Nem sejthetjük terveidet,
S nem tudjuk, mit mért teszel.
Szánk biz hallgat, hogy ha emelsz,
És ha gyötörsz, felesel.
Döntésedet viselni még
Megtanulni nem tudtuk,
Tiéd helyett teljesülni
Magunk vágyát akarjuk.
Jó hívekből váratlanul
Kérdőrevonók leszünk,
„Mért hogy Isten így cselekszel?
Miért fordulsz ellenünk?“
Dölyfös apró ember-törpe
Kiáltása csak szavunk,
Nem tudjuk még értékelni,
Mindazt, mit tőled kapunk.
Megtagadunk, ha úgy hozza
Érdek, félsz vagy dús harag,
S ránk bölcsesség évezredek
Óta sajnos nem ragad.
Nem értjük még nagyképűen
Most se, mi a lényeg itt:
Csak is veled tudunk menni!
Csak ha neved benn lakik!
S én is, lásd, (bár ismersz engem):
Annyi tévút vándora,
Bárha tudom, merre kéne,
Mégsem tévedek oda,
S mégis azért mélyen hiszem:
Fölkutatva szívemet,
Találsz bennem olyat mélyen,
Ami mentségem lehet.
Kerepesi Igor
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
