Egyrészt a „belső népszavazás” kezdeményezése, bár jól hangzik, valahol egy állatorvosi lónak tűnik. Gyakorlatba ültetése egyáltalán nem biztos, hogy véghezvihető, illetve amennyiben mégiscsak megtörténne, és esetleg az elnök által is említett eredményt hozná magával, távolról sem jelentené azt, hogy a Legfelsőbb Bírói Tanács háza táján bármilyen változást okozna. Ami az igazságszolgáltatásban uralkodó állapotokról a nyilvánosság előtt beszélni hajlandó bírákkal és ügyészekkel való tegnapi elnöki találkozót illeti: bár kétségkívül több, az igazságügyi rendszerben létező anomália újból felszínre került, az elmondottak pedig megerősítették egy autoriter, szűk kör által uralt, számtalan diszfunkcionalitástól szenvedő rendszer képét, azt is megmutatták, hogy a belső változásnak kevés az esélye.
Mindenképp értékelendő, hogy az államfő próbál valamely módon viszonyulni és lépni a Recorder dokumentumfilmje által kirobbantott, majd azóta sorozatosan egyre tajtékosabb hullámokat vető ügyben, csakhogy ahhoz, hogy bármilyen eredményt elérjen, mind ő, mind az általa képviselt intézmény kevés. Főképp olyan körülmények között, hogy mind az igazságszolgáltatás magas polcain ülők, mind a politikum egyes berkeiből már a botrány kirobbanásától teljes frontos, nyílt sisakos letámadásnak vagyunk tanúi. Az elmúlt napok történései igazolták, hogy mind Justitia alázatos papjai, mind a politikum tagjai, akik az igazságszolgáltatásban uralkodó jelenlegi viszonyok fenntartásában érdekeltek, a végletekig képesek elmenni.
Meg is tehetik, már csak abból kifolyólag, hogy az igazságügyi rendszer olyan „védműveket” tudhat magáénak, melyeket kívülről nagyon nehéz megbontani. A függetlenség, a bírák kvázi érinthetetlensége, a visszaélések, anomáliák, csak „házon belüli” kezelése erős bástyák, melyeket ráadásul az alkotmány és a vonatkozó törvények alaposan megszilárdítanak. A „status quo” fenntartásában érdekeltek pedig pont ezen eszközökkel élnek (lásd a rendszeresen ismételt érveiket). Másként fogalmazva: egy egészséges jogállami közegben természetes állapotot használva fel a saját alantas céljaikra. Ami a politikum említett tagjait illeti, egyéni érdekeiken túl az államfő és az igazságszolgáltatás közötti ütközés tökéletes alkalom arra, hogy Nicuşor Dan elmozdításával is megpróbálkozzanak, és egy lépést tegyenek a hatalom irányába úgy, hogy közben az alkotmányosság és a jogállam harcosaiként is feltüntethetik magukat.
Mindent összevetve, mostanra a napnál is világosabb, hogy az igazságszolgáltatásban uralkodó súlyos állapotok felszámolásához közös fellépésre lesz szükség, többfrontos támadásra, ideértve a törvényhozási eszközök bevetését is. Ameddig ez nem történik meg, mind az államfő, mind mások próbálkozásai csak Don Quijoténak a szélmalmokkal folytatott harcára fognak emlékeztetni, az érinthetetlenek kasztjának ugyanis nagyjából a kisujját sem kell mozdítania, hogy az ilyen támadásokat visszaverje.
Nicușor Dan. Fotó: presidency.ro
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
