Bonaparte Napóleon halotti maszkja körül rengeteg a kérdőjel, egy dolog azonban biztos: története elválaszthatatlan az egzotikus Kubától. Pontosabban Santiago de Cubától, ahol François Antommarchi – a császár volt háziorvosa – életének utolsó éveit töltötte.
Antommarchi 1780-ban született Korzikán. Pisában orvostudományt, Firenzében pedig sebészetet tanult. 1813-ban Paolo Mascagni anatómiai tanszékén dolgozott, ahol főképpen holttestek boncolásával foglalkozott. Később – a trópusi betegségek egyik legnagyobb szakértőjeként – a francia hadsereghez került.
Joseph Fesch bíboros közbenjárására 1818-ban Szent Ilona szigetére küldték, hogy Napóleont kezelje száműzetésében. A volt császár inkább csak eltűrte, mintsem becsülte őt – ennek ellenére Antommarchi 1821. május 5-én bekövetkezett haláláig mellette maradt.
Napóleon halála után az egyik tábornok felesége sürgette, hogy készítsenek halotti maszkot a volt császárnak. Május 7-én Burton brit sebész Antommarchi segítségével el is készítette az első lenyomatot, ami másnapra rejtélyes körülmények között eltűnt. Egy másik orvosnak ezért gyorsan újat kellett csinálnia – napjainkban ez a nizzai Musée Masséna gyűjteményében tekinthető meg. Az eredeti (Burton által készített) maszk hollétét azonban azóta is homály fedi. A korabeli pletykák Antommarchit vádolták a halotti tartozék eltulajdonításával. Az orvos ugyanis több napóleoni ereklyét is ellopott már korábban: lepedőket, hajtincseket, egy pecsétet, egy órát, sőt egy zápfogat is.
Antommarchi később Párizsban kiadatta Les Derniers Moments de Napoléon című művét, amelyben részeletesen beszámolt a császár utolsó napjairól. Több európai kudarc után 1833-ban Amerikába ment. Útja során megfordult New Orleansban, Louisianában és a mai Kalifornia területén is. New Orleans francia ajkú lakosságának – akik hűen ápolták Napóleon emlékét – különböző, Napóleonhoz köthető relikviákat is adományozott.
Hosszú útja során eljutott az egzotikus Kubába. Itt megállt Puerto Príncipeben (a mai Camagüeyben) is, ahol egy család fizetség nélkül befogadta. Hálából három relikviát ajándékozott nekik: egy hajfürtöt Napóleontól, a császár személyes pecsétjét és annak a lepedőnek egy darabját, amelyen meghalt. Kubában töltött évei alatt Antommarchi sokat küzdött a helyi járványok ellen, szabadidejében pedig újra elkészítette Napóleon halotti maszkjának öntőformáját. Az ennek segítségével készített másolatok közül egyet az őt befogadó Moya családnak ajándékozott – már amennyiben valóban csupán másolatról volt szó.
A spanyol uralom bukása után a Moya család anyagi helyzete megromlott, és a maszkot mindössze harminc dollárért eladták egy ismeretlen vevőnek. Így került a havannai Napóleon Múzeumba, ahol a tárgy ma is megtalálható. A Moya család egyik 1910-es interjúja alapján (amelyben az egyik tag kijelentette, hogy barna hajszálak voltak a halotti tartozékon) sokan úgy gondolják: ez a maszk lehetett az eredeti, amit Antommarchi ellopott, majd nagyvonalúan elajándékozott.
Egy másik másolat – amelyet sokan szintén az „igazi” maszkként tartanak számon – jelenleg az Emilio Bacardí Múzeumban látható. Ezt Elvira Cape, Emilio Bacardí felesége vásárolta Franciaországban, majd a múzeumnak adományozta.
Napóleon halotti maszkja körül tehát nem sokkal a császár halála után megindult a legendaképződés. Habár az eredeti tárgy hollétét napjainkban sem tudjuk pontosan, egy dolog biztos: a francia császár körüli kultusz ikonikus példáivá váltak az ismert példányok.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
