November 8-án különleges kamarazenei élményben lehetett része a clevelandi közönségnek: a John Carroll Egyetem auditóriumában hallgatták meg Marton Máriusz adventista lelkipásztor, zeneszerző-karmester Erdély a szülőföldem című koncertjét. Az est nem csupán hangverseny volt, hanem mélyen átélhető zenei zarándoklat is: a szülőföld tájai, dallamai, hagyományai és lelki öröksége elevenedett meg a hangokban. A Bocskai Rádióban Schóber Tamás karmester, zeneszerző és zenetanár elemezte a koncert művészi súlyát és üzenetét.
„Micsoda munka, micsoda türelem, micsoda szorgalom és hozzáértés kellett ehhez!” Schóber Tamás első benyomásai egyértelműen a teljesítmény nagyságát hangsúlyozták. Mint elmondta, számára a felvétel hallgatása közben nem derült ki, hogy a zenekarnak rendkívül kevés próbaidő állt rendelkezésére. Ugyanakkor kiemelte: a koncert nemcsak a közönség, hanem a karmester és az előadók számára is komoly kihívást jelenthetett. „A karmesternek és a zenekarnak ez nem csak intellektuálisan, hanem fizikailag is egy nagyon nagy megterhelés volt.”
A beszélgetés egyik központi kérdése a zeneszerzői munka összetettsége volt. Schóber Tamás részletesen beszélt arról, mit jelent egy ilyen léptékű mű megkomponálása. A kottaírástól a hangszerelésen át a belső vívódásokig minden döntés súlya megjelenik egy zeneszerző életében. „Egy zeneszerző életében benne van az örökös dilemma: miért pont azt a hangot írom le, miért nem eggyel feljebb vagy lejjebb?” Továbbá hangsúlyozta, hogy egy több mint kétórás mű esetében ez különösen igaz, hiszen egyszerre számos hangszer szólamát kell egységbe rendezni, úgy, hogy a harmóniák, ritmusok és hangszínek mind a helyükön legyenek.
A koncert hangszerparkja is rendkívül gazdag volt: a fuvolától és oboától az angolkürtön át egészen a trombitáig és a modern ütőhangszerekig terjedt, miközben egyes szólamok időről időre szóló szerepbe léptek. A darabokat vallásos ihletés, bibliai utalások, valamint erdélyi költők szövegeinek szellemisége is áthatotta, még ha ez nem is mindig volt erőteljesen kifejező.
Schóber Tamás történeti kontextusban is vizsgálta Marton Máriusz művét, párhuzamot vont Dohnányi Ernő és Bartók Béla hasonló indíttatású alkotásaival. Ugyanakkor hangsúlyozta: az adventista lelkipásztor alkotása nem utánzás. „Mások is írtak ilyen zenéket, de ahogyan ez megtörténik, az teljesen sajátos és teljesen újszerű.” A koncert egyik legnagyobb erénye az volt, ahogyan a hagyomány és a modernitás találkozott, és az erdélyi zenei örökség élő módon kelt életre. „A népzenei ihletések ott vannak, de sosem úgy, mint egy múzeumi tárlóban.” A modern harmóniaszerkezetek, a ritmika és a könnyűzenei áthallások szervesen épültek be Marton Máriusz zenéjébe, miközben megmaradt az erdélyi karakter és lélek. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a hagyomány és a jelen kézfogása tette hitelessé a művet. „A zene ott kezdődik, ahol a beszélt szó felmondja a szolgálatot.” – Schóber Tamás szerint a koncert bebizonyította, hogy a zene képes kimondani azt, amit a szavak már nem tudnak. „Amikor az Ó, Erdély szép hazám megszólalt, nem információt kaptunk, hanem élményt.” – Egyszerre volt jelen a honvágy, a nosztalgia, a hála, az istenkapcsolat, különösen annak fényében, hogy a zeneszerző ma már nem szülőföldjén él.
Nt. Marton Máriusz nemcsak zeneszerzőként, hanem magánemberként is megnyílt. A gyermekeinek írt darabok vagy a feleségének ajánlott művek olyan lelki kitárulkozások voltak, amelyek ritkán jelennek meg ilyen mélyégben hasonló koncerteken.
Az interjú zárszavaként a klasszikus zene jövőjéről is szó esett. Schóber Tamás úgy véli, a komolyzene akkor marad élő, ha kapcsolódni mer, Marton Máriusz műve pedig egy különleges kulturális híd, kollektív emlékezet és érzelmi tükör egyszerre. „Ez a zene nemcsak elmesél, hanem haza is visz.”
Forrás: bocskairadio.org
The post Erdély hangjai Clevelnadben – Marton Máriusz clevelandi koncertje Schóber Tamás zeneszerző értelmezésében appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
