Az év végéhez közeledve Nagy Pál atyával, a balonyi egyházközség lelkipásztorával beszélgettünk a mögöttünk álló esztendő tapasztalatairól, a közösségi élet alakulásáról és az egyházközség mindennapi kihívásairól. Szó esett a helyi programokról, a hívek lelki megújulásáról, és természetesen arról is, milyen üzenetet tart a legfontosabbnak karácsony közeledtével.
Az év vége mindig alkalmat ad a számvetésre. Hogyan értékelné a 2025-ös esztendőt a balonyi egyházközség szempontjából?
A 2025-ös esztendőt mindenképpen termékenynek látom. Lelkipásztori szempontból is gazdag év áll mögöttünk, hiszen számos alkalom adódott a közösség lelki építésére, és örömmel tapasztalom, hogy ezekre egyre nyitottabbak a híveink.
Ugyanakkor a világi élet terén is sok előrelépés történt Balonyon: a templom körüli kisebb-nagyobb karbantartási munkák folyamatosan zajlottak, és ahol szükség volt rá, igyekeztünk megújulni. Külön öröm számomra, hogy a faluban élő fiatalok rendkívül aktívak – szorgalmasan részt vesznek a rendezvények szervezésében és lebonyolításában, aminek köszönhetően élettel teltek meg a közösségi alkalmaink.
Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Milyen közösségi, lelki vagy karitatív programokat sikerült megvalósítani az idén?
Az idei évben több jelentős közösségi és lelki programot is megvalósítottunk. A fiatalok ezúttal is nagy odaadással készültek az egyik legfontosabb éves eseményünkre, az adventi koncertre. Emellett a község és az egyházközség együttműködésében zajlott a hagyományos nótaest is, amelyre sokan ellátogattak a hívek közül is.
A rendszeres szentmisék és lelki alkalmak – így a szentgyónási lehetőségek – egész évben biztosítva voltak, és természetesen minden olyan kezdeményezést szívesen fogadtunk, amely útközben érkezett és a közösség javát szolgálta.
Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Hogyan látja a hívek közösségi életét napjainkban: erősödik, megújul, vagy inkább visszafogottabb, mint korábban?
A koronavírus-járvány időszaka rendkívül nehéz volt a közösségi élet szempontjából. A különböző állami korlátozások és az emberek természetes óvatossága jelentős visszaesést eredményezett. Úgy látom azonban, hogy az elmúlt időszakban lassú, de határozott erősödés tapasztalható.
Bár nem tért vissza mindenki a korábbi évek lendületével, örömmel látom, hogy egyre több új arc jelenik meg a templomban – nemcsak idősek, hanem a középkorosztály és gyermekek is. A bérmálás sok fiatalt hozott közelebb a közösséghez, és közülük többen most is aktívak maradtak. Úgy érzem, a 2025-ös évben tovább erősödtünk, ami számomra nagy öröm és bizakodásra ad okot.
Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Vannak-e olyan kezdeményezések – például ifjúsági, családos vagy időseknek szóló programok –, amelyek különösen közel állnak a szívéhez?
Őszintén szólva én már nem nagyon indítok ilyen jellegű kezdeményezéseket. Régebben szerveztem gyerektáborokat – volt egy lelkes csapatunk, akikkel évről évre dolgoztunk –, de idővel elfáradtam. Mégis jó látni, hogy a faluban vannak olyanok, akik továbbviszik ezt a fajta szolgálatot: a legkisebbekkel foglalkozó Ringató például kifejezetten szép kezdeményezés, amelyet egy hívő anyuka szervez. Az idősek számára is vannak programok.
Számomra az a legfontosabb, hogy megmaradjon a személyes kapcsolat az emberekkel: mindig igyekszem időt szánni egy-egy rövid beszélgetésre szentmise előtt vagy után, mert még az egyszerű, hétköznapi szóváltások is erősítik a közösséget. Úgy érzem, ez is érték. Természetesen sok mindenben lehetne még fejlődni, és jó lenne, ha a fiatalabbak közül többen lennének, akik új lendületet adnának ezeknek a programoknak.
Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Milyen kihívásokkal kellett szembenézni az év során a plébánia működésében vagy a hitélet szervezésében?
Kihívások mindig akadnak, ez természetes része a plébániai életnek. Az anyagi kérdéseket most nem emelném ki, mert a lelkipásztori munkát alapvetően más jellegű feladatok határozzák meg. Az egyik legnagyobb kihívás talán az, hogy a meghirdetett lelki alkalmakon – legyen szó szentmiséről, keresztútról vagy rózsafüzérről – olykor kevesen vesznek részt.
Mégis hálás vagyok azokért, akik rendszeresen eljönnek: ez a kis „mag” mindig jelen van, és hűségesen támogatja a közösségi életet. A plébánia mindennapi működése ettől függetlenül stabilan zajlik: az iroda rendben működik, a szükséges ügyek intézése folyamatos.
Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
A karácsony közeledtével milyen lelki üzenetet tart a legfontosabbnak a hívek számára?
Karácsony a béke és a szeretet ünnepe – annak ellenére is, hogy már az ősz kezdetétől az üzletek tele vannak karácsonyi dekorációval, és mindenhol hallani a karácsonyi dallamokat. A lényeg akkor is ugyanaz: amit teszünk, azt szívből és lélekből tegyük. Ne csak mondjuk, hogy szeretjük a családunkat, a szomszédunkat vagy a falunkat, hanem mutassuk is meg tetteinkkel.
Nem elég kimondani, hogy szeretjük egymást – ezt meg is kell élni a mindennapokban. Mert hiába hangzanak szép szavak, ha a szívben harag, irigység vagy neheztelés él. A valódi karácsony ott kezdődik, ahol a szeretetet és a békét nem csak mondjuk, hanem meg is éljük egymással. Sokszor egy apró gesztus – egy szem cukorka, egy őszinte szó – többet ér bárminél. Aki így készül, az valóban megtapasztalja a karácsony békéjét.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
