Újbuda Örmény Önkormányzata szervezésében a kelenföldi Szent Gellért-plébánián emlékeztek meg az örmény népirtásról december 11-én. Az áldozatokért bemutatott szentmise után a nagyteremben előadás, kulturális program és az Ararát című film megtekintése elevenítette fel a főként 1915-ben történt, másfél millió örmény áldozatot kívánó, borzalmas kegyetlenséggel végrehajtott mészárlást.
A délután 5 órakor kezdődő szentmisét Piukovics Dániel káplán mutatta be a Szent Gellért-templomban. Koncelebrált Bakos Zsolt, a Budapest Baross Gábor-telepi Jézus Szíve-plébánia plébániai kormányzója; szolgálatot teljesített és szentbeszédet mondott Börcsök Árpád állandó diakónus.
A szentmisén jelen voltak a Szociális Testvérek Társaságának tagjai is.
Újbuda Örmény Önkormányzata évente kétszer emlékezik meg a genocídiumról, arról a népirtásról, melyről még mindig kevesen tudnak, és szentmise keretében imádkoznak az áldozatokért, megbocsátásért.
Börcsök Árpád prédikációjában az evangélium igéit magyarázta: a mennyek országának megvalósulását külső erőszak fenyegetheti, de nem akadályozhatja meg,
A külső erőszak és a belső erő között, mely a bűnnel való megalkuvás nélküli küzdelmet jelenti, a különbség ég és föld, hiszen ez utóbbi Istenből táplálkozik.
Az összeesküvés-elméletek sejtetik, hogy a dolgokat egy titokzatos, titkos gonosz háttérhatalom irányítja, amelyet nem lehet megragadni. Jézus azonban nevén nevezi a bűn szerzőjét.
– mutatott rá az állandó diakónus.
„Amikor gonoszsággal találkozunk, az ártatlan szenvedésével, az embernek ökölbe szorul a keze. A gonosz nemcsak azokat vezérli, akik elkövetik ezeket a dolgokat, hanem az ártatlanokat is be akarja hálózni, akik elszenvedik ezt, mégpedig a harag, a gyűlölet és a bosszúállás által” – hangsúlyozta Börcsök Árpád, és hozzátette: amikor a második világháborúban a koncentrációs táborokat felszabadították, az amerikai katonáknak vigyázniuk kellett, hogy akik elszenvedték a kegyetlenségeket, nehogy fegyvert szerezzenek, mert megölnék az első német embert, akivel találkoznak.
Az Úr Jézus azt mondja: „Szeresd ellenségedet!” De ehhez le kell győznünk önmagunkat, a bennünk lévő sötétséget. Ő tudja, hogy
Ő maga azt mondta a kereszten: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek. Ez a krisztusi lelkület legyen bennünk is – biztatott a szentmise szónok.
Mint mondta: amikor visszaemlékezünk a genocídiumra, a saját szívünkben is felfedezhetünk neheztelést, a gyűlölet szikráit, de meg kell tudnunk bocsátanunk másoknak. Amikor szentmisét mutatunk be, nemcsak azért imádkozunk, hogy az áldozatok Isten országában lehessenek, hanem a megbékélésért, a megbocsátás kegyelméért is.
Marosváry István, Újbuda Örmény Önkormányzatának elnöke a plébánia nagytermében tartott összejövetel elején megosztotta januári jereváni látogatásának tapasztalatát. Rámutatott: az emberek nagy többsége még mindig nem tud semmit az örmény népirtásról. Ez évben szerettek volna az örmény fővárosban emléktáblát állítani a magyarországi örmény diaszpóra nevében, de meghiúsult a szándékuk főként külpolitikai okokból.
Elmondta: a valaha három tenger mosta 300 ezer négyzetkilométeres ország már csak 28 ezer négyzetkilométer területű, és hárommillió örményt számlál. Ugyanakkor örömmel említette meg, hogy az Apostoli Örmény Egyházzal együttműködnek a Szentatyák, így II. János Pál pápa, XVI. Benedek pápa, Ferenc pápa és XIV. Leó pápa is, aki apostoli útja során találkozott a pátriárkával.
Szilvay Ingrid zeneművész nemcsak zongorán adta elő örmény szerzők zeneműveit, hanem versekkel is segítette a hallgatóság megemlékezését. Megrendítő válogatásában szerepelt egy olyan népzenegyűjtő pap műve is, aki szemtanúja volt a genocídiumnak, húsz évig nem tudott megszólalni a látottak után, majd Párizsban egy elmegyógyintézetben hunyt el.
A műsor végén a megemlékezők elimádkozták örmény nyelven a Miatyánkot.
Szabó Krisztián armenológus felvázolta az örmény történelem legjelentősebb eseményeit, felvezetve a nép ellen elkövetett mészárlások részletes bemutatását.
Az örmények elsőként, 301-ben vették fel a kereszténységet. Világosító Szent Gergely harminc évig volt börtönben, mire a király megtért, és kiengedte. Az ókorban Nagy Tigrán király birodalma virágzott Néró császár idején. Az örmény történelem érdekessége, hogy az államiságuk teljesen megszűnt több száz évre, 1375-től egészen 1918-ig.
Az örmény genocídiumok közül az első az 1894 és 1896 között történt úgynevezett hamidi mészárlás volt. II. Abdul-Hamid oszmán szultán nem az örmény lakosságot akarta kiirtani, hanem a keresztény kisebbséggel akart leszámolni. Törekvésének, melyet hosszú távon akart megvalósítani, 100–300 ezer örmény esett áldozatul. Az adanai mészárlásokban 1909-ben 20–30 ezer örmény veszett oda. Ezt főként azért hajtották végre a muszlimok, mert úgy gondolták, az örmények gazdagabbak. Ez három százalékukra igaz is volt, de a többiek ugyanúgy földművesek voltak, mint a törökök.
Szabó Krisztián érdekességként említette, hogy amikor 1909-ben lemondtatták Abdul-Hamidot, a hajó kapitánya, mellyel száműzetésbe vitték a szultánt, Horthy Miklós volt.
A harmadik, 1915-ös népirtás közvetlen előzményei közé tartozik, hogy az Oszmán Birodalom 1914-ben belépett a háborúba. Az „Ifjútörökök” kormányát 1913-ban megpuccsolta az úgynevezett oszmán triumvirátus, melyet három pasa, Talat, Enver és Dzsemál alkotott. A népirtásnak ők a kitervelői és végrehajtói, bár elszántságuk és gyűlöletük tárgya kezdetben nem volt azonos. Enver azonban meggyőzte a többieket, mondván, hogy az oroszok elleni hadjárat kudarcának oka nem a fagyhalál volt, hanem az, hogy az örmények elárulták őket. Amikor Van városának lakóit oroszok mentették meg az oszmánok vérengzésétől, az örményekre végleg rásütötték, hogy megbízhatatlanok, így a gyilkolás szabad kezet kapott. 1915. április 24-én Isztambulban 200–250 örmény vezető értelmiségit, papot letartóztattak, majd kivégezték őket. Az örmény férfiakat munkaszolgálatra vitték, ami sokszor abból állt, hogy a saját sírjukat ásatták meg velük, védtelen családjaikat pedig kitelepítették a Szíriai-sivatagba, víz és élelem nélkül hajtva őket a hőségben, halálmenetben. A népirtások vasút és víz mellett történtek: sokszor folyóba vagy a tengerbe hajtották az örményeket, ha nem mentek bele a vízbe, lelőtték őket.
Miért nem beszélünk az örmény genocídiumról és deportálásokról? – tette fel a kérdést Szabó Krisztián. – Egyrészt azért, mert Törökország a mai napig tagadja ezt, vagy szükséges rossznak tartja. A deportálásokról is sokszor akként esik szó, hogy a civil lakosságot ki kellett menekíteni a saját biztonsága érdekében. Azonban a sivatagi táborok a búr háborúból lemásolt koncentrációs táborok képét mutatják, mellettük tömegsírok mindenhol. A másik ok, hogy nagyon kevés a képi dokumentáció. Egy német katona teljes filmkópiát készített a vonuló örményekről, de elkobozták a képeit, belőlük összesen 18 maradt meg az utókornak. Egy amerikai misszionárius fotóján látszik, hogy egy török katona éppen rámutat, hiszen figyelnek, hogy ne születhessen bizonyíték a borzalmakról.
A nemzetközi köztudatba amerikai protestáns misszionáriusokon keresztül jutott el a mészárlások híre. Az antant tiltakozott, sokan értetlenkedtek, hiszen nem volt világos, miért fordulnának az oszmánok saját birodalmuk lakói ellen az első világháború idején. A népirtás hallatán született meg az el nem évülő „bűntett az emberiség ellen” fogalom, mely a genocídium megnevezés előzményének tekinthető.
A genocídium következtében egy–másfél millió örmény halt meg. A teljes anatóliai örménység eltűnt;, diaszpórák alakultak ki Európában, Oroszországban, a Közel-Keleten és Amerikában.
A Nemezis hadműveletben a diaszpórában élő örmény fiatalok bosszút álltak a három pasán. Talat pasát 1921-ben lőtték le Berlinben a nyílt utcán. Az elkövetőt felmentették, mikor megértették, hogy az áldozat másfél millió ember haláláért felelős. Dzsemál ugyanígy a nyílt utcán lelte halálát Tbilisziben 1922-ben, Envert pedig még ebben az évben lefejezték.
A megemlékezés végén Atom Egoyan Ararát című 2002-es filmdrámáját mutatták be, melyet a kanadai örmény rendező a kanadai törökök tiltakozása ellenére készített el.
Fotó: Merényi Zita
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
