November elsején új, előkészítő szakaszba lépett a digitális euró projektje. Az Európai Központi Bank (EKB) tervei szerint az új fizetőeszköz 2029-ben jelenhet meg. A bevezetés feltétele a szükséges jogszabályok 2026-ig történő elfogadása az európai jogalkotók részéről. A projekt nem csupán technikai újítás, hanem infrastrukturális és szuverenitási kérdés is az unió számára. Geopolitikai értelemben ugyanis egy olyan eszköz jönne létre, amely megdrágítaná az eurozónából való kilépést, és csökkentené a tagállami szuverenitást. Épp ezért – paradox módon – a digitális euró körüli vita miatt egyre többen próbálják bemérni az eurozónához való tartozás kockázatát. Ha ugyanis ki kell lépni, azt még az digitális euró elterjedése előtt kellene megtenni…
A digitális euró a készpénz elektronikus megfelelője lenne. Közvetlenül az EKB bocsátaná ki, így nem számlapénz lenne (ami csak egyfajta ígéret, a kereskedelmi bankok adóssága az ügyfelek felé), hanem garantált jegybankpénz. Ez a legnagyobb különbség a jelenleg használt számlapénzhez képest. Míg a bankbetét esetén a bank csődje kockázatot jelent, a digitális eurót az állam, esetünkben az eurozónához tartozó tagállamok garantálják.
Ez az eszköz nem csupán egy technikai útvonal, mint a Stripe szolgáltatása. Önálló értékkel bír, és közvetlen fizetést tesz lehetővé két fél között. Használatához nem feltétlenül szükséges internetkapcsolat, offline módon is működhetne.
Szuverenitás és piaci függőségek
A bankvezérek és az EKB egyetértenek abban, hogy növelni kell Európa pénzügyi önállóságát. Jelenleg az európai kártyás piac mintegy 70 százalékát amerikai cégek uralják. A Visa és a Mastercard dominanciájának csökkentése stratégiai cél. Az EKB szerint a digitális euró a monetáris autonómia eszköze lehet.
A bevezetés azonban geopolitikai következményekkel is járhat. A rendszer centralizáltsága miatt technikailag nehezebbé és drágábbá válhat az eurózónából való kilépés. Egy esetleges kilépéskor a digitális egyenlegek euróban maradnának, ami likviditási válságot okozhatna az adott országban. Elemzők szerint ez a lépés a monetáris unió visszafordíthatatlanságát erősíti.
A bankszektor aggályai
Ám nem csak geopolitikai aggályok merülnek fel. A német bankszektor vezetői kemény kritikát fogalmaztak meg a megvalósítással kapcsolatban. Joachim Schmalzl és Tanja Müller-Ziegler szerint a lakosság körében alacsony a témával kapcsolatos tudatosság. Úgy vélik, a fogyasztói perspektíva egyelőre hiányzik az EKB terveiből. Sokan nem látják, miért lenne szükség erre az eszközre a már meglévő és jól működő rendszerek mellett.
A bankok ráadásul attól tartanak, hogy az EKB versenytársat teremt a piaci szereplőknek – önmagát. Véleményük szerint a jegybanknak csak a fizetőeszközt kellene biztosítania, a rendszer üzemeltetését nem vállalhatja, mert az kettős szerepvállalás lenne – egyszerre lenne felügyelő a bankok felett és versenytárs, ami visszaélésekre adhat lehetőséget.
Komoly vita tárgya a tartási limit kérdése is. Ha túl sok digitális eurót tarthatnának az ügyfelek, az betétkiáramlást okozhatna a kereskedelmi bankokból. Az EKB szimulációi szerint egy válsághelyzetben ez akár bankcsődökhöz is vezethetne. A szektor ezért alacsonyabb limiteket vagy integratív megközelítést javasol.
Adatvédelem és a készpénz jövője
Az egyik legfontosabb ígéret az offline fizetések megvalósítása, és ezek névtelenségében biztosítása. Az EKB szerint ilyenkor a tranzakciókat nem tudnák nyomon követni. Szakértők azonban rámutatnak, hogy a teljes anonimitás technikailag nehezen garantálható a dupla költés megakadályozása mellett. A biztonság és a pénzmosás elleni küzdelem korlátokat szab az adatvédelemnek.
A probléma kettős.
Sokan tartanak attól, hogy az új eszköz programozható lesz, és korlátozhatják a költéseket. Bár az EKB cáfolja a programozható pénz szándékát, a technológia lehetőséget ad feltételes fizetésekre. Ilyen lehet például, ha egy összegnek lejárati ideje van, vagy csak bizonyos termékekre költhető. Ez új típusú ellenőrzési mechanizmusokat teremthet.
A probléma lényege, hogy amikor digitális euróval fizetünk telefon vagy NFC-kártya segítségével, a mi eszközünk ugyan eltárolja a tranzakciót, de az a bankunknál még nem történt meg. A kérdés az, hogy hogyan biztosítható, hogy nem történjen „duplafizetés”, hogy az emberek ne költsenek akaratlanul is többet, mint ami a számlájukon van, és hogyan ellenőrizze a bank a könyvelési késleltetést kihasználó csalásokat? Mindez egy sor biztonsági és felelősségi kérdést vet fel.
A bankok hangsúlyozzák, hogy a digitális euró nem helyettesítheti a készpénzt. Az intézmények jelentős összegeket fektettek az ATM-hálózat biztonságába. A kritikusok szerint azonban, ha a digitális euró túl kényelmes lesz, a készpénz fokozatosan kiszorulhat. Ez nem feltétlenül tiltás, hanem gazdasági nyomás és a struktúraváltás eredménye lenne.
Piaci alternatívák és a jövő
Az európai bankok saját megoldásokon is dolgoznak a függőség csökkentésére. A Wero nevű rendszerrel az amerikai óriáscégekkel szállnának versenybe. Létezik a Qivalis projekt is, amely egy euró-alapú stablecoin kibocsátását tervezi. Ezek a kezdeményezések azt mutatják, hogy a magánszektor képes alternatívákat kínálni állami beavatkozás nélkül is.
A digitális euró körüli viták nem csupán technikai jellegűek. A végső döntés politikai lesz, amely az uniós integráció jövőjét is meghatározza. A projekt célja a monetáris autonómia, de a megvalósítás módja még számos nyitott kérdést hagy maga után.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: omfif
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
