„A vonat nem vár, elindult már” jut eszembe Demjén Ferenc Szerelemvonat című dalának refrénje miközben egy borongós, ködös estén felszállok a Zólyomból Ipolyságra tartó személyvonatra. A vonat némi késéssel, de mily meglepő a szlovákiai vasutakra, elindul. Már nem sokáig.
Mint ahogy mi is több cikkben beszámoltunk róla, a Szlovák Államvasutak december 14-től érvényes menetrendje már nem számol a Zólyom és Ipolyság között közlekedő személyvonatokkal. Alig hét éve, hogy újraindították a napi járatokat az említett vonalon.
Jövő héten vasárnap már hiába várnánk, a vonat nem indul.
Menetrend szerint este fél nyolckor indul az utolsó vonat az Ipoly menti városba. Gyakorta járok vele. A kellemes kirándulós nyári időszakban éppúgy, mint a zord késő őszi, avagy a hideg téli napokon. Az említett járattal könnyen elérhetőek a közép-szlovákiai városok, köztük a szívemhez oly közeli bányavárosok.
Most is Besztercebányáról utaztam haza. Mint már írtam, negyedórás késéssel indultunk, így volt időm az utasokat megfigyelni. Voltak bőven!
A Szlovák Államvasutak egyik legfőbb érve, hogy a vonatok kihasználatlanul közlekedtek. A 2019-es újraindításkor remélt utaslétszámot már a kezdetekkor sem érte el. S ez az elmúlt években sem változott. A múlt héten online petíciót indítottak a vonal megtartása érdekében. Az aláírásgyűjtés kezdeményezői megfogalmazták, a tágabb térségben szükséges a vonatjáratok megtartása, hiszen tanulók, munkások avagy idősek egyaránt közlekednek vele.
Az ötvenhárom férőhelyes motoros szerelvényen időben elfoglaltam a helyem. Az utasok folyamatosan érkeztek. Fiatal kamaszoktól, munkában megfáradt felnőtteken át a szépkorúaig bezárulva mintegy húsz utassal indult el az esti járat a zólyomi vasútállomásról.
Mindeközben gondolkodtam, vajon mi így közel kéttucatnyian vagyunk a nyirkos hideg időben este „nem hatékony” utaslétszám?
Persze a nyári időszakban többen utaznak a vonalon. Emlékszem olyan esetre, amikor a sok tömött hátizsáktól, bőröndtől alig lehetett ülőhelyet találni az esti járaton. Nyár közepén kirándulásra menet, vagy onnan hazafelé tartva sokan vették igénybe a Zólyom és Ipolyság között közlekedő vonatjáratot.
Állandó utasai is vannak, akik az esti időszakban vasút igénybevételével térnek haza otthonaikba. Egyet közülük már jól ismerek, nem volt olyan utazásom a zólyomi vasútállomásról hazafelé, hogy az illetővel ne találkoztam volna. Egy Gyűgy melletti faluba utazik a vonattal minden áldott nap.
Most hosszasan beszélt a kalauzzal, bizonyára a járat sorsáról értekeztek. Zakatol a vonat, így nem érteni, miről is beszélgetnek pontosan, ám a kalauz arckifejezése nem éppen reményt keltő. Így utazunk mi húszan a megszüntetésre ítélt járaton…
S újra eszembe jutnak a refrén kezdő szavai: a vonat nem vár. Ám hamarosan már nem is indul a Zólyom és Ipolyság közti vonalon…
Pásztor Péter/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
