Milyen a ti csendetek, kérdezte a félig házigazda, félig szerző, különben teljes egészében szervező és sofőr Murányi Sándor Olivér társait, érdeklődése hátterében az adventi elcsendesülés, de az egy nappal korábbi, Szent Anna-tónál tett látogatásuk is ott volt,
no meg a saját története, amikor medvét fényképezhetett a gyöngyszem-tónál, a nagyvad megjelenésére mindenki sikongani és menekülni kezdett, ő meg rászólt feleségére, legyen csendben, hogy tudjon fényképezni, s mert író, hát persze hogy ezt is megörökítette A szél hangjai című kötetében, mely egyébként Győrffy Ákos költő Watteau felhői című esszékötete és Jász Attila (ez már inkább csak az álneve, egyre jobban Csendes Tollként ismerik őt) költő Fák a teraszon verseskötete mellett a hármas könyvbemutató központi szereplői kellett volna hogy legyenek, hiszen az ilyen rendezvények nem titkolt célja, hogy „a szerzők személyének megismerésén keresztül ne csak megvásárolják, hanem el is olvassák a könyveket”, tehát az előzmények és körülmények csalták elő Murányiból a kérdést, azt mármint, hogy milyen a szerzőtársak csendje, láthatólag körútjuk során nem lepte még meg a két költőt ezzel a kérdéssel, hiszen Csendes Tollnak el kellett gondolkodnia a válaszon (közben Győrffy Ákos meditálhatott), „ha el tudnám ezt mondani frappánsan, tök fölösleges lenne írnom”, mondta végül Jász Attila, akinek amúgy minden verseskönyve a csendről szól, „ha rá tudok hangolódni a hegyre (melynek közelében él – szerk. megj.), és ha az írás is sikerül, akkor a csend az írás mélyén tud létrejönni”, fogalmazta meg Győrffy Ákos, és válasza adta is Murányinak a folytatás lehetőségét, a nálatok hogyan indul be az alkotás kérdését, erre azonban, miként a tovább történtekre sem, itt és most nem kap választ az Olvasó.
Akik ott voltak a Bod Péter Megyei Könyvtár szerda délutáni Felhők, fák, szél címet kapott rendezvényén, úgyis látták-hallották.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
