Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Decemberben Kálmán Peregrin OFM, a pesti ferences templom igazgatója ad útravalót.
A Hírnökről hallunk, aki a Jó Hírre mutat, kinek személye csak az utána Érkező fényében nyeri el igazi jelentőségét. A Prófétáról, akinek pusztai vándorlása másokat is mozgásba hoz: ha megfigyeljük, Máté úgy ábrázolja a választott népet, mint a Hírnök hatására új exodusba lépők közösségét. János viszont korának társadalmától távolabb él, ami a Másra hangoltsága miatt van, s ez egyúttal megjelöli egész személyiségét: öltözetét, étkezését. Tudatosan mond igent erre, és nem méltatlankodik emiatt, mert abban látja léte értelmét, hogy engedi valóra válni hétköznapjaiban a jövendölések realitását, ígéretük elérkeztét.
Az idők teljességekor megjelenő Keresztelő János a történelem végső beteljesedése előtt élő keresztény előképe. A keresztényé, aki személyiségét alárendeli Krisztusnak, és nem életvitelének alárendelve formálja „istenképét”. A tanúé, akinek léte túlmutat önmagán, akinek élete csak Krisztus fényében értelmezhető, s aki tud kimaradni dolgokból, eseményekből, mert ezzel helyet akar nyitni Istennek, hogy életébe bepecsételje Életét. Akinek van energiája arra, hogy szóljon, ha szólni kell, s ott legyen, ahol neki igazán lennie kell, és ne máshol. A vértanúk példája ebben ma is eligazító: a tanúságtétel nem néhány alkalommal vállalt előadás, időről időre megszervezett demonstráció, hanem a lét odaajándékozása, s mindannak vállalása, ami ebben és ennek érdekében lehatárol, mert az adja meg a szavak és a jövendölések igazi súlyát, mozgásba hozó erejét, s közli a jövő Ígéretét.
Egyik ismerősöm néhány éve az érettségi után a vidéki, vallásos környezetből a fővárosba kerülve maximálisan kihasználta a korlátnélküliség lehetőségét, aminek életmódszerű lépése az lett, hogy összeköltözött az aktuális barátnőjével. Tanulmányai hatására azonban sokat gondolkodott az élete értelmén, s mivel katolikusnak keresztelték, a világhálón a katekizmus tanítását olvasgatta e keresésében. Egy reggelen, amikor a barátnője nem volt otthon, az ágyuk szélén ült, s így reggeli állapotban kimondta: ha értelmes az, amiben az élet értelméről tájékozódom és immár meg is lelem, akkor értelmezhetetlen az életvitelem. Hazatérő élettársának elő is adta felismerését, s arra kérte, külön élve és más koordináták között folytassák a jövőt, mindamellett, hogy végtelenül szereti őt. Utuk elágazott, mert a lány számára a barátja így nem volt vállalható…
Advent második vasárnapján arra irányul tekintetünk, hogy felismerjük a Szó ránk vonatkozó értelmét, beteljesedését, hogy merjünk radikális döntéseket hozni Krisztusért, olyanokat, amelyeknek nincs más magyarázatuk, mint az a felismerés: a hozzánk visszatérő Krisztusban látjuk létünk igazi indokát, értelmét. Csodálkozzunk rá, és hozzon bennünket is mozgásba, új exodusba azok példája, (jelen)léte, akik engedik és engedték, hogy Krisztus lefoglalja és megjelölje személyes és közösségi létük egész területét! Kezdjük el ilyen értelemben látni, értelmezni magunkat a szentek közösségében, engedjük, hogy a Mester jövetele ma is új koordináták közé helyezze mindannyiunk létét! Isten országa ilyen egyszerű, de radikális módon közeledik felénk, apró kibontakozásai pedig rámutatnak az Úr végső visszajövetelére, és értelmezik azt.
Fotó: Tajti Róbert
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
