Január 6-án, vízkereszt ünnepén zárul hivatalosan a remény jubileumi szentéve, amikor XIV. Leó pápa bezárja Szent Péter-bazilika szent kapuját. Világszerte, így a Magyar Katolikus Egyházban is Szent Család vasárnapján, december 28-án zajlottak a szentév egyházmegyei lezárásai. Az alábbiakban az egyházmegyék beszámolói alapján adunk körképet a püspöki székhelyeken tartott hálaadásokról.
Egri Főegyházmegye
December 28-án Ternyák Csaba érsek az egri főszékesegyházban celebrált ünnepi szentmise keretében zárta le a jubileumi szentévet az Egri Főegyházmegyében.
Együtt éltük át a jubileumi évet, egy népként ajánlottuk fel dicséretünket, hálaadásunkat és könyörgésünket Istennek, együtt azokkal, akiknek nincs hangja a világban – betegekkel, öregekkel, szegényekkel. Az Úr a kegyelem és áldás folyamát indította útjára, megadta a reményt, megacélozta a lankadt kezeket, azt üzenve: bátorság, ne féljetek! – emelte ki a főpásztor.
Pál apostol emlékeztet, hogy a kereszt hirdetése számunkra Isten erejét mutatja, benne van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk. Köszönjük Ferenc pápának, hogy a jubileumi szentévben megerősített bennünket abban a hitben, hogy a remény nem csal meg!
Hisszük, hogy szentév lezárásával nem fogy el a remény, hanem gyarapodik bennünk – emelte ki Ternyák Csaba egri érsek.
Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.
Forrás: Egri Főegyházmegye
Szöveg: Bérczessy András
Fotó: Szent István Televízió
*
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Erdő Péter bíboros, prímás Szent Család vasárnapján hálaadó szentmise keretében zárta le az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében a jubileumi szentévet a budapesti Szent István-bazilikában. Koncelebrált Mohos Gábor segédpüspök.
Erdő Péter szentbeszédében rámutatott: „A remény zarándokai vagyunk. Ez a remény vonatkozhat sok földi segítségre és védelemre. Kérjük ezt gyakran imádságainkban. De végül is az igazi nagy reménység, hitünk központi örömhíre az, hogy feltámadunk, hogy a földi halállal nincs vége mindennek, mert minden baj, nehézség és kihívás között Istennel találkozunk, aki szeret minket. Ez a
Ezért a mai szentmisében itt van velünk a missziós kereszt, amelyet egyházmegyénk készíttetett 2007-ben a budapesti Városmisszió számára.
Magyar szentek ereklyéit helyeztük el benne már akkor, a kezdet kezdetén. De a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején ez a kereszt Rómában megkapta Ferenc pápa áldását, majd bejárta az egész Kárpát-medencét. Közben gyarapodott: új és új ereklyék kerültek bele – az újabb idők magyar szentjeitől, vértanúitól, de az egész régió szentjeitől is.
Kifejezi ez a gyönyörű kereszt, hogy a keresztény tanúságtételben egyek vagyunk mi, magyarok és nem magyarok, hogy
Ez a kereszt gazdagodott idén szeptemberben boldog Bódi Mária Magdolna szűz és vértanú ereklyéjével, aki személyében is a Krisztushoz való hűség és a kiengesztelődés csodálatos példáját adta. Ez a kereszt van most itt velünk a szentmisében. Figyelmeztet arra, hogy a szentév ugyan véget ér, de missziós küldetésünk érvényes mindennap az idők végezetéig.”
Az ünnepről szóló beszámoló és Erdő Péter bíboros teljes szentbeszéde ITT olvasható.
Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Merényi Zita
*
Győri Egyházmegye
Szent Család vasárnapján, december 28-án Veres András megyéspüspök ünnepi szentmisében adott hálát a 2025-ös szentév kegyelmeiért a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban, egyúttal lezárta azt a Győri Egyházmegyében.
A liturgiában Isten megnyitja számunkra a menny kapuit. Minden templom egy olyan szent hely, ahol az ég és a föld egymásra talál – mondta homíliájában a főpásztor. – Aki átlépi a templom kapuját, az kifejezi azt a szándékát, hogy szeretne Istennel közeli kapcsolatba kerülni.
A szentév végén az Egyház nem a kegyelem kapuját zárja be, hanem a különleges alkalmat – hangsúlyozta Veres András püspök. – Az Egyház, a templom, a szentségek kapui továbbra is nyitva állnak mindannyiunk számára, az esztendő minden napján. Csak rajtunk múlik, hogy mennyire élünk az Isten által kínált kegyelmi lehetőségekkel.
Ferenc pápa kezdeményezésére a 2025-ös szentév hívószava a remény volt. Ha erős a hitünk, erős lesz a reményünk is. Isten szeretete táplálja a reményünket. Ez a remény egyéni és közösségi életünkben egyaránt fontos; remény nélkül, hit nélkül nem lehet élni.
Hogy minden családi otthon ajtaja legyen „templomkapu”, amelyen belépve megtapasztalhatjuk Isten közelségét, tőle várva segítséget, gyámolítást a mindennapi életünkhöz. Imádkozzunk azért, hogy családi otthonunk ajtaja maradjon mindig a remény kapuja a család minden tagja számára – kérte szentbeszéde végén a győri megyéspüspök.
Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ábrahám Kitti
*
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek Szent Család vasárnapján zárta be a 2025-ös jubileumi szentév egyházmegyei eseményeit a kalocsai főszékesegyházban.
A főpásztor beszédének kezdetén feltette a kérdést: Mit értünk el ebben az időben? Nehéz a válasz. A lelki dolgokat nem lehet úgy számba venni, mint a fizikai dolgokat vagy az eseményeket.
Mintha semmi sem valósult volna meg Ferenc pápa álmából, amit a Laudato si’ kezdetű enciklikában megfogalmazott. Az is elmondható, hogy egy későbbi enciklika szavai sem valósultak meg, hiszen a Fratelli tutti kezdetű dokumentum tanítása sem haladt előre. Testvérnépek háborúznak egymással: oroszok és ukránok, palesztinok és izraeliek. Nem akar megvalósulni a béke.
Mit tehetünk a mérlegre mint a szentév pozitív eredményeit? Ugyanaz zajlik, mint mikor Rómát a gótok 1600 évvel ezelőtt megszállták. A pogányok a keresztényeket vádolták, mondván, hogy amíg a pogány istenek őrizték Rómát, addig dicsőség volt, de amióta a „sápadt galilei” őrzi a várost, ki van szolgáltatva. Ezekre a vádakra Szent Ágoston azt írta, nem a pogány istenek őrizték meg a várost, hanem az elöregedett világ bűnei miatt harcolnak egymás ellen az emberek. Két város van: Isten városa és a földi város. Ha az állam nem szolgálja az igazságot és a békét, akkor rablóvá válik.
A két város ebben a világban együtt van. Az önmagukat szeretők eljutnak az Isten gyűlöletéig, míg az Isten szeretetében élő emberek eljutnak oda, hogy mindenkinek segíteni akarnak.
A főpásztor Szent Család ünnepére kitérve elmondta: Isten szeretetének világában magasabb szintre kerül a család is – az élet őrzőjévé és a Szentháromságos egy Isten földi képmásává válik, vagyis kis Egyházzá.
A jubileumi szentév egyházmegyei lezárásakor az érsek feladatot is adott a híveknek: a megváltás titkának jobb megismerését, a hit megerősítését, a kegyelmi ajándékok elfogadását és a megtérés szükségességét.
Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
*
Kaposvári Egyházmegye
December 28-án, Szent Család vasárnapján hálaadó szentmise keretében zárta le a Kaposvári Egyházmegyében a jubileumi szentévet Varga László megyéspüspök. A Nagyboldogasszony-székesegyházban bemutatott szentmisén jelen volt az egyházmegye több papja, valamint papnövendéke is.
„A remény éve lezárul, azonban a szíveteket ki akarom nyitni, hogy legyetek a keresztény remény tanúi ott, ahová a Jóisten helyezett benneteket” – mondta Varga László.
Legyetek tanúi annak az örömhírnek, hogy Isten szereteturalma, országa elérkezett, és itt van közöttünk! Ez az állandó jelenlét a mi reményünk. Az, hogy Jézus megígérte és megtartotta, hogy velünk van mindennap a világ végéig. S ahol Jézus ott van, ott jelen van Isten szereteturalma, szeretetországa, ami igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. Legyetek ennek a reménynek a tanúi!
Legyetek bátrak a hitről szóló tanúságtételben! Ne féljetek! Legyetek bátrak az Istenről szóló beszédben! A legnagyobb bűne az Egyháznak, hogy hallgat az Istenről. Csak a templomban beszélünk róla. Beszéljetek Istenről, mert különben nem tudják az emberek, hogy létezik, s hogy kicsoda ő. Beszéljetek bátran Istenről! – buzdított a püspök. – Ne hallgató, hanem beszélő Egyház legyetek! S ne a rosszról, politikáról, viszályról, megosztottságról és a sötétség cselekedeteiről beszéljetek! Arra van bőven jelentkező. Beszéljetek Istenről, aki van, aki köztünk van! Ne féljetek megszólalni Istenről, az ő szeretetéről, jóságáról! Legyetek tanúk! Vele minden lehetséges, s ti ennek tanúi vagytok.
Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
*
Miskolci Egyházmegye
A Nagyboldogasszonyról nevezett székesegyházban, az Úr rokonainak emléknapján mondott Szent Liturgián Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök hálát adott a mögöttünk álló szentévért.
Mivel tudjuk lemérni egy szentév sikeres vagy kudarcos voltát? – tette fel a kérdést a főpásztor. – Ebben Szent Pál siethet segítségünkre, aki a korintusiakhoz intézett 2. levelét így zárja:
S hozzáteszi: „azért imádkozunk, hogy helyreálljon közöttetek a rend. Testvérek, örüljetek, állítsátok helyre a rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békében, akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene!”
Karácsony ünnepkörében azt énekeljük rendületlenül: Isten ember lett. Nem csupán csomagot adott fel nekünk, nemcsak adagolta kegyelmét, hanem Isten létére osztozott az ember tragédiájában, sanyarú sorsában.
„Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott (a mennyből), és megtestesült és emberré lett.” Ő az örök Isten-Ige, aki vállalta sorsunkat, az ember tragédiáját. Ő a megtestesült jóság, a tiszta irgalom és emberszeretet. Ő az ártatlanul elítélt, aki megment minket, ítéletre méltókat. Ő az orvos és a nevelő, akinek tanítását, jóindulatú tanácsait az igazság teljes ismeretére törekvőknek továbbra is meg kell fogadniuk.
Jézust kövessük bármi áron: nagylelkűségben, megbocsátásban, türelmes szeretetben. S akkor zarándokutunkon mégis a mennyországba juthatunk és a boldogság végcéljába érhetünk el mindannyian. Mert életünk nem zsákutca, hanem a dicsőség Urával való találkozás, az örök élet felé tart a közénk jött s értünk meghalt és feltámadt Jézus jóvoltából.
Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Szerző: Varga-Juhász Bernadett
*
Pannonhalmi Területi Főapátság
December 28-án, Szent Család vasárnapján véget ért a jubileumi szentév a Pannonhalmi Területi Főapátságban is.
A konventmisén Várszegi Asztrik püspök, nyugalmazott főapát arról beszélt, hogy a szent kapuk bezárása nem csupán liturgikus gesztus, hanem erőteljes lelkipásztori jel. A kapu, az ajtó ősjel, ősszimbolum, számunkra elsősorban a Bibliából. Jézus az ajtó, akin keresztül Istenhez, az Atyához jutunk.
A szent kapu bezárása a szentév végén nem pusztán liturgikus gesztus, hanem erőteljes lelkipásztori jel, amely összefoglalja mindazt, ami a jubileumi évben történt – és irányt ad annak is, ami ezután következik.
A „kapu” lelki, spirituális szimbólum: átlépés a bűnből kegyelembe, meghívás megtérésre, kiengesztelődésre, találkozás Krisztussal, aki maga „az ajtó” (vö. Jn 10,9). A bezárás nem azt jelenti, hogy az irgalom megszűnik, hanem azt, hogy a kapun való átlépésnek most már az ember életében kell folytatódnia. Bezárul a szent kapu, de az igazán fontos kapu továbbra is a szívünk kapuja marad: akkor nyílik meg, amikor Isten szavát hallgatjuk, akkor tárul ki, amikor testvéreinket befogadjuk, és akkor erősödik, amikor megbocsátunk és bocsánatot kérünk. A kapu lelkipásztori üzenete, hogy a kegyelem ideje felelősségre hív. XIV. Leó pápa üzenete ez: amit a szentévben ajándékba kaptunk, azt most vigyük tovább a mindennapokba.
A szent kapu bezárása egyben missziós jel is: az Egyház nem maga körül záródik be, hanem kilép a világba. A pápa ezzel azt üzeni, hogy
A szent kapu bezárása ezt mondja nekünk, a keresztény népnek: a kapu, amelyen átléptél, most benned él tovább. Amit Istentől kaptál, azt most mások számára te magad váltsd, alakítsd „kapuvá”.
Várszegi Asztrik teljes szentbeszédét ITT olvashatják.
Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság
*
Székesfehérvári Egyházmegye
„A szentév búcsúin keresztül az Úr a kegyelem és áldás folyamát indította útjára. Mindnyájunknak megadta reményét és békéjét, megerősítette lankadt kezünket, gyenge térdeinket, üzenve mindnyájunknak, hogy bátorság, ne féljetek! Legyen és maradjon velünk a remény Istene, aki a Szentlélek ereje által a hit örömével és reményével töltött be minket!” – kezdte imáját Spányi Antal megyéspüspök a székesfehérvári Szent István király székesegyházban. December 28-án, a Szent Családot ünneplő szentmisében a főpásztor imádkozott minden családért, hálát adott a magyar szent családért, és bezárta az egyházmegyében a szentévet.
„Együtt éltük át a jubileumi évet. Egyetlen népként ajánlottuk fel dicséretünket, hálaadásunkat és könyörgésünket Istennek, egyesülve azokkal, akiknek bár nincs hangjuk a világban – a betegek, az öregek, a fogvatartottak, a szegények –, mégis részesülnek a mennyei Atya figyelmében, és szeretett gyermekeiként fogadja el őket” – hangzott el a szentmise elején.
A főpásztor szentbeszédében a názáreti Szent Családot példaként állította minden család elé. Elmondta, hogy az embernek Isten szándéka szerint családban kell felnőnie, mert a családban tanulja meg azokat az erényeket, amelyek képessé teszik arra, hogy a keresztény közösséget megélje, megtapasztalja, és hűségesen kitartson hitében. „Ez a közösség az imádságból táplálkozik, a felebarát szeretetéből, és felelősséget vállal a másikért. Világossá válik a családi életben, hogy csak akkor szerethetjük Istent, ha képesek leszünk embertársainkat is szeretni. A szeretet pedig mindig konkrét cselekedetekben mutatkozik meg. Arra figyelek, hogy a másiknak az örömét, az életét teljesebbé tudjam tenni.”
A homília végén a püspök elmondta: a jubileumi szentév végén egyesítsük hangunkat az egész Egyház énekével, amely ma hálát ad az Istennek az ajándékba kapott búcsúkért. A szentségek, a zarándoklatok, az imádság és a szeretet által erőteljesen megtapasztalhattuk az Isten irgalmasságát. A kegyelem különleges áradatában voltunk, de Isten a maga kegyelmét sohasem zárja el attól, aki azt kéri tőle. A szentségeken keresztül, imádságainkon keresztül, fohászainkon keresztül, jóra törekvő szándékainkon keresztül
A szentmise záróáldása előtt, a Te Deum eléneklése alatt ünnepélyesen visszahelyezték a Szent István-oldalkápolnába a jubileumi szentév jelképeként az oltár mellett őrzött keresztet, amelyet a Közel-Keletről az üldözött keresztények küldtek egy felrobbantott templomból.
A szentmise végeztével Spányi Antal imádkozott a családokért, és – mint sokszor püspöki szolgálata során – személyesen is megáldott minden jelen levő házaspárt és családot.
Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Szöveg: Berta Kata
Fotó: Berta Gábor
*
Váci Egyházmegye
Marton Zsolt megyéspüspök december 28-án, Szent Család vasárnapján szentmisét mutatott be a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban, amelynek keretében bezárta a remény szentévét a Váci Egyházmegyében.
A főpásztor a szentbeszéd első felében a Szent Családról elmélkedett. Hogyan lehet számunkra példakép a Szent Család? Hogyan válhatunk mi is szentté? – tette fel a kérdést. „A Szent Család élete segít bennünket, hogy tudatosítsuk: a legnehezebb, a legkiszolgáltatottabb helyzetekben is jelen van, velünk van az Isten. Minden gyarlóságunk, családi nehézségeink ellenére, erkölcsi tisztaságra törekedve igyekezzünk tanúságot tenni a bennünket és minden embert szerető, velünk levő Isten megtapasztalt szeretetéről!”
Marton Zsolt püspök homíliájának második felében hálát adott a szentévért, amelyet egy évvel ezelőtt még Ferenc pápa nyitott meg. Emlékeztetett: a szentév alkalmából kiadott pápai bullában a Szentatya arra hívott bennünket, hogy a remény zarándokai legyünk.
Ez a remény olyan erény, amelynek Isten kegyelméből és irgalmasságából kell fakadnia – mondta a váci megyéspüspök. – Úgy próbáltunk a remény zarándokai lenni a szentévben, hogy látszódjon rajtunk: Isten bennünk és köztünk él, és szeret minket, az üdvösségre, a teljes boldogságra akar vezetni minden embert.
Marton Zsolt felhívta a figyelmet, hogy a szentév bezárást követően is feladatunk és felelősségünk, hogy tanúságot tegyünk Isten szeretetéről.
A remény egyik gyümölcse a béke. „A szentévet követően se szűnjünk meg a remény fáklyáját égve tartani” – idézte zárásképpen Ferenc pápát hozzátéve, hogy a karácsony nyolcada is arra hív bennünket, hogy tanuljuk újra, hogyan legyünk kapcsolatban Istennel, aki a béke igazi forrása számunkra.
A szentmise ünnepi áldással és a Te Deum eléneklésével zárult. A szentmisén a zenei szolgálatot Varga László kanonok, a váci székesegyház karnagya látta el.
Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye
*
Veszprémi Főegyházmegye
Szent Család ünnepén Udvardy György érsek mutatott be ünnepi szentmisét a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban. A főpásztor vezetésével az egyházmegye közössége hálát adott a jubileumi szentév kegyelmeiért, és jelképesen lezárta a „remény zarándokai” útját.
Köszöntőjében a veszprémi érsek hangsúlyozta: az Egyház az egész világon ugyanazzal az imádsággal ad hálát a szentév ajándékaiért. Bár a szent kapu bezárul, Isten kegyelmének forrása nem zárul el, és a búcsúnyerés lehetősége sem szűnik meg. Az együtt megélt jubileumi évben a hívek egyetlen népként vitték Isten elé dicséretüket, hálaadásukat és könyörgésüket, különösen is egyesülve a betegek, idősek, szegények és fogvatartottak sorsával.
A szentév során az Úr megerősítette a lankadt kezeket és a gyenge térdeket, békét és reményt adott, s újra és újra elhangzott az isteni bátorítás: „Ne féljetek!”
Homíliájában a főpásztor kiemelte: az angyalok jelenléte a karácsonyi történetekben annak jele, hogy Isten műve valósul meg Máriában, József döntéseiben és Jézus názáreti, rejtett növekedésében.
A család – a Názáreti Szent Család példája nyomán – Isten életének színtere, az evangéliumi élet iskolája. Itt tanuljuk meg a csendet, az odafigyelést, az áldozathozatalt, az ajándékozást és az elfogadást. Szentély, ahonnan cselekedni indulunk, és ahová visszatérve megpihenünk. A szeretet közösséget teremt, amelyben növekedni és érlelődni lehet, még az áldozatok árán is – mondta Udvardy György érsek.
A szentév lezárásakor arra buzdította a híveket, fedezzék fel, mi történt bennünk és közösségeinkben az elmúlt esztendő során. Külön is kiemelte két meghatározó kegyelmi ajándékot: Boldog Bódi Mária Magdolna boldoggá avatását, amely különösen a fiatalokat érintette meg, valamint a főszékesegyház újbóli megáldását, amely nemcsak egy épület megújulását, hanem a hit, az együvé tartozás és a kegyelem rendjének megerősítését is jelképezi.
A hitvallás közös imádkozása, a szent kapukon való átlépés gesztusa és a búcsúnyerés lehetősége mind a döntésre, a Krisztushoz tartozásra hívta az egyházmegye közösségét.
A szentmise végén a családok külön áldásban részesültek. A főpásztor imádságában a Szent Család oltalmába ajánlotta a házasságokat, a gyermekeket, a szülőket és a nagyszülőket, kérve, hogy a szeretet, a hűség, a megbocsátás és a megbecsülés legyen mindennapjaik alapja.
A közös Te Deum imádsággal a hívek hálát adtak a jubileumi év kegyelmeiért, majd a főpásztor szavaival zárult az ünnep: a megáldott családokon keresztül Isten teremtő áldása maradjon jelen az egyházmegye életében.
Bővebb beszámoló ITT olvasható.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Kiemelt kép: Váci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
