Sokszor hangzik el, hogy „a férfiak dühösek a nőkre”. Ez egyszerű, hangos, könnyen fogyasztható magyarázat. Csakhogy nem igaz. Ami ma sok férfiban megjelenik, az nem harag, hanem fásultság. Visszahúzódás. Kiüresedés. Az az érzés, hogy bármit mondanak vagy tesznek, az eleve gyanús, eleve védekezést vált ki, eleve „problémás”.
A harag cselekvésre ösztönöz. A fásultság lemondásra.
Fontos kimondani: ez nem a nőkről szól. Nem „a nők” váltották ki. A férfiak többsége nem a hétköznapi nőkkel áll szemben, hanem egy kulturális közeggel, amely évek óta azt sugallja: a férfi veszély, a férfi gyanús, a férfi alapértelmezetten hibás.
A reklámokban az ügyetlen, gyerekes, inkompetens apa.
A sorozatokban az érzelmileg retardált, agresszív vagy nevetséges férfi.
A játékokban az erőszakos, eldobható férfi karakter.
A közbeszédben a „toxikus”, „elnyomó”, „privilegizált” általánosítás.
Ez nem egyszeri üzenet. Ez folyamatos háttérzaj. És a háttérzaj idővel belső hanggá válik.
A férfiak fásultságának egyik legmélyebb oka nem az, hogy kritikát kapnak. Hanem az, hogy szinte senki nem áll melléjük. Különösen azok közül nem, akiktől ezt a leginkább remélnék: a nők közül.
Hiányzik, hogy a nők felemeljék a hangjukat a férfiszapulással szemben.
Hiányzik, hogy azt mondják: „Ez így nem korrekt.”
Hiányzik, hogy jelezzék: „A férfiak nem ellenségek.”
Pedig ha valóban egyenlőségről beszélünk, akkor az erkölcsi felelősség is egyenlő. Nem csak jogokban, hanem kiállásban is.
Ma rengeteget beszélünk nők védelméről – jogosan. De alig beszélünk arról, hogy a nőknek is lehet (és kellene) mentális védelmet nyújtaniuk a férfiaknak. Nem anyáskodást. Nem mentegetést. Hanem lovagiasságot – modern értelemben.
Mert ha egy nő lehet erős, autonóm, bátor és igazságos, akkor lehet lovagias is.
Kiállhat akkor is, amikor nem ő a célpont.
Megszólalhat akkor is, amikor „nem kötelező”.
Ez nem gyengeség. Ez morális erő.
Amikor a férfi azt érzi, hogy kollektíven lenézik, óvatosabb lesz. Kevesebbet közeledik. Kevesebbet ad. Kevesebbet kockáztat érzelmileg. Nem azért, mert nem érdeklik a nők – hanem mert nem érzi magát biztonságban.
Ez a fásultság tönkretesz kapcsolatokat még azelőtt, hogy megszületnének.
És közben mindenki csodálkozik: „Miért hidegek a férfiak?”
Ez a cikk nem vádirat. Meghívás. Meghívás egy olyan párbeszédre, ahol nem egymás ellen, hanem egymásért beszélünk. Ahol a nők nem hallgatnak, amikor a férfiakat igazságtalanul bántják. Ahol a férfiak nem zárkóznak be, amikor végre valódi szövetséget látnak.
Mert a valódi egyenlőség nem az, hogy ki beszél hangosabban.
Hanem az, hogy ki áll ki akkor is, amikor nem kötelező.
És erre ma mindkét nemnek óriási szüksége van.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
