Zene mindenféle húrokon – a Longital lemezbemutatóján jártunk Juhász Katalin2025. 11. 19., sze – 10:32
Kevés ideálisabb alkotópáros működik kis hazánkban, mint Shina és Dano Salontay, azaz a Longital duó. Jövő februárban lesz 25 éve annak, hogy jobbnál jobb albumokkal és koncertekkel masszírozzák mindazok füleit, akik nyitottak a merész popzenére.
Már, ha egyáltalán popzenének nevezhető az, amit ők ketten hoztak létre gitárral (Dano) és basszusgitárral (Shina) a kezükben. A pozsonyi Dlhé Diely (latinul Longital) városrészben élő pár férfi tagja a jazz felől indult, és anno az USA-ba ment ki tanulni, a legkomolyabb szakirányú suliba. Aztán a szerelem hazaparancsolta őt, és Shinával kettesben valami egészen eredetit hoztak létre. Olyasmit, aminek „sem rokona, sem ismerőse“ nincs nálunk, vagyis azonnal felismerhető és utánozhatatlan.
A napokban a Longital 14. stúdióalbumának pozsonyi bemutatóján jártunk a gyönyörű Pisztory-palotában, amely kulturális központként működik. Talán maguk a fellépők sem tudják, hogy a 19. század végének egyik legfényűzőbb, és építészetileg legfigyelemreméltóbb „lakóháza“ egy tehetős polgári házaspár beteljesületlen családi boldogságának tanúja. Pisztory Félix, a jól menő gyógyszerész ugyanis nem élhette meg a részben általa tervezett épület elkészültét. 1891-ben, 45 évesen meghalt, özvegye fejezte be az építkezést, és harminc évig élt egyedül az épületben, amelynek földszintjén patika működött. 1945 után pedig Lenint dicsőítő múzeumot hoztak létre benne.
Mostanság remekebbnél remekebb kiállításoknak és koncerteknek ad otthont ez a palota, népszerű artmozi üzemel benne, és az ide látogatók egyszerre szembesülnek a múltba vésző eleganciával és a legfrissebb művészeti trendekkel, ami a lehető legjobb párosítás a jövő szempontjából.
A Longital legfrissebb albumáról már írtunk, egy lemezbemutató koncert viszont más, mint egy sima „visszahallgatás“, hiszen ilyenkor korábbi dalok is elhangzanak, és az új szerzemények beleolvadnak a repertoárba, a folytonosság jegyében. Ilyenkor derül ki, melyek a legfontosabbak dalok a szerzők számára. A Longitalnak sok olyan dala van, amelyeket élőben nem szoktak játszani. A kísérleti elektronikával teli Dočita című 2022-es albumról például csak egyet szoktak, mert a vendégként közreműködő londoni producer és kütyümágus, Andrej Bako szerepét olyannyira fontosnak tartották, hogy nélküle nem akarják megszólaltatni a többi dalt.
Az évek során fel-feltűnt mellettük néhány vendégzenész, de az új album, a Krajina beží dolu vlastným brehom (A táj a saját partján folyik lefelé) kettejük alkotása, ezért a koncerten is csak ketten voltak. A „csak” persze idézőjeles, mert egy komplett zenekart hallottunk, nem hiányzott belőle semmi és senki más.
Dano tökélyre fejlesztette a gitáreffektek használatát, a lábával is folyamatosan dolgozott, bemutatva, hogy szinte bármilyen hangzás kicsiholható a gitárból ezekkel a kütyükkel. Mindketten gyakran használtak csellóvonót hangszereik megbolondításához, ennek köszönhetően behunyt szemmel nem is tudtuk volna megmondani, mit hallunk. Hegedűt, nagybőgőt, szintetizátort, csellót? Nem, minden hang a gitárból és a basszusgitárból jött, jókora kreativitással.
Shina karizmatikus éneke külön elemzést is megérne. Néha kántál, néha suttog, máskor eljátszik a dallamívekkel és a szavak hangulatával– de mindig a mondanivaló a legfontosabb. A szöveg belesimul a zenébe, néha egyszerre kap hangutánzó funkciót és értelmi hangsúlyt, ami rendkívül izgalmas megközelítés, és ami miatt a szlovákul nem tudók is élvezhetik a dalokat. (A Longital gyakran lép fel külföldön, például Amerikát is megjárták már). A zene és a szöveg nem pusztán kíséri egymást, hanem valódi dialógus jön létre köztük. A zenei struktúrák – legyenek azok minimalista gitármotívumok, elektronikus textúrák vagy vonós részek – szolgálják a szavak belső világát, érzelmi tartalmát.
Egy kínai lány két éve Pozsonyban hagyott egy ősi hangszert, amikor hazautazott. Azóta nem tanúsít érdeklődést személyes tulajdona iránt, úgyhogy Dano Salontay megörökölte ezt a guqin nevű valamit, amely pentaton hangolású, fretless pengetős hangszer, és Kínában elsősorban meditációhoz használják. Az új album több dalában hallható, és a koncerten is nagy sikert aratott, ahogy a mellette fekvő lapsteel is, amely az ötvenes évek Csehszlovákiájának első ilyen elektromos gitárja volt. Szóval már csak a látvány miatt is érdemes élőben meghallgatni az új dalokat.
Sőt, megkockáztatom, hogy ez az innovatív hangzásvilág koncerten élvezhető igazán, amikor egy másik univerzumba kerülünk az egyszerre bennsőséges és energikus, intim és széles spektrumú zenének köszönhetően.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
