December 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén a veszprémi érsekség közel száz munkatársa gyűlt össze, hogy Dékány Sixtus OCist, emeritus zirci apát vezetésével egy teljes napot szenteljenek a lelki elmélyülésnek.
A lelkinap első részében, Udvardy György érsek köszöntője után, Dékány Sixtus atya a Teremtés könyvének első fejezeteit állította a résztvevők elé, amelyekben feltárul az ember méltóságának titka. A Szentírás első mondatai arról beszélnek, milyen az Isten, és ebből következik az is, hogy kik vagyunk mi. „Isten a saját képmására teremtette az embert” – ez nem pusztán szép gondolat, hanem az emberi élet legmélyebb igazsága.
Az emeritus apát innen vezette át gondolatait az élő istenkapcsolat fontosságára, amely nem távoli elvek gyűjteménye, hanem bensőséges tapasztalat. A lelkiismeret – Aquinói Szent Tamás szavaival – az a hely, ahol az ember „egyedül marad Istennel”, ahol meghallhatjuk, merre vezet bennünket a Teremtő.
Ezután Dékány Sixtus OCist a karácsony misztériumáról beszélt: az ünnep igazi titka nem abban rejlik, hogy mi készülünk, hanem abban, hogy Isten készül hozzánk. Nemcsak megteremtett bennünket, hanem „egyszülött Fiát küldte el közénk”, hogy magára vegye emberségünket, örömeinket és terheinket. Ezért ünnepli karácsonyt az egész világ – még azok is, akik talán nem is ismerik a teljes tartalmát. Valami sejlik bennük abból a fényből, amely a betlehemi éjszakát beragyogta.
Mária személyéről külön szeretettel beszélt az apát. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe annak a jele, hogy Isten hűséges. Mária az, aki teljes tisztasággal mond igent az isteni szóra, és aki számunkra is mindig a Fiára mutat: „Tegyétek, amit mond.” Az ő élete, engedelmessége és belső tisztasága az adventi úton is vezeti a hívőt – mint egy szelíd, de biztos fény.
A szerzetes a szentmisében gyakran elhangzó „Őáltala, Ővele és Őbenne” mélységére is ráirányította a résztvevők figyelmét. A mondat nem liturgikus formula csupán, hanem teológiai összegzés:
– munkáját, családját, közösségeit, várakozásait, döntéseit.
A lelkinap második részében Sixtus atya az Ábrahám meghívásáról szóló bibliai fejezetet (Ter 12) elemezte. Ábrahám példája a keresztény élet egyik legnagyobb mintája. Mindene megvolt, mégis készen állt arra, hogy Isten szavára elinduljon. Bizalmat adott ott, ahol még nem látott semmit; engedelmességet vállalt ott, ahol út még nem volt; bátorsággal lépett ki egy biztos, de talán terméketlenné vált életformából.
A hívő ember ma is ezt az utat járja: rábízza magát Isten ígéretére; nem engedi, hogy a külső hangok elbizonytalanítsák; nem ülve várja a karácsonyt, hanem útnak indul, cselekszik, készül, növekedik.
Ábrahám megérkezik Kánaánba – ez az emeritus apát szerint annak a jele, hogy a hűséges ember mindig megérkezik, még ha hosszú is az út. Advent négy hete ilyen zarándokút: lehetőség arra, hogy mi magunk is megérkezzünk ahhoz a betlehemi jászolhoz, ahol Isten emberré lett. A mai világ embere gyakran bizalmatlan. Nem mer másokban megbízni, nem mer kitárulkozni, nem mer ráhagyatkozni senkire. A keresztény ember azonban tudja, hogy bizalma nem a levegőbe hull:
A lelkinap végén Dékány Sixtus atya így fogalmazott: „A karácsonyod akkor lesz igazán jó, ha több lettél tőle. Ha energiát, figyelmet, szeretetet és erőfeszítést tettél bele.”
A nap kiscsoportos beszélgetésekkel, közös gondolkodással folytatódott, majd imádsággal és áldással zárult.
Adventi imádság:
Urunk,
közösségünk kősziklája,
tarts meg minket szeretetedben,
újíts meg Szentlelkeddel,
nyisd meg szívünket, hogy befogadjunk téged,
segíts minket, hogy széppé tegyük közösségünket,
hogy befogadjunk téged és testvéreinket,
tégy minket késszé, hogy mindenkihez elvihessünk.
Urunk,
köszönjük, hogy szövetségeseddé fogadtál minket,
családoddá tettél minket,
testvéreiddé,
barátaiddá,
eljöveteled tanúivá,
Te, aki közénk érkezel.
Ámen.
Áldás:
Áldott vagy, Urunk, kősziklánk,
megtartottad életünk építményét,
megmentetted lelkünket
a magánytól és a büszkeségtől,
a bűntől és a gonosztól.
Jó életet engedtél élnünk,
házad népeként,
a te akaratod útján járva.
Áldd meg múltunk napjait
megbocsátó irgalmaddal.
Áldd meg jövőnket
mindörökké.
Áldd meg közösségünket,
és tégy minket gyümölcsözővé szeretetedben
most és az eljövendő napokban.
Ámen.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
