December 25-én, Urunk születésének főünnepén délben a vatikáni Szent Péter-bazilika központi erkélyéről a Szentatya karácsonyi üzenetet intézett a Szent Péter téren jelen lévő hívőkhöz, valamint mindazokhoz, akik rádión, televízión és más kommunikációs eszközökön keresztül követték, utána pedig „Urbi et Orbi” áldást adott, vagyis áldást Róma városára és az egész világra.
Az alábbiakban közreadjuk XIV. Leó pápa karácsonyi üzenetét.
Kedves testvéreim!
„Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, mert a mi Üdvözítőnk megszületett e világra. Ma az igazi béke szállt le hozzánk a földre” (A karácsonyi éjféli mise bevezető éneke, Római misekönyv, Szent István Társulat, Budapest, 2022, 136). Így énekel a liturgia karácsony éjszakáján, és így visszhangzik az Egyházban a betlehemi híradás: a Szűz Máriától született gyermek az Úr Krisztus, akit az Atya küldött, hogy megszabadítson bennünket a bűntől és a haláltól. Ő a mi békénk, aki Isten irgalmas szeretetével legyőzte a gyűlöletet és az ellenségeskedést. Ezért „Urunk születése a béke születése” (Nagy Szent Leó: Huszonhatodik beszéd).
Jézus istállóban született, mert nem volt számára hely a szálláson. Amint megszületett, édesanyja, Mária „bepólyálta és jászolba fektette” (vö. Lk 2,7). Isten Fiát, aki által minden teremtetett, nem fogadják be, bölcsője pedig egy állatoknak szánt szegényes jászol.
Az Atya örök Igéje, akit az egek sem tudnak befogadni, úgy döntött, hogy ily módon jön el a világba. Szeretetből asszonytól akart megszületni, hogy osztozzon emberségünkben; szeretetből elfogadta a szegénységet, az elutasítást, és azonosult azokkal, akiket elvetnek és kirekesztenek.
Ezt egyedül ő tehette meg. Ugyanakkor megmutatta azt is, amit viszont egyedül mi tehetünk meg: hogy mindannyian vállaljuk a felelősség ránk háruló részét. Igen, mert Isten, aki nélkülünk teremtett meg bennünket, nem tud üdvözíteni bennünket nélkülünk (vö. Szent Ágoston: Százhatvankilencedik beszéd, 11.13), vagyis a szeretetre irányuló szabad akaratunk nélkül. Aki nem szeret, nem üdvözül, az elveszett. És aki nem szereti a testvért, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát (vö. 1Jn 4,20).
Ha mindegyikünk – minden szinten – ahelyett, hogy másokat vádolna, mindenekelőtt elismerné saját hiányosságait, és bocsánatot kérne értük Istentől, ugyanakkor belehelyezkedne a szenvedők helyzetébe, és szolidaritást vállalna a nála gyengébbekkel és az elnyomottakkal, akkor megváltozna a világ.
Ha a szívünk nem szabadult meg a bűntől, ha szívünk nem nyert bocsánatot, nem lehetünk békességes és béketeremtő emberek. Ezért született Jézus Betlehemben és halt meg a kereszten: hogy megszabadítson bennünket a bűntől. Ő a Megváltó.
Ezen az ünnepi napon szívélyes és atyai üdvözletemet küldöm minden kereszténynek, különösen azoknak, akik a Közel-Keleten élnek, és akikkel nemrégiben, első apostoli utamon találkoztam. Meghallgattam félelmeiket, és jól ismerem tehetetlenségérzésüket az őket sújtó hatalmi dinamikákkal szemben. A Betlehemben ma születő gyermek ugyanaz a Jézus, aki azt mondja: „Békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot” (Jn 16,33).
Hozzá imádkozunk igazságosságért, békéért és stabilitásért Libanon, Palesztina, Izrael és Szíria számára, bízva ezekben az isteni igékben: „Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre” (Iz 32,17).
A béke fejedelmére bízzuk az egész európai kontinenst, kérve, hogy továbbra is közösségi és együttműködő szellem töltse be, maradjon hűséges keresztény gyökereihez és történelméhez, valamint szolidáris és befogadó legyen a szükséget szenvedők iránt. Külön is imádkozunk a sokat szenvedett ukrán népért: hallgassanak el a fegyverek, és az érintett felek – a nemzetközi közösség támogatásával – bátorságra leljenek az őszinte, közvetlen és tiszteletteljes párbeszédhez.
Békéért és vigaszért esdeklünk a betlehemi gyermeknél a világban zajló valamennyi háború, különösen az elfeledett konfliktusok áldozatai számára; valamint mindazok számára, akik igazságtalanság, politikai instabilitás, vallásüldözés vagy terrorizmus miatt szenvednek. Külön is megemlékezem szudáni, dél‑szudáni, mali, Burkina Faso-i és kongói demokratikus köztársasági testvéreinkről.
A remény jubileumának ezekben az utolsó napjaiban imádkozzunk az emberré lett Istenhez Haiti kedves népéért, hogy szűnjön meg az országban az erőszak minden formája, és a nép a béke és a kiengesztelődés útján haladhasson előre.
A kisded Jézus inspirálja mindazokat, akik Latin‑Amerikában politikai felelősséget viselnek, hogy miközben számos kihívással igyekeznek szembenézni a közjó érdekében a párbeszédre törekedjenek, ne pedig ideológiai vagy részérdekből fakadó akadályokat támasszanak.
Kérjük a béke fejedelmét, hogy a kiengesztelődés jövőjének fényével világítsa meg Mianmart: adja vissza a reményt a fiatal nemzedékeknek, vezesse az egész burmai népet a béke ösvényein, és kísérje mindazokat, akik otthon, biztonság vagy holnapba vetett bizalom nélkül élnek.
Kérjük tőle, hogy álljon helyre Thaiföld és Kambodzsa ősi barátsága, és hogy az érintett felek továbbra is a kiengesztelődésért és a békéért fáradozzanak.
Bízzuk rá Dél‑Ázsia és Óceánia népeit is, melyeket súlyosan megpróbáltak a közelmúlt pusztító természeti katasztrófái, amelyek egész népességeket érintettek. E megpróbáltatások kapcsán mindenkit kérek, hogy meggyőződéssel újítsuk meg közös elkötelezettségünket a szenvedők megsegítésére.
Kedves testvéreim, az éjszaka sötétjében „az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít, a világba jött” (Jn 1,9), de „övéi nem fogadták be” (Jn 1,11).
Azzal, hogy Isten Fia emberré lett, magára vette törékenységünket, azonosult mindegyikünkkel: azokkal, akiknek már semmijük sincs, és mindent elveszítettek, mint Gáza lakosai; azokkal, akiket éhség és szegénység sújt, mint a jemeni nép; azokkal, akik elmenekülnek szülőföldjükről, hogy máshol keressenek jövőt, mint a sok menedékkérő és migráns, akik a Földközi‑tengeren kelnek át vagy az amerikai kontinensen vándorolnak; azokkal, akik elveszítették munkájukat, és azokkal, akik munkát keresnek, mint az a sok fiatal, akik nehezen tudnak elhelyezkedni; azokkal, akiket kizsákmányolnak, mint a megannyi alulfizetett munkavállaló; azokkal, akik börtönben vannak, és gyakran embertelen körülmények között élnek.
Eléri Isten szívét az összes földrészről békéért kiáltó könyörgés, amint a költő írja:
„Nem a tűzszünet békéje,
nem is a farkas és a bárány látomása,
hanem inkább olyan,
mint amikor a szívben már kihunyt minden késztetés,
és már csak nagy fáradtságról lehet beszélni.
[…]
Jöjjön úgy, mint a vadvirágok,
hirtelen,
mert a mezőnek szüksége van rá:
vad béke.”
(Yehuda Amichai: Wildpeace, in The Poetry of Yehuda Amichai, Farrar, Straus and Giroux, 2015)
Ezen a szent napon nyissuk meg szívünket a szükséget és fájdalmat szenvedő testvéreink előtt! Így a kisded Jézus előtt nyitjuk meg, aki kitárt karjaival fogad bennünket, és feltárja előttünk istenségét: „Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1,12).
Néhány nap múlva véget ér a jubileumi év.
Ez ennek a napnak az örömhíre: a született gyermek az emberré lett Isten; ő nem elítélni jön, hanem megmenteni; nem múló megjelenés az övé, hanem azért jön, hogy velünk maradjon és önmagát adja nekünk.
Szívből kívánok áldott, békés karácsonyt mindnyájatoknak!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
