A Pozsonyi Kifli nyomában a karácsonyi vásáron Juhász Katalin2025. 12. 09., k – 15:31
Az idei pozsonyi karácsonyi vásárban a brutálisan túlárazott étel-italkínálat dominál, nagyon kevés a kézműves-portéka, könyveket pedig csupán egy helyen árulnak, a helytörténettel foglalkozó Pozsonyi Kifli egyesület standján, ahol a névadó mákos és diós édesség is kapható, normális áron.
Tegnap ellátogattunk a 15 éves jubileumát ünneplő Pozsonyi Kifli főtéri vásári standjára, ahol az egyesület alkalmazottjai mellett önkéntesek is árulnak. Legnagyobb meglepetésünkre Dusík Anikó irodalmárral, a Comenius Egyetem oktatójával találkoztunk a helyszínen, aki először vett részt ebben a rendhagyó kalandban. De ott volt ifj. Papp Sándor történész, az egyesület lelkes mozgatórugója, és Bolemant Éva, a Pozsonyi Kifli megálmodója és igazgatója is.
A kolbász-, lángos- és puncsárusokkal ellentétben ez a stand nem fizetett 20 ezer eurót a fővárosnak a bodegabérletért, Pozsony vezetése ezzel a gáláns gesztussal támogatja a civil szervezeteket, amelyekből egyébként évről évre egyre kevesebb fagyoskodik a Fő téren.
Ezen a nyugodt hétfői estén is sokan megálltak nézelődni a standon – helyi magyarok, szlovákok, és külföldiek is – épp egy osztrák fiatalemer vásásárolt egy régi pozsonyi képeslapot, amikor megérkeztünk. Közvetlenül utána két magyarul beszélő lány párbeszédét kaptuk el: „Jé, ez a Pozsonyi Kifli! Igen, nézzük meg!“
„Tegnap kellett volna jönnöd, igazi őrület volt itt! – fogadott ifj. Papp Sándor, az egyesület több kötetének szerkesztője, és a főváros múltjának megszállott feltérképezője.
„Számunkra ez az időszak az év legfontosabb időszaka. Ilyenkor komoly forgalmat bonyolítunk, sokan csak miattunk látogatnak el a karácsonyi vásárra. Bár van internetes boltunk, sokan még mindig szeretnek belelapozni a könyvekbe, illetve elbeszélgetni velünk. Gyakran itt, nálunk futnak össze rég nem látott ismerőseikkel. Tizenegyedik éve van standunk a Fő téren, a magyarországi turistacsoportok vezetői mára már beiktattak minket a városnéző programba, tudjuk, mikor honnét érkeznek hozzánk.
A többi érdeklődő pedig megannyi meglepetést tartogat. A nyugati turisták szeretettel simogatják a könyveinket, és sajnálják, hogy nincsenek angol, olasz, spanyol és egyéb nyelvű kiadványaink. A németül beszélőknek szerencséjük van, mert felfedezhetik például a My sme starí Prešporáci / Régi pozsonyaik vagyunk / Wir sind alte Pressburger című háromnyelvű kötetet, amelynek már a második része jelent meg a napokban, és amely a békebeli Pozsony életébe enged betekintést“.
Bolemant Éva, az egyesület elnöke szerint a Pozsonyi Kifli pont a legjobb pillanatban alakult meg:
„A fővárosiak a szocializmus időszaka alatti bezártságot követő években kellően kiélhették utazási vágyaikat, azaz mindenhová eljutottak, ahová régóta vágytak. És egy idő után, részben a külföldi példák alapján, elkezdtek érdeklődni saját környezetük, városuk, utcájuk múltja iránt. Kíváncsiak lettek helyi történetekre, közéleti személyiségekre, meglévő vagy lerombolt épületekre. És ez a spontán kíváncsiság közösségalkotónak bizonyult.
Sokan megosztották velünk emlékeiket, fotóikat, családi dokumentumaikat, amikor megtudták, mivel foglalkozunk. És sokan mások pont általunk kerültek kapcsoltba más régi pozsonyiakkal. Ez a közösség folyamatosan gyarapodik, jelenleg kb. 300 nyilvántartott tagunk van, akik tagságit fizetnek – ennek köszönhetően is szert tehetünk némi bevételre a működésünkhöz. A Kultminor is segít nekünk, ami nagyon fontos, mert kutatásokat, archiválást és publikációs tevékenységet is végzünk, kétnyelvű honlapot működtetünk, könyveket adunk ki és városnéző túrákat is szervezünk“.
Ez utóbbi tevékenységet olyan helyi magyar és szlovák idegenvezetőkkel együttműködve végzik, akik a főváros háromnyelvű múltjának lelkes kutatói, sőt egymásra is kíváncsiak. A Pozsonyi Kifli által havi rendszerességgel szervezett előadásokon ők is belülnek a közönség soraiba, hogy egymást meghallgatva tanuljanak valami újat.
A tizenöt éves helytörténeti egyesület stílszerűen december 15-én ünnepli megalakulásának jubileumát a pozsonyi Prímási Palotában. Kívánunk nekik még sokszor tizenöt évet, mert egészen egyedülálló sikertörténet az övék: képesek voltak összeboronálni a főváros magyar és szlovák szakembereit, nagy sikerű mesekönyv-sorozatot indítottak Pozsonyi mesék címmel a Pozsonyban megfordult fontos emberekről, évente jelentetnek meg naptárat korábban sosem látott fotókkal, grafikákkal, és albumokat egy csodálatos, letűnt korról, amikor még természetes volt a három nyelv használata ebben a mostanra egyre szürkébb arcát mutató nagyvárosban.
Az egyesület standja december 23-ig tart nyitva a pozsonyi Fő téren.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
