Első gesztusaira még ott volt a felmentés, nem kell az AUR szavazóit teljesen elidegeníteni, egy kis megértés talán visszacsábítja néhányukat a demokrata oldalra. E vonulathoz igazodik hétfői párizsi nyilatkozata is, a Le Monde-ban megjelent interjúban azt ecsetelgeti, hogy az „aranyos” párt támogatói se nem szélsőségesek, se nem oroszbarátok, hanem a többi párttal elégedetlenek, elveszítették bizalmukat az állam intézményeiben, változást akarnak bármi áron, és időbe telik bebizonyítani, hogy az állam értük van, választott és kinevezett vezetőik érdekükben dolgoznak és a minden szinten burjánzó korrupció visszaszorítható. Akár igaza is lehet, csakhogy egyáltalán nem mindegy, a jogos elégedetlenség milyen formában nyilvánul meg. Mert az AUR nemcsak a többi párt, a korrupt politikusok, a dolgukat nem végző intézmények ellen ágál, de „hadba” szólítja híveit minden Romániában élő kisebbség, köztük a magyarok ellen is. A múlt század sötét gyűlöleteszméit, a fasizmust, a legionárius mozgalmakat honosítanák meg újra.
Az elnök szélsőjobbra kacsintgatásának másik ékes bizonyítéka, hogy megfontolásra visszaküldte a parlamentnek az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a radikalizálódás és a gyűlöletbeszéd megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedésekről szóló törvénytervezetet. A jogszabályt júniusban fogadta el a parlament, előbb az AUR és a POT, majd Nicușor Dan is az alkotmánybíróságon emelt kifogást ellene. A taláros testület nem találta alaptörvénybe ütközőnek, ám az elnök továbbra sem volt hajlandó azt kihirdetni, érvelése szerint „a feszültségek felerősödéséhez” vezethet, és úgy értékelte, hogy bizonyos bűncselekmények definíciója nem egyértelmű, több cikkely is pontatlan, félreértelmezhető. Hétfőn a szenátus elutasította Dan kifogásait és eredeti formájában fogadta el újra a törvényt, az államfő mellett csak az AUR és POT szenátorai érveltek, szavaztak.
Az államelnök kifogásolható cselekedetei nem merülnek ki ennyiben. Távol maradt az RMDSZ kongresszusáról, hogy ne kerüljön kínos helyzetbe a székely himnusz eléneklésekor, és december elsején kitüntetett egy 107 éves veteránt (főleg azért, mert egyidős a „Nagy Egyesüléssel”), akiről utólag kiderült, a náci hadsereg csatlósaként harcoló román csapatok katonájaként részese lehetett az odesszai és moldvai népirtásoknak.
Mi a magyarázata Nicușor Dan pálfordulásának, hisz korábban bukaresti polgármesterként egyetlen szélsőséges vagy magyarellenes gesztusa sem volt? Talán a maga köré gyűjtött emberekben keresendő. Október végén nemzetbiztonsági tanácsadójának nevezte ki Marius-Gabriel Lazurca diplomatát, akit diákkora óta ismer. Lazurca 2016–2020 között Románia budapesti nagykövete volt és többször állást foglalt a magyar kormánnyal szemben, ő volt az, aki az úzvölgyi katonatemető hat évvel ezelőtti meggyalázásakor nem tett eleget a budapesti külügyminisztérium bekéretésének. A román sajtó a tanácsadó ultrakonzervatív beállítottságát domborította ki, s mindezek ismeretében már egyáltalán nem meglepőek Nicușor Dan cselekedetei, nyilatkozatai. Kérdés csak az, mi kerekedik fölül: a nyugati demokrácia értékeihez való ragaszkodás, vagy baráti jó tanácsok, a szélsőjobb csábítása. Nekünk, magyaroknak, egyáltalán nem mindegy.
Nicușor Dan és hívei Párizsban. Fotó: Presidency.ro
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
