Olivier-Marie Sarr, a szenegáli Keur Moussa monostor bencés apátja volt a Szent Márton püspök tiszteletére megtartott ünnepi szentmise főcelebránsa november 11-én a Szent Márton-bazilikában. Az apát aznap találkozott a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjaival is.
Olivier-Marie Sarr szenegáli bencés apát Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát meghívására érkezett Szent Márton hegyére; november 11-én, délelőtt a bencés diákoknak tartott előadást, majd válaszolt a fiatalok kérdéseire.
Elsőként bemutatta a vezetése alá tartozó Keur Moussa monostort, amelynek neve a helyi szenegáli nyelvjárásban „Mózes háza”, és Afrika legnyugatibb pontján, Szenegál fővárosától, Dakartól negyven kilométerre keletre található.
A monostort 1962-ben a franciaországi Solesme-ből érkező kilenc szerzetes alapította, akik a II. Vatikáni Zsinat után a helyi zenei hagyományra adaptálták a liturgiát egy helyi húros hangszer, a kora és néhány ütős hangszer felhasználásával, modernizálásával.
A későbbiekben e különleges, népi hangzásvilágú zenei darabokról CD-ket adtak ki, a kora liturgikus használata elterjedt Afrika-szerte, sőt francia domonkosok, belga karmeliták, litván szerzetesek és a kismarosi ciszterci nővérek körében is.
A Keur Moussa monostor sivatagos helyen fekszik, a szerzetesközösség jelmondata viszont a következő: „A sivatag kivirágzik”. Az épület körül napjainkban gyümölcskerteket, mangó-, kókusz-, banán-, citrom-, gránátalmaültetvényeket láthatunk. Az 1972-ben alapított bencés mezőgazdasági iskola diákjait a szerzetesek ökológiai tudatosságra nevelik.
Olivier-Marie Sarr a pannonhalmi diákoknak a hivatásáról is beszélt. Mint mondta, 1997-ben lépett be a rendbe, noviciátusa után Solesme-ben, Avignonban, majd Rómában tanult, ahol XVI. Benedek diakónusa lehetett. 2009-ben szentelték pappá Keur Moussában, jelenleg is tanít a Szent Anzelm Pápai Egyetemen.
2016-ban kinevezték a vatikáni liturgikus bizottság konzultorává. 2019-ben választották Keur Moussa apátjává. Megkapta a Saint Vincent bencés apátság (USA) tiszteletbeli doktori címét.
Olivier-Marie Sarr elmondta, hogy nagyon fontos számára a keresztény–iszlám párbeszéd előmozdítása; Szenegál 90 százaléka muszlim (az apát családjában is többen az iszlám vallás követői – a szerk.), akik a kisebbségben élő keresztényeket tiszteletben tartják.
Az ötvenéves bencés apát munkacsoportban dolgozik Afrika békéjéért, könyvet írt a zsolozsmáról, kedvenc hobbija a foci. Mint mondta, „egyensúlyban van az életem” és nevetve megjegyezte: „még az oroszlánokkal is szembe tudok szállni”. Fontos számára a közösségi egység, hiszen „együtt helyt tudunk állni az élet kihívásai közepette”.
A diákok kérdésére válaszolva elmesélte: már 12 éves korában megszületett benne a vágy, hogy Istennek adja az életét, ezt el is mondta az édesapjának. Később megismerte a szerzetesi életformát, amely iránt nagy elhivatottságot érzett, igaz, félt elköteleződni, mert aktív világi életet élt, sok barátja volt, és nem szeretett korán kelni… A hívás azonban erősödött. Most boldog szerzetes.
Oktatói, kutatói munkásságában a szent zene, a zsolozsma és az inkulturáció témája áll a központban. A vatikáni bizottság keretében jelenleg a bencés liturgikus kalendárium reformján dolgozik.
Elmondta azt is, hogy nem minden kulturális elem alkalmas arra, hogy beemeljék a liturgiába, ilyenek például a tánc egyes mozdulatai, amelyek elterelhetik a figyelmet a lényegről. „Nem minden gesztus segít imádkozni, és ezt nem mindig értik jól Afrikában.”
Az apát arról is beszélt, hogy a Keur Moussa monostor zarándokközpont, és szinte minden szenegáli egyházmegyéből hívják a szerzeteseket tanítani, lelkigyakorlatot tartani. Az elsivatagosodással kapcsolatban pedig megjegyezte: „sokat teszünk a vízhiány enyhítéséért, gondolkodunk a víz újrahasznosításáról, az esővíz begyűjtéséről (évente csak három hónapban esik eső)”, majd a jelenlévők imáját kérte azért, hogy Észak-Afrikában megfelelő megoldást találhassanak a vízhiányra.
A kérdezz-felelek után a szenegáli apát, a diákok, a gimnázium elöljárói, tanárai, a hazai bencés szerzetesközösségek képviselői és a meghívott hazai és külföldi vendégek együtt ünnepeltek a Szent Márton püspök tiszteletére megtartott szentmisén.
A szertartás bevezetőjében elhangzott, hogy idén a pannonhalmi Szent Márton-hét az időseket állítja figyelem központjába. „Ők azok, akik az egyre gyorsuló és virtualizálódó világban könnyen a peremre szorulnak,
De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy bizony mi, fiatalabbak is koldusok vagyunk, akik
Mert mindannyian – fiatalok és idősek – arra vagyunk meghívva, hogy egyszerre legyünk Mártonok és koldusok, nagylelkűek és alázatosak, adakozók és köszönetet mondók.”
A pannonhalmi közösség képviseletében külön köszöntötték a szenegáli apátot, „aki magával hozta a szerzetesség bölcsőjét, a kereszténység megújulását és frissességét is jelentő kontinens tapasztalatát és inspirációját.”
Olivier-Marie Sarr homíliája elején megköszönte a meghívást Hortobágyi Cirill főapátnak (aki aznap a Szent Anzelm-templom felszentelésének 125. évfordulója alkalmából Rómában tartózkodott), majd arról beszélt, hogy a keresztényeknek a szentségre való általános meghívottsága három alapvető magatartást feltételez: szeressük minden embertársunkat, különösen azokat, akik nagy megpróbáltatásokon mennek keresztül; hagyjuk, hogy a Szentlélek lehelete működjön bennünk, és gyengéden gondoskodjunk a rászorulókról.
Kifejtette, hogy „enyhíteni a fájdalmat, gyógyítani, táplálni, ápolni, ruházni – ez Krisztus munkájának a folytatása. Hagyjuk tehát, hogy Jézus Krisztus Lelke, aki szövetségesünk, betöltse lelkünket, és vezessen, inspiráljon minket, hogy Isten szíve szerint cselekedjünk a legkisebb testvéreink javára, ügyelve ara, hogy olyan gyengéden gondoskodjunk a legkisebbekről, ahogyan egy anya gondoskodik csecsemőjéről.
A szónok hangsúlyozta: „Szent Márton ünnepe arra hív minket, hogy Krisztus arcát lássuk meg testvéreink arcán, szánjuk rájuk időnket, szolgáljuk őket tehetségünkkel, és buzgón, lelkesen és meggyőződéssel adjuk bele szívünket. Más szóval,
Mint mondta,
minden ember szent kép, és az ember, minden ember – az éhező, a fogoly, az idegen, a mezítelen – Isten képmása. Ezért a misztérium előtt le kell vennem a sarumat, és meg kell szabadulnom mindattól, ami felsőbbrendűvé tenne vele szemben; mindattól, ami akadályt, félelmet és távolságot teremt. Ezért a szentségre való hívás nem menekülés, hanem életünk és világunk átalakítása iránti elkötelezettség.”
A szenegáli bencés apát a következő szavakkal zárta beszédét: „az Úr alakítsa át jóságosan életünket, hogy egy napon meghallhassuk hívását: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ teremtése óta nektek készített országot!”
Fotó: Lambert Attila
Körössy László/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
