Bemutatták a Csongor és Tünde legújabb, zenés változatát a Nemzeti Színházban. Az előadás rap műfajú világa alapjaiban határozza meg a produkció karakterét. Vörösmarty Mihály klasszikusához ismét Szarka Tamás, Kossuth-díjas zeneszerző írt dalokat.
A darab 1879-es, első Nemzeti Színházban tartott bemutatója óta a magyar drámairodalom egyik legismertebb és legkedveltebb alkotása. Vidnyánszky Attila 2016-ban már megrendezte Vörösmarty Mihály 200 éves klasszikusát a Nemzetiben, és egészen 2025-ig repertoáron tartotta. Már a majd 10 évvel ezelőtti bemutatóhoz is a Ghymes együttes alapítója, Szarka Tamás írt zenét és dalokat. A prózai rendezést most egy teljesen új koncepció váltotta fel: zenei feldolgozással, rappel, fiatal színészekkel, mai látványvilággal szeretnék közelebb hozni a fiatalokhoz a művet az alkotók. A főigazgató rendezésében Juhász Péter és Battai Lili Lujza játsszák a címszerepeket.
„Bár Vörösmarty műve nem megzenésítésre készült a sűrű, régi nyelvezet miatt, azt találtam ki, hogy a színészek rappeljék le a ritmusos szövegeket, így a középiskolásokhoz is sokkal közelebb kerül a történet világa” – mondta el az InfoRádióban Szarka Tamás Kossuth-díjas művész. Az előadás zeneszerzője kiemelte: az eredeti szövegben kisebb változtatásokra volt szükség, hogy érthető, könnyebben befogadható legyen a középiskolásoknak is. „Egy-egy ragot vagy szót rövidítettem azért, hogy rímeljenek, beleférjenek a sorok” – hangsúlyozta hozzátéve, hogy a korrekció, a különbség a rendezői elvárás szerint minimális.
„Vidnyánszky Attilának először négy dalt mutattam, de annyira megtetszett neki a ritmusos nyelvezet, hogy végül ragaszkodott hozzá, hogy szinte az összes zenét rapben, ritmusra mondott szövegben fogalmazzam meg” – árulta el Szarka Tamás. „Bár nem mindenki tudja, a rap több ezer éves. A több száz éves csodálatos erdélyi muzsikánkban, és a Felvidéken is folyamatosan jelen van a táncházakban. Az erdélyi táncszók – amit csujogatásnak is hívnak – a táncosok szövegét jelentik, ritmusra kiabálást, de Afrikában is, a modern amerikai rap előtt sokkal régebb óta használják a népzenéjükben” – avatott be a zenetörténetbe a Ghymes együttes alapítója.
„8-9 évesen találkoztam először a darabbal először, és bár nem értettem belőle semmit, olyan hatással volt rám, hogy nem tudtam aludni, végig zúgott, morgott bennem a darab, annyira megérintett” – emlékezett vissza a zeneszerző. A humor is átszövi a jeleneteket, mert szerinte „ha egy drámában nincs humor, az eleve el van veszve”.
https://www.facebook.com/plugins/video.php?height=476&href=https://www.facebook.com/reel/1737783640218031/&show_text=false&width=267&t=0
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
