December 22-e Cabrini Saverio Franciska liturgikus emléknapja. Az olasz származású szerzetes és rendalapító az Egyesült Államokba érkezett bevándorlók, szegények között szolgálva lett az emigránsok védőszentjévé.
A polgárháború után az Amerikai Egyesült Államok számos nemzet fiainak otthonává vált. Míg korábban a bevándorlók többsége Észak-Európából érkezett, 1880-tól elsősorban nagyon szegény dél- és közép-európaiak áramlottak be. Ők rendszerint csak alig vagy egyáltalán nem tudtak angolul. A nyelvet beszélő többség megvetette és kizsákmányolta őket.
A bevándorlók között talán az olaszok sorsa volt a legrosszabb. A nagyvárosok nyomornegyedeiben telepedtek le, ahol csak a legrosszabbul fizetett munkákhoz juthattak hozzá.
Úgy tűnt, az Egyház is magukra hagyta őket. A püspökök jórészt ír születésűek voltak, és nem rokonszenveztek velük igazán. Ráadásul gondot okozott, hogy mivel nem beszéltek jól angolul, saját anyanyelvükön kellett volna biztosítani az oktatást és a lelkigondozást, papok és szerzetesek viszont nem érkeztek velük.
1889-ben Franciska (eredeti nevén Francesca Cabrini) olasz nővérek egy kis csoportjával New Yorkba érkezett. XIII. Leó pápa küldte őket.
Emlékmű a szülőháznál, Sant’Angelo Lodigianóban
Franciska 1850. július 15-én Sant’Angelo Lodigianóban egy tehetős lombard parasztcsalád leányaként született. Tizenkét idősebb testvére közül csak néhányan maradtak életben. A család mélyen vallásos volt. Franciska gyermekkorától arról álmodott, hogy távoli országok hithirdetője lesz. Eredetileg Kínába kívánkozott. Ebben az időben Olaszországban még nem volt női missziós kongregáció. Mivel kétszer is elutasították kérelmét, hogy zárdába vonulhasson, tanulni kezdett, és néptanítói oklevelet szerzett.
Antonia Tondini és Teresa Galza a lodi egyházmegye támogatásával 1857-ben Codogno városkában árvaházat nyitott leányok számára. Ám alkalmatlannak bizonyultak a vezetésére: elhanyagolták feladataikat. Püspökük azt remélte, ha megengedi, hogy fogadalmat tegyenek és szerzetesruhát öltsenek, felelősebben viselkednek majd. Mivel azonban nem változtak meg, a püspök és a ház lelkivezetője 1874-ben Franciskához fordult, hogy teremtsen rendet. Ő, mivel értett hozzá, hogy megnyerje az árva gyermekek szeretetét és ragaszkodását, csakhamar akkora sikert ért el ápolásuk és nevelésük terén, hogy heten közülük később hozzá hasonlóan szerzetesi fogadalmat tettek. Miután mindkét alapítót eltanácsolták, ő lett a közösség feje.
Xavéri Szent Ferenc, a missziók védőszentje tiszteletére felvette Saverio (Xavéri) szerzetesi nevet; keresztnevét, mely eleve a Ferenc női párja megtartotta.
1880-ban megalapította a Jézus Szent Szívének Missziós Nővérei kongregációt. Konventet létesített Codognóban, majd Milánóban újabb házat nyitott tanítónőnek készülő lányok számára.
Franciska nem feledkezett meg missziós hivatásáról. Felismerte, hogy a kongregáció provinciális jellegű marad, ha nem sikerül házat alapítania Rómában. 1887-ben jelent meg az Örök Városban mindenféle ajánlás vagy kapcsolat és anyagi eszközök nélkül. Állhatatossága és céltudatossága végül megnyerte ügyének Róma bíboros vikáriusának, Lucio Maria Parocchinak támogatását, aki azzal a feladattal bízta meg, hogy ne csak egy intézményt alapítson a városban, hanem kettőt: egy szabad iskolát és egy óvodát.
Amikor a Jézus Szent Szíve Missziós Nővérek szabályzatát bemutatták XIII. Leó pápának, fellelkesült, és azonnal meg is erősítette a kongregációt. A magánkihallgatás alkalmával azt tanácsolta Franciska anyának, hogy ne Kínába, inkább Amerikába menjen. Abban az időben Giovanni Battista Scalabrini piacenzai megyéspüspök már hozzáfogott, hogy olasz papokat küldjön az USA-ba; a pápa figyelmét ráirányította az olasz bevándorlók nyomorúságos helyzetére és a segítség halaszthatatlan voltára. Scalabrini püspök korábban megkísérelte, hogy megnyerje Franciskát munkatársának, de ő csak a pápa ösztönzése után mutatott érdeklődést az iránt, ami később életének fő műve lett.
Az olasz negyed (Little Italy) New Yorkban 1900 körül (korabeli fotó)
Franciska harminckilenc éves volt, amikor Michael Corrigan érsek meghívására megérkezett New Yorkba. A főpásztor azonban nem támogatta Franciska árvaház alapítására irányuló tervét: attól félt, a szomszédokat zavarni fogja, ha a közelükben árvaházat nyitnak rongyos olasz gyerekek számára. Afelől is aggályai voltak, hogy vajon tudja-e biztosítani a fenntartáshoz a szükséges pénzt. Cabrini anyának azonban végül sikerült elnyernie az érsek beleegyezését és megnyitnia az árvaházat New York peremkerületében.
1892-ben pedig megnyitotta a Kolumbusz-kórházat. Valamennyi kórház, amelyet később más helyeken alapított, ugyanezt a nevet viselte.
1909-ben Franciska megkapta az amerikai állampolgárságot. A következő évtizedekben Közép- és Dél-Amerikában, Franciaországban, Spanyolországban és Angliában is alapított házakat, de kongregációjának fő működési területe az USA, azon belül is New York, New Orleans, Chicago, Denver, Seattle és Los Angeles volt.
A Jézus Szent Szíve Missziós Nővérek fő tevékenysége iskolák, árvaházak és kórházak nyitása volt, de sok nővért állítottak a szegénygondozói szolgálatba is. A coloradói Denver melletti bányavidéken a bányákba is leszálltak, hogy segítsék az ott dolgozó olaszokat. Gyakran lehetett velük találkozni a Sing Singben, New York nagy fogházában is, ahol a halálraítélteket vigasztalták.
Franciska hatvanhét házat alapított. Amikor 1917. december 22-én meghalt Chicagóban, ezerötszáz volt a nővérek száma, ötezernél több árva gyermekről gondoskodtak, és több mint százezer beteget kezeltek kórházaikban. Halála után Svájcra és Ausztráliára is kiterjesztették a kongregáció hatáskörét.
Franciskát 1938-ban boldoggá, 1946-ban pedig szentté avatták. 1950-ben XII. Piusz pápa az emigránsok védőszentjévé nyilvánította.
Forrás: Diós István: A szentek élete; Magyar katolikus lexikon
Fotó: Wikipedia; Archdiocese of Chicago
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
