Szent Borbála ünnepén, december 4-én a Bécs belvárosában található Michaeler-templom – amely egyben a szalvatoriánusok plébániája és központja is Ausztriában – jelentős eseménynek adott otthont: Német László SVD bíboros, belgrádi metropolita érsek két fiatal szalvatoriánus szerzetest szentelt diakónussá.
Adrian Hafner Romániából, a temesvár-erzsébetvárosi plébániáról, érkezett, Jean-Luc Kapend Chiseng atya pedig a Kongói Demokratikus Köztársaságból.
Az eseményen együtt imádkoztak és ünnepeltek a rendtárs szalvatoriánus atyák és nővérek, valamint családtagok, barátok és vendégek Ausztriából, külföldről, illetve Temesvárról. A két jelöltet várhatóan jövőre szentelik pappá.
A szentmisén részt vett Gál Márton szalvatoriánus tartományfőnök, Barazsuly István temesvár-erzsébetvárosi plébános, Michael Tesha atya, Hubert Kranz atya és Charles Mushitu atya, valamint számos pap. A temesvári egyházmegyéből a szentelésen jelen volt Nikola Lauš kanonok, temesvári püspöki irodaigazgató, aki a pontifikális szentmise és a diakónusszentelés ceremóniamestereként szolgált; továbbá Piry Radulov vingai és orczyfali plébános, Ionuc Hojda újmoldovai plébános, valamint Claudiu-Sergiu Călin egyházmegyei levéltáros. Német László bíborossal koncelebrált továbbá a Steyler Misszionáriusok kongregációjának tartományfőnöke és az Osztrák Don Bosco Szalézi Kongregáció tartományfőnöke.
A zenei szolgálatot Lenka Lennerova kántor és Manuel Schuen látta el.
Szentbeszédében Német László SVD azt a kérdést tette fel, hogy vajon a világnak szüksége van-e ma is diakónusokra, amire egyértelmű választ adott: igen! Hiszen a diakónusok nem (csupán) „leendő papok”, hanem egyházi szolgálatot teljesítenek.
Emlékeztetett a szalvatoriánusok jelmondatára is: „Készek vagyunk minden embernek szolgálni – bárhol, bármilyen módon, minden eszközzel, amelyet Krisztus szeretete sugall.”
A szolgálat több mint puszta szociális tevékenység:
– húzta alá a bíboros, és különösen is kiemelte a nyitottságot, az empátiát és az éber szívet mint a diakónusi szolgálat ismertetőjegyeit. A diakónus hatékonysága nem a szakmai hozzáértésből fakad, hanem olyan tettekből, „amelyek forrása a szeretet”.
Homíliáját a főpásztor egy modern képpel zárta: ahogyan egy okostelefonnak rendszeresen új energiára van szüksége, úgy a diakónusoknak és papoknak is lelki „feltöltöttségben” kell maradniuk – készen arra, amikor az Úr „személyesen kíván nekik üzenetet küldeni”.
A szentmise végén az újonnan szentelt diakónusokkal, a bíborossal, valamint a családtagokkal és barátokkal elkészült a hagyományos csoportkép, végezetül az atyák agapéra hívták a jelenlévőket a szomszédos kolostor dísztermébe.
Forrás és fotó: Temesvári egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
