A hitoktatók és lelkipásztori munkatársak adventi lelkinapja minden évben fontos esemény a Székesfehérvári Egyházmegye életében; alkalom arra, hogy lelkileg készüljenek az ünnepre azok is, akik másokat segítenek felkészülni karácsonyra. Idén december 13-án tartották a lelkinapot. A megnyitó szentmisét Spányi Antal megyéspüspök mutatta be a székesegyházban.
A lelkinap elmélkedéseinek fő vonulata a zarándoklat volt, mint az emberi élet útja a végső cél felé.
Nagyon közel áll az ember szívéhez advent. Jó készülni a Jézussal való találkozásra. Ha a Boldogságos Szűz Máriát nézzük, vagy a prófétákat, vagy mindazokat, akik Istennek szentelték életüket, látjuk, béke és remény volt a szívükben – kezdte szentbeszédét a főpásztor.
A remény akkor igazi, ha békesség és öröm születik meg bennünk. Sok mindenért aggódunk. Nyugtalanítanak a világ hírei, amelyek ki tudja, hogy igazak-e, és sokszor inkább lefelé húznak bennünket. Megtapasztaljuk a gyengeséget magunkban, szeretteinkben, és mindezt fájdalmasan éljük meg. De az Úr jelenlétét is megtapasztaljuk.
Mert ha igen, akkor megszületik bennünk a béke. Bár a világ nyugtalanít, a mindennapi küzdelem fáraszt, de mégis legbelül csönd és békesség lesz bennünk, mert az Istennek adtuk az életünket. Ahogy adta Mária és József, vagy minden egyes szent.
A mi tanúságtételünk is így lesz igazán hiteles, a lélek öröméből és a békességes szív bizonyosságából fakadó – fogalmazott a püspök.
A Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban folytatódó adventi lelkinapon a hitoktatási referensek a 2025-ös szentévi jubileumi zarándoklat témája kapcsán egy különleges lelki útra hívták meg a jelenlevőket.
Varga László hitoktatási referens így összegezte a lelkinap témáit: a remény, amely elindított minket, nem pusztán valamiféle reménykedés, hanem a keresztény remény, amit maga az Isten ültetett el bennünk mint isteni erény. Zarándokoltunk, mentünk busszal vagy gyalog, mentünk együtt és külön-külön is.
Amikor megyünk egy szent hely felé, akkor lélekben az Isten országa felé igyekszünk, és átlépünk a szent kapun. Rómában a jubileumi szent kapuk előtt először a biztonsági kapun kellett belépni. Átvizsgáltak minket, elvettek mindent, ami gátolt abban, hogy beléphessünk. Átvitt értelemben ezek a bűneink, a gyarlóságaink, amit le kell tenni, hogy végül megérkezünk a szakrális térbe, a bazilikák valamelyikébe, ahol tulajdonképpen a mennyek országának örömét tapasztalhatja meg az ember.
Bolla Júlia hitoktatási referens elmélkedésében arról szólt, hogy egész életünk egy zarándoklat. Rámutatott,
Jó, hogyha erre figyelmeztetjük magunkat, főleg azok, akik sokat szolgálnak másokat, és elfáradnak ebben. Sokszor azt gondoljuk, hogy nélkülünk nem is mozdul meg semmi, vagy hiába teszünk, hiába adjuk oda a szívünket, mintha nem lenne értelme. Jó, hogyha tudjuk, hogy az Úr az, aki először elindult, és mi csak erre válaszként indultunk el.
Szöveg: Berta Kata
Fotó: Kovács Marcell
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
