henry, Pam és Greg Bekúr fia családi perpatvarba keveredik, amikor úgy dönt, hogy feleségül vesz egy nagyon akaratos nőt, aki látszólag egyáltalán nem illik hozzá. Tisztességes guilty pleasure-kalandnak ígérkezik ez a vígjáték. (Bemutató: november 26).
Bosszúállók: Ítéletnap
A következő Bosszúállók-epizódot a veteránnak számító Marvel-rendező Russo-testvérek dirigálják. A cselekményt nagy titkolózás övezi, de az már biztos, hogy Robert Downey Jr alakítja az új főgonoszt, Dr. Doomot. A Fantasztikus 4-es titánjai is szerepelni fognak a filmben, úgymint Pedro Pascal, Vanessa Kirby, Ebon Moss-Bachrach és Joseph Quinn. Az előzetesek alapján Chris Hemsworth is részt vesz a buliban Thorként, akárcsak Sebastian Stan és a Sólymot alakító Anthony Mackie. Sőt, gyerekkorunk Pókemberét, Tobey Maguire-t is hírbe hozták a produkcióval kapcsolatban.
Kevin Feige, a Marvel nagyfőnöke az elmúlt évek fiaskói után biztosra szeretne menni, ezért vélhetően hatalmas, globális csinnadrattát fog kerekíteni a film köré. (Bemutató: december 18.)
Dűne: Harmadik rész
Az idei év egyik legnagyobb dobása 2026 végére maradt, nevezetesen Dennis Villeneuve Dűnéjének fináléja. A film története a második rész befejezése után veszi fel a fonalat: Paul Atreidest, vagyis Muad’dibot, az elképhelhetetlen erejű hatalom örökösét követjük, amint végrehajtja az ősi tervet, hogy szuperlényként uralkodjon az emberek között.
Timothée Chalamet, Rebecca Ferguson, Jason Momoa, Florence Pugh és Zendaya mellé becsatlakozik Anya Taylor-Joy és Robert Pattinson is. Mivel a film premierjét a Bosszúállók: Ítéletnappal egyszerre tartják, szép lassan elkezdhetünk gondolkozni a legújabb Barbenheimer szókombináción. (Bemutató: december 18.)
Kapcsolódó cikkünk
Az idei évben a szerzői filmek és a tudatosabb közönségmozik egyszerre tudtak érvényesülni. A hangsúly általában nem a látványon, hanem morális dilemmákon, identitáskeresésen és társadalmi reflexiókon volt — még a blockbusterek esetében is.
Listánk összeállításakor a nemzetközi kritikai fogadtatást is figyelembe vettük, de személyes preferenciáink is megjelennek.
A brutalista, avagy milyenek a magyarok
Januárban debütált a hazai mozikban az amerikai film, amelyben magyarul is beszélnek a szereplők, és amely rendhagyónak tekinthető az emigráns-téma feldolgozásának történetében.
A brutalista főhőse vagy inkább antihőse egy kitalált figura, bár Bradly Corbet rendező alkotása teljesen olyan, mintha igaz történet alapján készült volna. Corbet állítólag hosszú éveken át küzdött azért, hogy leforgathassa ezt a történetet, ami nem csoda, hiszen az amerikai álmot rombolja le benne.
„Ezek az emberek nem akarnak minket” – mondja egy ponton Erzsébet, a koncentrációs tábort túlélt magyar feleség Lászlónak, építész férjének, aki látszatra ugyan megkapta a nagy lehetőséget az ígéret földjén, de közben éreztetik vele, hogy ő csak egy bevándorló.
Adrien Brody nagy átéléssel, remek kiejtéssel káromkodik magyarul, és azt is meggyőzően súgja Felicity Jones fülébe, hogy „szeretlek“. A filmet, amelyről itt írtunk bővebben, és amelynek nagy részét Budapesten forgatták, kilenc Oscarra jelölték. Három díjat meg is kapott, és Brody többször hangsúlyozta, mennyire büszke magyar származására, illetve, hogy bevándorló édesanyjától jelentős „muníciót” kapott ehhez a szerephez.
A szokatlanul hosszú, három és félórás filmet két részben, szünettel vetítették a mozik világszerte, de egyetlen jelenet sem tűnt feleslegesnek benne.
Egyik csata a másik után, avagy lázadónak lenni
Ez az idei év egyik legfontosabb alkotása a kritikusok szerint, de a nagyközönség is jól fogadta, és mi is nagyon megdícsértük. Paul Thomas Anderson rendezésében Leonardo DiCaprio egy egykori forradalmár apát alakít, aki régi ellensége felbukkanása után egy veszélyes küldetésbe keveredik, miközben lánya visszaszerzéséért küzd.
Lám, egy akciófilm igenis, foglalkozhat olyan komoly témákkal, mint a társadalom polarizálódása, a politikai szélsőségek, a generációs konfliktusok vagy éppen a radikális aktivizmus zsákutcái.
A gyorsan pörgő cselekmény ellenére nincs erőlködés: szépen hömpölyög ez a nagyívű történet, és a legváratlanabb pillanatokban rendre megjelenik a humor – hogy élesebben lássuk a valóság abszurditását.
Anderson nem tukmál ránk politikai eszméket, csupán eljátszik a gondolattal, milyenek lennének a hatvanas évek nyugati baloldali forradalmárai mai világunkban. A radikális jobboldal megjelenítése viszont egészen vérfagyasztó. Ezt a filmet politikai szempontból is sokan elemzik majd, mert nagyon jókor érkezett.
Leonardo DiCaprio mellett Sean Penn és Benicio Del Toro is egészen briliáns alakítást nyújt benne, nem csoda, hogy mindkettőjüket jelölték a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjára.
Mission: Impossible, avagy a végső leszámolás
Sokat kellett várni rá, de idén végre megérkezett a mozikba az ikonikus akció-franchise utolsó felvonása – és nem okozott csalódást.
Ez volt az idei nyár legngayobb kasszasikere a mozikban világszerte, és a kritikusoktól is jó értékeléseket kapott, bár többen hangsúlyozzák, hogy a kultstátuszba került Brian da Palma-féle első rész hangulatát soha többé senkinek nem sikerült megismételnie.
A film ott veszi fel a fonalat, ahol az előző letette. A látszólag világuralomra törő mesterséges intelligencia, az Entitás még szabadon garázdálkodik, Ethan Huntnak (Tom Cruise) és csapatának pedig az a feladata, hogy a láthatatlan ellenség pusztító tervétől megmentse a világot. A felszín alatt A végső leszámolásban Christopher McQuarrie rendező sokkal többre törekszik a jó és rossz összecsapásnak bemutatásánál.
Már a kezdő képsorok azt mutatják, ahogy a mesterséges intelligencia megfertőzi a híradásokat, megmásítja a valóságot, propagandaeszközökkel, időnként kifejezetten fake news-zal él. Vagyis a Mission: Impossible tökéletesen reflektál a mostani valóságra. A modern problémákból kialakuló történet mögött ennél is egyértelműbb gondolatiság rejlik, a film ugyanis az elrendeltetést állítja szembe az emberi akarattal.
Bugonia, avagy Emma Stone kopaszon
Yorgos Lanthimos sötét humorú sci-fi-komédiája különleges filmnyelvének és vizuális élményének köszönhetően vált kiemelt filmmé idén. Ebben a bizarr történetben elrabolják egy gyógyszeripari cég vezetőjét, hogy felfedjék a „nagy igazságot”. A görög rendező első számú múzsája, Emma Stone még a haját is leborotváltatta a siker érdekében.
A filmben megpróbálják őt arra kényszeríteni, hogy vigye elrablóit a vezetőjük elé, hátha tudnak vele tárgyalni. Mentális macska-egér játék veszi kezdetét a túsz és a túszejtő között. Előbbi kezdetben fenyegetőzik, érvel és könyörög, de miután rádöbben, hogy egy elmeháborodottal és annak félkegyelmű társával van dolga, megpróbál látszatra belemenni a játékba, és úgy átvenni az irányítást.
A szinte kizárólag groteszk, lelkileg sérült figurákkal dolgozó Lánthimosz tőle kissé szokatlan módon a nő józanságát állítja szembe a túszejtő Teddy (Jesse Plemons) vízióival, ugyanakkor vázlatosan és hatásosan azt is bemutatja, milyen személyes traumák vezettek ahhoz, hogy a férfiban ilyen kényszerképzetek alakuljanak ki.
Aki ismeri az alkotás alapjául szolgáló Mentsük meg a zöld bolygót! című koreai kultfilmet, annak nem sok újat mond ez a feldolgozás – de ők kevesen vannak. Lánthimosz hozzátesz egy fontos elemet az eredeti történethez: nemcsak az emberi természetet boncolgatja könyörtelen nagyítója alatt, de fontos társadalmi problémákra is felhívja a fiegyelmet.
Érzelmi érték, avagy menj a francba, apa
A norvég rendező, Joachim Trier már előző, számos díjat besöprő filmjével (A világ legrosszabb embere) bizonyította, hogy nagyon ért az emberi lélekhez. Az Érzelmi értékben bergmani mintát követve, de a kortárs pszichológia transzgenerációs útjait járva gondolkodik öngyilkosságról, elmúlásról, a hivatástudat és a magánélet összeegyeztethetőségéről, illetve az alkotó munkáról mint önismereti folyamatról.
A művészfilmes berkekben bonyolódó apa-lánya történet akár Oscart is hozhat Stellan Skarsgårdnak. Főhősünk, Gustav utolsó filmjére készül, a nagybetűs MŰALKOTÁSRA. A projekt mélyen személyes indíttatású az idős férfi számára, ezért állandó producerével és operatőrével szeretne dolgozni, a női főszerepre pedig saját lányát kérné fel. A forgatókönyv egy kis étterem asztalán a fiatal színésznő elé kerül, Nora azonban nemet mond az ajánlatra.
A forgatókönyv alapján ugyanis Gustav édesanyját kellene eljátszania, aki a rendező gyerekkorában megmagyarázhatatlan okból felakasztotta magát. A filmbeni film tétje tehát a traumafeldolgozás, és Nora nemcsak egy nagy művészt tesz kiszolgáltatottá döntésével, hanem megakadályozza Gustav kapcsolódását eddig elhanyagolt családjával. Vajon kinek van igaza?
Az Érzelmi érték a hivatás és a magánélet összeegyeztethetőségének problematikájáról szól, amelyet nem csak a filmrendezők tapasztalhatnak meg manapság.
Frankenstein, avagy értelem és érzelem
Jacob Elordit, az Eufória sorozat szépfiú sztárját egy ikonikus szörnyeteg szerepében láthattuk idén a mexikói rendező, Guillermo del Toro filmjében. Ők ketten a lehető legjobbkor találkozott, mert közösen sikerült új tartalommal megtölteniük egy régi történetet.
A főszereplő fizkailag és lelkileg is átalakulva viszi a hátán a produkciót, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a közönség állva ünnepelje Velencében. Remekül hozza a szörnyeteg vágyát a szeretetre, és bár a mexikói rendező sok más témát is feszeget (halál, apaság, eleve elrendeltség, küldetéstudat, társadalmi trauma), elsősorban Elordi játéka dominál a vásznon – vagyis a néző rá koncentrál, nem pedig a többlet-mondanivalóra.
Ezt a filmet érdemes többször megnézni, hogy minden üzenete célba érjen, mert elsőre teljesen elviszi a látvány – törnek a csontok, roppannak a koponyák, vagyis a testhorror dominál. Megérdemelte volna a nagyvásznat a Netflix helyett, de így legalább „visszatekerhető, azaz alaposan kiélvezhető. Az egyes jelenetek ugyanis szinte festményre kívánkoznak. Ezeket jól eltalált, komor, hidegrázós zenei betétek fűszerezik, és máris megvan az a fajta költőiség, amely egyszerre evokálja a klasszikus irodalmat és teljesíti korunk nézői igényeit. Guillermo del Toro Frankensteinje tulajdonképpen egy mainstream feldolgozás, de azért kellően művészi ahhoz, hogy megőrizze az eredeti mű mélységeit.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
