Régióspecifikus fejlesztési stratégia kell a nemzetiségi oktatásban Vataščin Péter2025. 12. 04., cs – 17:41 Párkány |
A párkányi szakmai fórumon kiderült, hogy nem kizárólag a méretszorzó módosítása járhat végzetes következményekkel a kisiskolákra. Ki mondja meg, hogy mi az a minőségi oktatás és ezt mire alapozza? Igazságos-e egy kisközségi iskolától ugyanazt követelni, mint egy várositól, fővárositól? Miért kéne külön, országos válságkezelés a roma gyerekek oktatásában, legalább miniszteri szinten? Erről és sok egyéb, fontos szempontról vitatkoztak a résztvevők legutóbb Párkányban. Összefoglalónk első részét olvashatják.
Parázs, de érdemi vita zajlott azon a november végi találkozón, melyen az oktatási tárca nemzetiségi főosztályának munkatársai, a környékbeli magyar tannyelvű alapiskolák igazgatói, a települések polgármesterei, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Comenius Pedagógiai Intézet képviselői vettek részt az Ady Endre Alapiskolában.
„Rettentő rosszkor jött az oktatási reform és az észszerűsítés, ugyanis a kettő egymást nem támogatja. Miképp reformáljuk meg az oktatást és noszogassuk a kollégákat, hogy vállaljanak plusz munkát, ha elveszik a pénzünket, illetve ha kevesebbet fogunk kapni, mint amennyi van?”
– ütötte meg az alaphangot Győző Andrea, a búcsi alapiskola igazgatónője. Arra is kíváncsi volt, hogy ha ők 2031-ig a faluval mint fenntartóval közösen kidolgoznak egy még hatékonyabb és gazdaságosabb működési tervet, illetve bemutatják az eredményeiket, akkor kaphatnak-e majd alanyi jogon pluszpénzt?
Erre a kérdésre ott és akkor a minisztérium jelenlévő képviselői nem tudtak válaszolni, mert számukra sem volt világos az összefüggés, de Petőcz Kálmán, az oktatási minisztérium Nemzetiségi és Inkluzív Oktatás Főosztályának vezetője szerint a felvetés jogos és legitim.
Arra viszont a minisztérium illetékeseinek kell majd pontosan válaszolnia, hogy mikorra kell kidolgozni a fejlesztési terveket, miképp lesz felgyorsítva a folyamat, főképp, ha már januártól életbe lép az iskolafinanszírozási törvény.
Magyarán, lesz-e jövőre pénz a fejlesztésre vagy megvonnak pénzeket? Két dologról beszélünk-e vagy ugyanarról?
Cikkünk írása közben sikerült elérnünk Ravasz Ábelt, az oktatási miniszter tanácsadóját. Ő annyit közölt lapunkkal, hogy
legkésőbb december 20-ig minden iskolának kérdőívet küldenek majd ki, ezt a kérdőívet jövő év június harmincadikáig kell kitölteni.
A méretszorzó csökkenne ugyan, de azok az iskolák, akik határidőre beküldik majd ezt a kérdőívet, kompenzációban részesülnek. Erről memorandumot is köt majd az oktatási miniszter az összes érintettel, tehát a fenntartókkal és a szakmai intézetekkel is, még a kérdőívek kiküldése előtt.
Összefogás nélkül nem lehet az egész hálózatot menteni
Petőcz Kálmán a tanügyi reform kapcsán úgy fogalmazott, elérkezett az idő, hogy érveket és tényeket sorakoztassunk fel a nemzetiségi oktatás egész hálózatának megmaradása mellett.
De az egész hálózatot nem lehet úgy fenntartani és megmenteni, ha nincs az iskolák közt összefogás és együttműködés, ha mindenkinek csak a saját intézménye fontos.
Másrészt pedig bizonyos számok és mutatók nem engednek. Például az, hogy a magyar iskolákban átlagon felüli a hiányzás, az osztályismétlés, az iskolaelhagyás, sőt, más iskolákhoz képest jóval kevesebb azon diákok száma is, akik középiskolában folytatják tanulmányaikat. Ergo: paradigmaváltás kell. Ugyanakkor pedig a minőségi oktatást a kisiskolákban is biztosítani kell, ahogy az inkluzivitást is.
Kocskovics Gabriella főtanácsos szerint nem elég alanyi jogon várni a támogatást és a kompenzációt, hanem igenis, helyben és regionálisan kell felmérni a helyzetet, együtt kell működni a többi iskolával, ha ez a fennmaradás záloga.
Kanyicska Belán Dóra osztályvezető elmondta, a minisztérium tisztában van azzal, hogy a magyar iskolákban átlagban felülreprezentált a szociálisan hátrányos helyzetű, mélyszegénységből jövő roma gyerekek száma, tehát ezzel is fogalkozni kell. Mert ha ezek a gyerekek nem fejezik be az alapiskolát és nem tanulnak tovább, akkor a magyar középiskolai hálózat is megsínyli ezt.
„Ha a magyar anyanyelvű roma gyerekekre gondolunk, akkor nekik is segíteni kell“
– mondta az osztályvezető.
A minőség relativitása és a vidéki viszonyok
Cseri Kinga, a nagyölvedi alapiskola igazgatója a kisiskolák színvonala kapcsán szólalt fel. Mint elmondta, azért is, mert ismert, hogy az ún. iskolai klasztereket (társulásokat) is épp azért hoznák létre, hogy a színvonal emelkedjen. Szerinte sok kisiskolában jobb a színvonal, az oktatás minősége, mint a nagy, városi iskolákban. Még úgy is, hogy nekik eleve mások a prioritásaik és a gondjaik.
„Mindenki a roma gyerekeket emlegeti. Nálunk ez nem gond, mert sikerül őket megtartanunk. Ez pedig sokkal fontosabb, mint az, hogy milyenek a MONITOR eredményeink. Mi pontosan tudjuk, hogy mindent megteszünk ezekért a gyerekekért, amit megtehetünk“
– mondta Cseri Kinga.
Szerinte épp ezért kérdéses, hogy mi az a színvonal és főképp, hogy ki szabja meg, mi az a színvonal. A nagyölvedi igazgatónő felelősséghárításnak tartja a minisztérium részéről, hogy a régiókra hagyja, hogy egyezzenek meg. Úgy véli, ez roppant nehezen fog menni, valakit ez hátrányosan fog érinteni, az észszerűsítés, a racionalizáció szerinte nem az iskolák feladata. Egyébként ők amit tudtak, már meglépték, alkalmazottakat bocsátottak el, spórolnak, amin tudnak.
„Vagy országosan is fontosnak tartjuk az oktatást, vagy pedig zárjuk be a kisiskolákat mindenhol és a városi, nagy iskolába vigyük a gyerekeket. Ám akkor bizony rá fognak csodálkozni ott is, hogy jé, ennyi a roma gyerek? Jé, velük többet kell foglalkozni, törődni?“
– konstatálta Cseri Kinga.
Példaként egy olyan roma fiú esetét hozta fel, aki náluk tanul. Eleinte csak roma nyelven beszélt, de náluk, alsó tagozaton megtanult szlovákul. Aztán elvitték őt másik iskolába, de kisvártatva a szülők visszakönyörögték őt a nagyölvedi iskolába, mert ott jól érezte, érzi magát. Okos, értelmes, esze vág, mint a borotva. Most már magyar osztályba jár. Tavaly még egy országos, szlovák szavalóversenyt is megnyert. Az már más kérdés, hogy a tanítók adtak neki ruhát, tanították meg tisztálkodni, viselkedni stb. és ezt nem érzi sértőnek, sőt.
„Szerintem ez a fegyvertény, nem az, ha egy jól szituált, értelmiségi család gyerekét viszem versenyre. De ezek a gyerekek szeretnek iskolába járni, mert érzik, hogy törődünk velük” – mondta a nagyölvedi igazgató.
Szerinte a további racionalizáció és pénzmegvonás már tényleg a színvonalat fogja veszélyeztetni. Lehet ugyan, hogy kis létszámú osztályaik vannak, ám ha összevonnak plusz két osztályt, a szülő elviszi a gyereket. Tehát akkor a kör ismét bezárul és a gond újratermelődik. Cseri úgy véli, a szaktanárok utaztatása, akár klaszteren belül is további költségeket jelent, autófenntartás, benzin, stb, ez tehát szerinte nem spórolás.
Tóth Anikó a nagyölvedi alapiskola igazgatóhelyettese több mint 10 éve 80 kilométereket utazik, hogy tanítóként dolgozzon, elhivatottan.
„Nálam nem kérdés, hogy ingázzak-e. De ha nekem szögezik, hogy a szünetben kijavíthatnám az írásbelit, visszakérdezek, melyik szünetben? Amikor épp autót vezetek? Vagy amikor épp azzal a gyerekkel foglalkozom, akihez épp tanítani megyek??“
– kérdezte Tóth Anikó. Szerinte egyébként az állam sokat spórolhatna azon is, hogy ha a sok csalásra alkalmat adó MONITOR-t megszüntetné.
Gazdasági, településszerkezeti, közlekedési gondok
Petőcz Kálmán az igazgatónőre reagálva kifejtette, hogy ők mindazzal tisztában vannak, amit Cseri Kinga elmondott, miként azzal is érvelnek, hogy súlyosan elmaradott vidékeken, hátrányos településszerkezetben, rossz közlekedésű régiókban egy kisiskolát nem lehet csak úgy bezárni. Mert a gyerekek nagy része nem utazna 15 kilométert a következő faluba.
Az is világos, hogy egy vidéki kisiskola eredményeit nem lehet összehasonlítani egy fővárosi elit intézménnyel. Ami pedig a magyar romák jelenlétét illeti a magyar iskolákban, ezzel is foglalkozni kell, de rendszerszinten.
„A korai gyermekfejlesztéstől egészen a továbbképzésig kell elemezni a teljes folyamatot. Minden egyes szakaszt vizsgálni kell, hogy javítsunk a helyzeten. Ám ezt pusztán önerőből nem vagyunk képesek biztosítani, ehhez tárcaközi együttműködés kell. Mert mi a lakhatást nem tudjuk megoldani, a munkanélküliséget se, a rendszeres iskolai távolmaradásokat, a szocializációt se.
Erre vannak javaslataink, nekem például az, hogy minderre központi válságmenedzselés kell. Erre viszont a roma kormánybiztos hivatala is kevés. Erre minimum egy tárca nélküli miniszter kéne, reális hatalommal és jogosítványokkal“ – fejtette ki Petőcz Kálmán. Ám addig is, amíg ez nincs megoldva, saját erőből kell dolgozni ezen, magunkért.
A polgármesterek is háborognak
Cseri Kinga viszont erre úgy reagált, hogy minden igazgató egyúttal tanít is, tehát az oktatásban ők a feladatukat elvégzik és betartják a szabályokat, fellépnek a diszkrimináció és a szegregáció ellen, az integrációt minden hírverés nélkül fontosnak tartják. Épp ezért elvárja a szakmai szervezetektől és minisztériumtól is, hogy a rájuk eső részt elvégezzék, ők is oldják meg a saját feladataikat. Az igazgató szerint ez nem óriási elvárás.
Hozzáfűzte, ha – egy klaszteren belül akár –, a szaktanárnak rendszeresen kell majd utaznia, akkor csak puszta óraadás lesz ebből, nem nevelés. Ezt a luxust pedig a felvidéki magyarság nem engedheti meg magának.
Eugen Szabó, Párkány polgármestere úgy látja, hogy ami most az oktatásügyben zajlik, az történik a közigazgatási reformban is.
„Melyik falut, melyik várost kihez-mihez társítani? Mert egyre kevesebb a pénz, az állami forrás, brutálisan emelkednek a költségek az önkormányzatoknál is. Több kollégával is egyeztetünk, többször. De igenis, az államnak, a minisztériumnak kell koordinálnia, alternatívákat kínálnia, felvállalnia a felelősséget, irány- és keretszámokat definiálnia, hogy egyről a kettőre jussunk. A kormány a falvak szövetségére dobta ezt, mi meg nem tudunk megegyezni. A demográfiai bomba pedig már elérte az óvodákat, és az iskolákat is el fogja”
– fejtette ki Párkány polgármestere.
Kanyicska Belán Dóra osztályvezető szerint viszont nem lehet elvárni az államtól, hogy irány- és keretszámokat adjon, mert minden iskolának más és más a helyzete, más a tanulók összetétele, mások a szakmai paraméterei és körülményei. Ezért kell ezt regionálisan felmérni és megállapodni. Ráadásul a döntéshozó a fenntartó, tehát a polgármestereknek is kell látnia a jövőképet.
Cseri Zita nagyölvedi polgármester erre viszont úgy kontrázott, a polgármester hiába ragaszkodik ahhoz, hogy maradjon meg az iskola, a képviselő-testület bármikor dönthet másképp. Csákvári Marian, Csata polgármestere is úgy látja, hogy az állam most hiába akarja a felelősséget átdobni a fenntartókra, önkormányzatokra, mert meg kell nézni, eddig hova mentek a fejlesztési pénzek, honnan menekülnek, vándorolnak el a fiatalok, hol néptelenednek a falvak.
„Ez mind-mind összefügg azzal, hogy egy iskola megmarad-e vagy sem. Ebből is induljon ki a kormány és a parlament. Ha nem lesz vidéki támogatás, fejlődés se lesz és iskola se. Ezt tudatosítani kell“
– mondta Csákvári Marián.
„Ezek pontosan azok a specifikumok, melyeket mi is mondunk és figyelembe vesszünk érveléskor is, mert ezek pont a nemzetiségileg vegyes területeket érintik, tehát a mostani szorzó reális, Ezt a ruszin iskolák esetében is figyelembe kell, hogy vegye a minisztérium. Uniós forrásokból az utóbbi két ciklusban nem volt külön a nemzetiségi oktatásra pénzügyi projekt. Mi most azt akarjuk, hogy legyen. De ahhoz, hogy ezt kidolgozzuk, és jól, ahhoz megint csak együttműködés szükséges” – fejtette ki Csákvárira reagálva Petőcz Kálmán.
Muzsla alpolgármestere, Petrík Tamás szerint is fontos, hogy megmaradjanak a falusi iskolák, a magyar nyelvű iskolák, mert közösségi, társadalmi és kulturális szerepük alapvető a község fejlődésében is. A bezárás, az összevonás elköltözést, csökkenő lakosságot is jelent, minden egyéb, rossz következménnyel együtt. Petrík szerint
az is alapvetően fontos, hogy ne maga az állam szabjon meg mindent felülről, hanem helyben a polgármester, a képviselő-testület és az iskolatanács szólhasson bele az iskola fenntartásába és működésébe.
A találkozó egyik fontos üzenete tehát az volt, hogy elengedhetetlen egy, a magyar iskolákra vonatkozó régióspecifikus fejlesztési stratégia kidolgozása, amely alapja lehet a magyar iskolahálózat fennmaradásának.
(Cikkünk következő, második részében egyebek közt Fodor Attila szakpolitikai észrevételeit, a méretszorzós mizériát és a speciális iskolákból a rendes alapiskolákba kerülő gyerekek gondjait ismertetjük majd. Miként Petőcz Kálmán további fontos, a találkozón elhangzott megjegyzéseit is közöljük.)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
