A Magyar Dantisztikai Társaság (MDT) november 28-án, pénteken délután Budapesten, az ELTE Olasz Tanszéke Kardos Tibor termében rendezett ülésén Falvay Dávid irodalomtörténész, a tanszék vezetője tartott előadást Dante, Szent Ferenc és a szegénység: Paradicsom XI. címmel.
Dante Isteni színjátékának Paradicsom énekében feltűnik Ferenc alakja, de nem szólal meg; életét a domonkos rendi teológus, filozófus, Aquinói Szent Tamás meséli el.
Falvay Dávid az ének legnagyobb részét kitevő Szent Ferenc-legenda, -életrajz forrásairól beszélt. Kiemelte: az újabb dantisztikai szakirodalomban is – például Zygmunt G. Baranski és Lucche Macrozzi – nagyon erősen hangsúlyozzák a ferences képi források fontosságát a dantei Szent Ferenc-képben. Miért van ez így, és mi ennek a jelentősége? A professzor Celanói Tamásról és Tavola Bardiról, valamint Bonaventuráról és az Assisi Szent Ferenc-bazilika felső templomának két oldalán látható freskóciklusról beszélt.
Az előadó emlékeztetett: Ferenc 1226-ban halt meg. IX. Gergely pápa két év múlva, 1228-ban avatta szentté. Egyúttal felkérte Celanói Tamást, hogy írja meg Szent Ferenc hivatalos életrajzát. Ő nem, vagy alig ismerte Szent Ferencet, de sok hozzá közeli emberrel beszélt róla. Ezek alapján készítette el az életrajzát, amelyet mindmáig Vita Prima, Szent Ferenc első életrajza címen ismerünk, amely azonban nem aratott osztatlan sikert. A ferences rend különböző irányai kifejezték elégedetlenségüket, söt még IX. Gergelynek sem tetszett. Ezért az 1240-es évek elején elrendelték, hogy akinek még van személyes emléke Ferencről, írja meg, és küldje el a pápához. Sok szöveg érkezett be, melyek nagy része nem maradt fenn. Az egyikről nagyon sokat vitatkoztak, ebben olvasható: „Mi, akik vele együtt voltunk.” Ez a Három Társ legendája, amelyhez több kevés példányban fennmaradt legenda társul, így a Perugiai legenda, amelyet most más néven emlegetnek. Na de mi ebben a probléma, és miért ilyen bonyolult a Szent Ferencről szóló életrajzok kérdése?
Falvay Dávid megvilágította: az 1260-as évekre már annyira elmérgesedett a konfliktus és a vita a ferences rend belső irányzatai között, hogy amikor a 13. század kiemelkedő, csak Aquinói Szent Tamáshoz mérhető teológusa, filozófusa,
A rend vezetése radikális megoldást javasolt: felkérték Bonaventurát, hogy írjon meg egy új Szent Ferenc-életrajzot, és elrendelték az összes korábbi életrajz elpusztítását. Ez az akció „elég jól sikerült”: Celanói Tamás életrajza negyven éven keresztül hivatalos életrajz volt, minden kolostorban kellett hogy legyen belőle példány, mára viszont alig maradt belőle néhány darab.
Dante nagyon nagy eséllyel nem ismerhette Celanói Tamás életrajzát. Forrása Bonaventura Legenda maiorja lehetett, amely egyébként az egyetlen hivatalos életrajz lett egészen a 18. századig, amíg el nem kezdték a ferences kutatók Pressione Francescánát kutatni, előkeríteni azokat a köztes legendaváltozatokat – Három Társ legendája, Perugiai legenda és sok minden más –, amelyeket még az ősi emlékezetből állítottak össze.
Mindezek és Celanói Tamás életrajza is új filológiai kérdéseket vet fel. Jacques Dalarun francia kutató már korábban feltételezte: kell hogy legyen összefüggés a Prima Vita és a tévesen Secunda Vitának nevezett Celanói Tamás-szövegek között. 2014-ben megtaláltak egy átverésen egy kódexet, amit megvett egy francia könyvtár. Ez lett a Boldogságos Ferenc atyánk megtalált életrajza című könyv, amely 2017-ben magyarul is megjelent.
Előadásában Falvay Dávid emlékeztetett, hogy a közelmúltban tartott jubileumi ferences konferencián Szoliva Gábor OFM egyházzenész előadásában közölte: az esztergomi székesegyház 13. századi forrásai között megtalálta a Dalarun által francia kódexben kiadott iratoknak egy másik példányát, mégpedig a zágrábi könyvtárban őrzött kódexek kötéstábláiban (fragmentumok).
Bár Dante valószínűleg nem ismerte tehát Celanói Tamás Ferenc-életrajzát, ám bizonyosan ismerte viszont a Tavola Bardinak nevezett ábrázolást, amely egyértelműen Celanói Tamás életrajzát követi képi eszközökkel. Már csak azért is, mert a Santa Crocéban (Szent Kereszt-templom Firenzében, az ottani ferencesek központja – a szerk.) látható volt már Dante idején is. Itt van Tavola Bardi táblaképe az egyik legkorábbi és nagy hatású ábrázolása Ferencnek, alakja körül pedig életének egyes epizódjai. Ez egészen bizonyosan mély hatást gyakorolt Dantéra – emelte ki az előadó. – A másik két ciklus, amelyet szintén jól ismerhetett Dante, Giotto és iskolájának ábrázolása Szent Ferenc életéről a bazilika superioréban (Felső-bazilika) Assisiben, amely a 12–13. század fordulóján készült.
A kép és szöveg összefüggését bemutatva Falvay Dávid professzor kifejtette: az első epizód, amelyet olvashatunk az énekben, amikor Dante megtagadja apját – a híres jelenet, amelyet mindenhol ábrázolnak, így Tavola Bardi is, és ez benne van Celanói Tamás életrajzában is. Ugyanez az epizód Giotto gyönyörű festményén is látható. Az ő freskóinak egyértelműen Bonaventura Legenda maiorja a forrása.
A második elem, amelyet olvashatunk Danténál, az a jelenet, amikor Ferenc a pápáknál jár – mindkét pápát megemlíi, III. Incét és III. Honoriuszt is. Ez a Regula jóváhagyása, ami két lépcsőben zajlott le: III. Ince szóban hagyta jóvá, Honoriusz írásban is. Ez a mozzanat mindkettőjüknél, Tavola Bardinál és Giottónál is megvan, de Giottónál sokkal látványosabb az ellentét a szegényes ruházatú ferences barátok és a díszes papi öltözetet magukra öltő gazdag klérus között.
A harmadik elem, amelyre a szöveg kitér, Ferenc 1219-es prédikációja Egyiptomban, a szultán előtt. Az, hogy hitetlenek előtt prédikál, nagyon hangsúlyosan jelenik meg Tavola Bardi képi ábrázolásán. A figyelmet úgy ábrázolja a festő, hogy sokkal nagyobb az arca a prédikációt hallgató, közösséget alkotó ferenceseknek, mint magának Ferencnek. Bonaventura szövege szerint Ferenc azt ajánlja a szultánnak, hogy vessék alá magukat tűzpróbának. Giotto is ezt a jelenetet ábrázolja. Dante azonban nem ezt a részt választja a szövegben, hanem azt, hogy miután nem tudta megtéríteni a kevély szultánt és a kemény népet, hogy ne maradjon ott hiába, hazatért.
A stigmatizációval kapcsolatban az előadó kifejtette: az, hogy Ferenc megkapta Krisztus sebeit, az első időkben még nem volt érvényesen elfogadott csoda. A szenttéavatási bullában még nincs szó róla. Celanói Tamásnál már fontos szerepe van, Bonaventura pedig központi elemmé teszi.
és ez is azt a célt szolgálja, hogy a követői kiemeljék őt a vitákból. A forrásokban el is hangzik: ne próbáljuk őt követni vagy utánozni, hanem mintha egy isteni figura lenne, dicsőítsük. Nagyon bonyolult, hogy az, aki a stigmákat okozza Ferenc testén, szeráf vagy Krisztus, esetleg a kettő keveréke. Bonaventuránál és Giottónál lesz a stigma az egész Ferenc-jelenség központja és csúcsa. Ezt veszi át Dante is.
Az utolsó mozzanat a misztikus eljegyzés, amely nincs meg sem Celanói Tamásnál, sem Bonaventuránál, de a képi ábrázolásokban is csak elvétve. Létezik azonban egy 13. századi ferences szöveg, a Commercius Beati Francisci cum domina Paupertare, amely tartalmazza. Nem egyértelmű, hogy Dante ismerte-e, olvasta-e ezt. Casalei Ubertino olasz szerzetes (1259–1329) Arbor vitae crucifixae Jesu (Jézus Krisztus keresztre feszített életfája) című könyvében átdolgozva idéz belőle ezért a kommentárok feltételezik, hogy ezt ismerhette Dante. Casalei Ubertino a Paradicsom következő, 12. énekében úgy jelenik meg, mint a két extremitás egyik kifejtője, akiktől mintegy Bonaventurán keresztül elhatárolódik Dante is: Ubertino volt a szigor szószólója, Acquasparta-i Máté az enyhítésé.
Falvay Dávid professzor végül megemlítette: az Assisi Szent Ferenc-bazilikában látható egy Giotto-kép, amely Szent Ferenc misztikus házasságát ábrázolja a szent szegénység Úrnőjével. Erősen vitatott, hogy ezt láthatta-e Dante még a Paradicsom megírása előtt, és így használhatta-e forrásként.
Fotó: Lambert Attila (archív, 2024 tavasza és 2025 ősz eleje)
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
