Miért hiszünk az összeesküvés-elméletekben? Vrabec Mária2025. 11. 18., k – 16:07
„A védőoltásokba csipeket ültetnek, a holdraszállás meg sem történt és különben is, az egész világot egy szűk csoport irányítja”. Az összeesküvés elméletek-korát éljük és nem csak tudással, de türelemmel is fel kell vérteznie magát annak, aki ezeket cáfolni akarja. Hogy hogyan, arról,Pintér András Gábort a Szkeptikus Társaság elnökét kérdeztük.
Tehetetlenek menedéke
Mindig voltak összeesküvés elméletek. A rémmesék is erről szólnak?
A rémmesék kicsit hasonlóak, de más a pszichológiai hátterük, mert ugyan borzongást keltenek, de feszültségoldást is kínálnak. Az összeesküvés-elméleteknél nincs ilyen feloldás, a hívő elkezdi keresni mi az, ami nem jó a világban, ellentmondásokba, furcsaságokba kapaszkodik és magyarázatot talál a saját tehetetlenségére.
A tehetetlenség érzése élteti a konteókat?
Leginkább.
Azok számára, akik úgy érzik, hogy semmi hatásuk nincs a történésekre, csak sodródnak az eseményekkel, kapaszkodót jelent, ha felkínálnak nekik olyan személyt vagy intézményt, aki vagy ami felelőssé tehető mindezért. De van olyan oldala is ennek, hogy valaki elhiszi, hogy az apró részletekből összeállít egy képet és kiderít egy nagy világméretű összeesküvést, ezzel a saját komplexusait igyekszik felülírni, a saját jelentőségét felnagyítani.
Az ilyen embereket nem gátolja az, hogy az adott területen nem rendelkeznek kellő tudással és információval, nem látják a saját korlátaikat. Így eshet meg, hogy például a Facebookon valaki azt hirdeti, hogy a holdraszállás meg sem történt, holott négyszázezer ember dolgozott rajta és igencsak tiszta a kép arról, hogyan zajlott. Ha pedig csalás lett volna az egész, a szovjetek lettek volna az elsők, akik leleplezik.
Hogyan lehet, hogy az összeesküvés-elméletekben hívőket nem hogy a tények, de az ellentmondások sem érdeklik? Egyszerre képesek elhinni, hogy Diana hercegnő él, és azt is, hogy a királyi család ölette meg. Ez hogy férhet el egy fejben?
Úgy, hogy hiányzik a tények valódi elemzése, ehelyett annál szilárdabb az a meggyőződés, hogy semmi nem lehet úgy, ahogy azt a sajtó tálalja. Innen kezdve mindent meg kell kérdőjelezni, mert hát, hogyan is lehetne egy részeg sofőr felelős egy hercegnő haláláért? Sokak számára lehetetlen azt elfogadni, hogy egy ennyire ismert, jelentős személyiség élete a véletlenen, egy rossz mozdulaton múlhatott. Ezért nem tudják sokan máig elhinni azt sem, hogy Lee Harvey Oswald képes volt egyedül megölni Kennedy elnököt. Pedig egyszerű a dolog, mert a rendszeren mindig keresztülcsúszhatnak hibák.
A valódi összeesküvéseket is tagadják
Szlovákiában a Fico elleni merényletről is sokan azt hiszik, hogy meg sem történt, színjátéknak hiszik. Erre mi a magyarázat?
Fico esetében sokkal inkább a vele nem szimpatizálók hajlamosak azt hinni, hogy képes volt egy merényletet is kitalálni a népszerűsége növelésére. Az összeesküvés-elméletnek bele kell illeszkednie a gondolkodásmódunkba, meg kell erősítenie azt, amit amúgy is gondolunk. Aki úgy véli, hogy Fico egy hazug manipulátor, az elhiszi, hogy a merényletet is kitalálták, de aki feltétlen híve, az azokat a negatív dolgokat sem hiszi el róla, amik bizonyítottan igazak, és globális összeesküvést lát a kritikus vélemények mögött.
Minél nagyobb hatású egy esemény, annál több konteó terjed róla?
Igen, mert annál nehezebb elhinni, hogy csak úgy véletlenül megtörténhetett. Itt van például a 2011. szeptember 11-i merénylet, amelyről máig sokan azt hiszik, hogy ez így nem történhetett meg a világ legnagyobb hadseregével és legerősebb védelmi rendszerével rendelkező országban. Ilyenkor lépnek színre az önjelölt statikusok, akik tudják, hogy így nem dőlhettek össze a tornyok, illetve a “jól informáltak”, akik valahonnan úgy értesültek, hogy a zsidó vallású alkalmazottak aznap nem mentek munkába – és még folytathatnánk.
De azért valódi összeesküvések is léteznek, még ha nem is mindig pont úgy, ahogy gondoljuk…
Erre jó példa 2011. szeptember 11-e. Ez a merénylet tényleges összeesküvés eredménye volt, az Al-Kaida tagjai tervelték ki az egészet, de sokan hihetetlennek tartják, hogy ezt valaki meg tudta csinálni, és azt hiszik, hogy kellett egy belső segítség.
Vagyis ha létezik is egy tényleges összeesküvés, a konteó hívők nem annak részleteivel foglalkoznak, hanem a saját narratívájuk alapján, a saját értelmezésükben tárgyalják az eseményeket, ami néha a valódi összeesküvés teljes ellentétjéről szól.
Véletlenek márpedig vannak
Az összeesküvés-elméletek hívőinek legfőbb jellemzője az, hogy nem hisznek a véletlenekben?
Ez is benne van, de az eltúlzott kombinációs hajlam is. Például a Covid-járvány idején az emberek annyira tehetetlenek voltak, hogy elkezdtek magyarázatokat keresni erre a felfoghatatlan jelenségre.
A legkézenfekvőbbnek sokak számára az tűnt, hogy a gyógyszergyártó cégeknek állt érdekében egy járvány terjesztése, mert ezáltal több vakcinát tudnak eladni. Az igazság ezzel ellentétben az, hogy a gyógyszergyártók számára nem az oltóanyagok jelentik az igazi profitot.
Ezek kifejlesztése inkább presztízskérdés, tudományos kihívás a számukra., aminek nyilván marketing értéke is van
De erről az, aki hisz az összeesküvés-elméletekben, nem győzhető meg.
Akik nem szélsőségesen hisznek, azok talán elgondolkodnak, ha a tényekkel szembesítjük őket, Például arról, hogy a gyógyszergyártók érdeke nem az, hogy megbetegítsenek bennünket, hanem az, hogy minél tovább éljünk, mert így előbb-utóbb egyre több gyógyszerre lesz szükségünk. Az emberek többsége minden bajára azonnal egy pirulát akar. A gyógyszerbiznisz azért működik, mert van rá kereslet – ha megfájdul a fejünk, nem pihenünk le, nem megyünk a friss levegőre, hanem bekapunk egy tablettát. Ez nem egy nagy összeesküvés része, hanem mi, fogyasztók alakítottuk így., a piac pedig haszonelvűen reagál az igényekre.
A Covid-járvánnyal kapcsolatban elterjedt konteó az is, hogy a kormányok így akarták kipróbálni, mennyire tartható ellenőrzés alatt a társadalom.
Ugyanazok az emberek, akik ezt állítják, képesek azt az elméletet is terjeszteni, hogy a Covid-19 járványért felelős SARS-CoV2 egy mesterségesen előállított vírus. Most akkor volt járvány, vagy nem volt? Az államoknak nagyon nehéz kontrollálni, fegyelmezni a polgárokat, sokan azért sem mertek sokáig korlátozó intézkedéseket bevezetni, mert féltek a társadalmi ellenállástól. Szakemberek évek óta figyelmeztettek arra, hogy azzal, hogy kinyílik a világ, nagy valószínűséggel Európába is újra eljut egy a spanyolnáthához hasonlítható világjárvány. De félő, hogy az emberek bizalmát annyira kikezdték, hogy a következő ilyen pandémia esetében már aligha lehet összefogásra és fegyelemre számítani.
A tények kormányoktól függetlenek
Nem mulasztottak el valamit a kormányok is, amikor sokkal inkább a gazdasággal, mint az értékalapú stratégiai kommunikációval törődtek? Mintha Közép-kelet Európában hiányozna az a szilárd elvrendszer, amelyre a társadalmak mindig támaszkodhatnak.
Ez is kétélű fegyver. Szükség van bizonyos elvekre, a skandináv államokban például ezek nagyon jól működnek is, de a kormányzás szempontjából fontosabbnak tartom a tényalapú döntéshozatalt.
A tények függetlenek attól, ki van kormányon. Ez lehetne a stabilitás alapja hosszú távon. Az elvek és értékek kormányról kormányra változhatnak, az ebből fakadó értékalapú kommunikáció a sérülékeny demokráciákban a megosztottság alapja.
Ennek a lényege az, hogy arról, aki mást gondol, mindig rosszat, ellenséges szándékot feltételezünk?
Sajnos igen. De van ehhez kapcsolódóan egy kedvenc gondolatom, amit Hanlon borotvájának neveznek. Úgy szól, hogy: „Sose tulajdonítsd rosszindulatnak azt, ami ostobasággal is kielégítően megmagyarázható.” Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy valaki ártó szándékkal viszonyul hozzánk, akkor is, ha tévedésről, butaságról van szó. Hétköznapi példa, ha egy pénztárnál rosszul adnak vissza és rögtön azt feltételezzük, hogy meg akartak lopni, holott a pénztáros is tévedhet.
Csakhogy azt is kevesen ismerik el, hogy hibáznak, inkább mentséget, magyarázatot keresnek.
Olyan társadalomban élünk, ahol egy hibáért egészében elutasítják az embert, Azt mondják, rossz, buta, stb. Erről mindannyiunknak vannak tapasztalatai, például az iskolából, ahol könnyen rásütik valakire a rossz gyerek bélyegét. De a tévedések szempontjából nagy szerepe van a kognitív disszonanciának is: ha a tapasztalásaink és a hiteink ellentmondanak egymásnak, akkor nem a hitünket fogjuk megtagadni, hanem a tapasztalásunkat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem fogadjuk el azt, ha valamiben tévedtünk, ha az adott téma már a gondolkodásunk részévé vált.
Lehet a hívőből tagadó?
Vagyis a tények ellenére is mindig annak hiszünk, aki közelebb áll a szívünkhöz?
Igen, de azok a közös nevezők, amelyekre nem hit alapon jutunk el, működőképesek lehetnek. Ezért ellenállóbbak az összeesküvés-elméletekkel szemben például a skandináv országok. Nagy szerepe van ebben annak is, hogy ott sokkal kisebb szerepe van a közösségek életében a vallásnak, amely amellett, hogy fontos indentitásképző, megnyugvást adó közeg, a társadalmi együttműködés gátja is tud lenni, mert megosztó. Léteznek kimutatások, amelyek szerint azokban az országokban, amelyek vallási szempontból egysíkúak, sokkal többen hisznek az összeesküvés-elméletekben. Ilyen például Szlovákia, de Lengyelország is.
Az összeesküvés-elméletek terjesztői szeretik áldozatként feltüntetni magukat, holott, a közösségi és gyakran a közszolgálati médiában is nagy teret kapnak. Ez egy felvett szerep?
Igen, és olyan szinten lehet rá építeni, hogy akár az Amerikai Egyesült Államok elnökévé is megválaszthatnak valakit, aki ezt a narratívát meggyőzően terjeszti. Donald Trump is ezt a szerepet játszotta.
Ugyanúgy ahogy Szlovákiában Peter Kotlár az elnyomottak képviselőjének szerepében tetszeleg. Pedig nem az, mert aki parlamenti képviselő és kormánybiztos, ráadásul tele van vele az internet és a sajtó, az minden, csak nem elnyomott.
Létezik arra példa, hogy valaki összeesküvés-elmélet hívőből tagadóvá válik?
Nagyon ritkán, de előfordul. Natalie Grams, német orvos például gyakorló és elkötelezett homeopata volt, akinek meggyőződése volt, hogy a hagyományos orvoslás képviselői egy összeesküvés révén igyekeznek elnyomni a homeopátiát. Elhatározta, összegyűjti a “gyógymód” mellett szóló tudományos érveket, hogy egyszer, s mindenkorra lezárja a vitát. De minél tovább kutatott, annál inkább világossá vált számára, hogy az egész módszer csak a hiten alapszik és a homeopátia kritikusa lett. Az ilyen fordulat szinte kizárólag csak azoknál fordul elő, akik a tudomány nagy tisztelői és bizonyítékok hatására képesek beismerni, hogy tévedtek. Ez nagyon ritka és igen tiszteletre méltó képesség.
Nem érthetünk mindenhez
Hogyan lehet az, hogy orvosok, tudósok is szembemennek a tényekkel, konteókat terjesztenek?
Összeeesküvés-elmélet hívő bárkiből lehet, ezt nem gátolja meg a diploma. A tudomány oktatásának és kommunikációjának tragédiája, hogy ez megtörténhet. Ilyenkor az emberek a szaktekintélyt látják és bármit elhisznek neki, holott amint például Peter Kotlár esetében is látjuk, az ortopéd szakvizsga nem garancia arra, hogy az orvostudományi kutatások módszertanával is tisztában van. A tudományt is emberek művelik és attól, hogy valaki jó a saját szakterületén, nem biztos, hogy az egészet átlátja. Az érzelmeink, a hiteink befolyásolnak minket, de a szkeptikus hozzáállás alapja az, hogy ezektől függetlenül és csak a bizonyítékokat fogadjuk el.
Nem az a legnagyobb gond a konteók terjedése kapcsán, hogy az emberek többsége mindenre magyarázatot keres és nem tudja elismerni, hogy vannak dolgok, amelyekhez nem ért, vagy amelyek egyszerűen a véletlen művei?
Alapvetően jó dolog, hogy az emberiség mindenre magyarázatot keres, mert ez vitte előre a tudományt is.
A tudásvágy hasznos, de csak addig, amíg nem fogadunk el előbb egy hamis magyarázatot, mint hogy együtt éljünk azzal a gondolattal, hogy vannak dolgok, amelyekhez nem értünk.
Ám sokszor nem is magyarázatot keresünk, hanem a véleményünket, előítéleteinket szeretnénk alátámasztani, azoknak megerősítést szerezni. Pedig nem kell, hogy mindenről véleményünk legyen, vagy ha van, legalább folyamatosan kérdőjelezzük meg azt és fogadjuk el, hogy tévedhetünk! Brian Cox asztrofizikustól származik a mondás, miszerint: “Inkább hagyok egy kérdést megválaszolatlanul, mint hogy rossz választ fogadjak el”. Ehhez kellene tartanunk magunkat.
Egy pszichológustól hallottam, hogy összeesküvés elméletekben hinni identitáskérdés és ugyanolyan nehéz kijönni belőle, mint az alkohol- vagy drogfüggőségből. Mégis hogyan lehet?
Vannak akik kitalálják az összeesküvés-elméleteket és talán nem is hisznek bennük, de valamilyen érdek vezérli őket, vannak akik terjesztik, és vannak, akik elhiszik. Ha a környezetünkben találkozunk ilyen emberrel, ne legyünk nyíltan elutasítók, mert ezzel a másik hitét vonjuk kétségbe. Türelmesen, az érzelmeket elismerve kell a részleteket megkérdőjelezni, rámutatni a tényekre úgy, hogy az érintett maga ismerje fel az ellentmondásokat. A többi már rajta múlik. Ez sziszifuszi munka, nagyon jó barátnak kell lenni ahhoz, hogy valaki vállalkozzon rá és a siker sajnos mindig kétséges.
Az összeesküvés-elméletek hét ismérve
Ellentmondás
Az összeesküvés-elméletek követőit nem zavarja, hogy egymással szöges ellentétben álló dolgokban hisznek.
Túlzott gyanakvás
Semmi sem lehet az, aminek látszik, mindig sejteni lehet valamit a háttérben. Figyelemreméltó kognitív disszonancia, hogy az összeesküvés elméletek terjesztőinek viszont mindent elhisznek.
Aljas szándék
Minden mögött aljas szándékot feltételeznek, semmihez nem közelítenek jóhiszeműen, ami ráadásul az egész jogrendszerrel is szembemegy, hiszen az is az ártatlanság vélelmén alapul.
Mindennek a megkérdőjelezése
Amikor mindenki szakértővé válik, megkérdőjelezi a New York-i ikertornyok összedőlését, a Holdra-szállást, a Covid-19 – járványt – bármit.
Áldozat-szerep
Az összeesküvés-elméletek hívői és terjesztői szeretik az igazság hírnökeiként feltüntetni magukat, akiket mindenki elnyom és elhallgattat, holott a közösségi oldalakon és a dezinformációs médiában nagy teret kapnak.
Bezárkózás
Semmi olyan érvet és tényt nem fogadnak el, amely ellentmond az összeesküvés- elméleteknek, csak azt válogatják ki, ami alátámasztja a hitüket.
Véletlenszerűség tagadása
Az összeesküvés-elméletekben hívők nem tudják elfogadni a véletlenszerű történéseket, minden mögött felsőbb hatalmak cselszövését látják.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
