Az olyan kiemelt napok, mint a magyar kultúra napja (január 22.), vagy a magyar költészet napja (április 11.) szélesebb körben ismert és ünnepelt alkalmak, a feltalálók napja (november 9.) azonban általában kisebb figyelmet kap.
Pedig ez a világnap magyar vonatkozással is bír, mivel Európában az osztrák–magyar származású amerikai színésznő és feltaláló, Hedy Lamarr születésnapjához kötődik. A neves nap nemcsak a feltalálást, az innovációt vagy a női tudósok kutatómunkáját ünnepli, hanem az emberi kíváncsiság és szellem erejét is, amely jó kezekben a világ jobbulását szolgálhatja.
A kor embere egyre ritkábban gondol arra, hogy találmányok tengerében lubickol. A technológiai fejlődés az élet számos dolgában jelentős előrelépést hozott. Egyszerűbb lett a kapcsolattartás, a közlekedés vagy akár a házimunka, hiszen számos mindennapi feladat könnyebbé vált. Az első és második ipari forradalom gépesítéseitől, illetve részben automatizált berendezéseitől a kor számos gondolkodója azt remélte, hogy könnyebbé teszik a munkát, így pedig az embereknek több szabadideje lesz. A közvélemény kezdetben szkeptikus volt, a fizikai munkából élő rétegek pedig kifejezetten aggódtak amiatt, hogy a gépek elveszik munkájukat, és emiatt megélhetés nélkül maradnak. Az idő mára azt mutatta meg, hogy végül egyik várakozás sem teljesedett be, legalábbis nem éppen úgy, ahogyan az akkor emberek elgondolták, mivel a technológia fejlődése új kihívásokat is hozott az emberek életébe.
A munkásréteg az ipari forradalom után képes volt becsatlakozni a gépesített gyártósorokhoz, illetve a szabadidő is nőtt – egyáltalán létrejött a szabadidő, a munkaidővel egyetemben. Az órapontosság, amely a műszakokat szabályozta, az időmérés pontosabbá válásával jöhetett létre, ami nagyban átstrukturálta a nyugati társadalom belső dinamikáit. Ehhez járult hozzá a villanykörte feltalálása, amely az éjszakai munkavégzést is lehetővé tette, ezzel pedig lényegében új időszámítás vette kezdetét. Mindez azt is jelentette, hogy számos olyan találmány létezik, amelyek célja az emberi élet megkönnyítése, illetve a munkával töltött idő lerövidítése volt, ám végül a konkrét hatásuk nem ez lett.
Napjainkban a szabadidő eltöltése jellemzően szintén különféle találmányokhoz kötődik. A legfrissebb statisztikák szerint a napi szinten könyvet olvasók aránya csökkent az elmúlt időkben. Az új KSH-adatok szerint az 1980-as évek végén a lakosság még közel tizenhárom százaléka olvasott naponta, 2025-ben ez a szám azonban a hármat sem érte el. A szabadidő eltöltése a technológia köré szerveződött. Az intézményesült szórakoztatóipari létesítmények, mint a mozik, a virtuális kalandparkok vagy éppen a sokféle szabadidős szolgáltatást kínáló bevásárlóközpontok egyre nagyobb teret hódítanak, de az a térnyerés is elmarad az okoseszközökhöz képest. A képernyő előtt töltött idő egyre nagyobb szeletet tesz ki a mindennapi tevékenységek között, és nem csak a fiatalok körében: a statisztikák szerint a közösségi oldalakon eltöltött idő lényegében minden korosztályban drasztikusan megnőtt az elmúlt évtizedben. Ez azt is jelenti, hogy hiába csökkentették a technikai vívmányok például az egyes házimunkákkal, például a mosogatással, vagy a ház körüli munkákkal töltött időt, az így felszabaduló percek és órák eltöltése is a technológiák köré szerveződik.
Az ezt lehetővé tevő találmányok persze nagyszerű mérnöki munka eredményei. A számítástechnika robbanásszerű fejlődése nem csak napjaink jelensége, mivel a huszadik század óta velünk van. A számítógép működésének alapelvét Neumann János matematikus fektette le az 1950-es években: a ma ismert készülékek és okostelefonok hasonló elven, de jóval fejlettebb technológiával üzemelnek. A fejlődő technika viszont nem feltétlenül jelent könnyebb boldogulást vagy tartalmasabb, izgalmasabb életet. Bár nem vitás, hogy e találmányok kiötlői, megvalósítói és tökéletesítői ragyogó elmék lehettek, akik tudásukkal valami fontosat kívántak létrehozni, de az már rajtunk, felhasználókon múlik, hogyan használjuk ezeket a vívmányokat. A feltalálók napján gondoljunk magunkra is, akik e találmányokat használjuk, hiszen egy találmány továbbélésében éppen a felhasználóknak van a legnagyobb szerepük!
Ez a nevezetes nap ugyanakkor másra is felhívja a figyelmet. A kiemelkedő tudósok mellett gondolhatunk azokra az alkotókra is, akik valamilyen humán területen alkottak maradandót. Kertész Imre és Krasznahorkai László neve szorosan összefonódik a magyar gondolkodás, illetve irodalom világhírűvé válásával. Kertész Imre 2002-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, elsősorban a Sorstalanság című regényéért, amely a holokauszt személyes tapasztalatait dolgozza fel. Műve nem pusztán történelmi dokumentum, hanem elemi emberi tapasztalatokról, a szabadság elvesztéséről és visszaszerzéséről, valamint az emlékezés felelősségéről szóló elbeszélés. Stílusában a letisztultság, a visszafogottság és az őszinte, szenvtelen hang uralkodik, amely még megrázóbbá teszi az elbeszélés fájdalmas részleteit. Ez a fajta elbeszélésmód Kertész több regényére is jellemző, de különösen jól látható Az angol lobogó, vagy a Jegyzőkönyv című könyveiben, annak ellenére is, hogy ezek a szerző legrövidebb elbeszélései.
A magyar irodalom kiemelkedő nemzetközi figyelmet kapott Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díja kapcsán. Az író leghíresebb regényei, mint például a Sátántangó, éppen úgy a figyelem központjába kerülhettek, mint nemrégiben megjelent művei (a tavaly megjelent Zsömle odavan című, példának okáért). A rendkívül rangos kitüntetésről a külföldi és a hazai sajtó is lelkesen beszámolt, megmutatva a legszélesebb nyilvánosság számára, hogy a magyar irodalomra érdemes odafigyelni. A november 9-én esedékes feltalálók napja szintén erről szól: felhívni a figyelmet azokra a törekvésekre, amelyek a világ jobbítását szolgálják.
Szerző: Szabó Benedek
Fotó: Wikipédia
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. november 9-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
