David Szalay Bokker-díjas! Itt az újabb magyar vonatkozású nemzetközi könyvsiker! Veres István2025. 11. 11., k – 08:13
Hatalmas meglepetésre ismét egy magyar, pontosabban magyar származású író regénye nyert rangos külföldi elismerést. A brit Booker-díjat a zsűri a kanadai David Szalaynak ítélte oda, Flesh című regényéért.
David Szalay regényének cselekménye egy István nevű fiatalemberről szól, aki Magyarországon nő fel, aztán Irakban harcol katonaként. A Booker-díj zsűrijének döntéshozatala közben állítólag vissza-visszatértek Szalay regényére, amely az egyik zsűritag elmondása szerint kimagaslott a mezőnyből.
Sosem olvastak még ehhez hasonlót, fogalmazott Roddy Doyle, a zsűri elnöke Szerinte a könyv sötét, mégis öröm volt olvasni.
Szalay édesapja magyar, édesanyja kanadai, az író pedig jelenleg Bécsben él. Egy másik könyvét már 2016-ban is jelölték a Booker-díjra. Egy évvel korábban, 2015-ben egyébként éppen az a Krasznahorkai László nyerte el (az akkor még Nemzetközi Man Booker-díjnak nevezett) elismerést, akinek az idei, 2025-ös irodalmi Nobelt ítélték oda.
A Flesh (Hús) egyébként magyarul jelenleg nem olvasható, de ez vélhetően hamarosan megváltozik.
Kapcsolódó cikkünk
Most, hogy Krasznahorkai László elnyerte az idei Nobel-díjat, a könyveit pedig nehéz beszerezni, érdemes újraolvasni néhány régebbi interjúját. Meglepő, őszinte és néha zavarba ejtő gondolatokra lelhetünk az írótól, aki sosem mondja kétszer ugyanazt.
1.
„Nem emlékszem arra, hogy a gyerekkorom lezárultával bármikor is otthon éreztem volna magam valahol.”
(HVG, 2016, K. L.-val Szegő János beszélgetett)
2.
„Amikor valaki leégeti a jobb kezét, mint én tettem a Sátántangó első verziója idején, egy pár órán át meglehetős mozgásban voltam (annyira fájt). Mert azzal írtam a Sátántangó első verzióját, és azzal büntettem magam egy Wagnerre nemet mondó Nietzsche attrakciójával, hogy benzinnel leöntöttem és felgyújtottam a jobb kezemet és a karomat. Utána mint a bolond, persze összevissza rohangásztam, mert ha megálltam, akkor éreztem, hogy elájulok a fájdalomtól, és ez tényleg több órán keresztül zajlott Szentendrén egy patakparton, ahol közben ott ment el mellettem a gyermekem óvónője, én meg mint egy őrült próféta, „Jó napot kívánok”-ot üvöltve rohantam el mellette…”
(Litera.hu, 2017, Szabó Gábor kérdésére válaszolva)
3.
„Egy véletlen hozta, hogy megismerkedtem Allen Ginsberggel, aztán nála laktam mindig. Éjjel-nappal nyitva állt lakása ajtaja, mindenki megfordult nála, aki akkor ebben a kultúrában számított: Lawrence Ferlinghetti, Gregory Corso, az új nemzedék tagjai, Patti Smith. Nekem, a dél-alföldi kisfiúnak, aki az Üvöltéssel és Kerouac Úton című kötetével stoppolta a román kamionokat egykor, mindez felfoghatatlan élményt jelentett. Ginsberg konyhájában a közös, baráti zenélések! – sohasem felejtem el.”
(HVG, 2012, Marton Éva beszélgetése)
4.
„A klasszikus kínai nyelv elsajátítására viszont, ami rendkívüli erővel vonz, olyan sok időt kellene áldozni, hogy rájöttem, mire megtanulok, addigra talán meg is halok, ezért elhatároztam, inkább olyan feleséget választok, aki már tud klasszikus kínaiul. Ez alapjában így is történt, csak a sorrend cserélődött föl, rábeszéltem, hogy tanuljon meg, és mára ez sikerült, így ő segített és segít nekem, ha kínai barátaimmal beszélgetek.”
(Beszélő, 2003, Ráday Eszter interjúja)
5.
„Megmondom őszintén, én a részegségben már nagyon ritkán keresek misztikus élményt.”
(Magyar Narancs, 1998, az íróval Para-Kovács Imre beszélgetett)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
