Úgy kétszázötvenen tértek vissza Juhász Katalin2025. 11. 10., h – 16:19
Pasternák Antal 1997 óta elnöke az 1791-ben alakult Komáromi Zsidó Hitközségnek. A vészkorszakról, a Dunába lőtt, gettóba zárt, elhurcolt és a holokausztot túlélő, hazatért zsidókról beszélgettünk. A hitközség is szóba került, amelynek ma negyvenhat tagja van. Az apropó a Komáromi Jókai Színház Egy piaci nap című bemutatója.
Hol helyezhető el a hitközségek között a mostani komáromi?
Tizenkét zsidó hitközség működik jelenleg Szlovákiában. A legnagyobb Pozsonyban, ötszáz taggal, Kassán háromszáz a létszám, és van tíz kisebb hitközség, olyanok, mint a miénk is, negyven-hatvan taggal, Galántán, Dunaszerdahelyen, Érsekújvárott, Nyitrán, Rimaszombatban, Eperjesen, Zsolnán, Besztercebányán, és Trencsénben. Az itteni az egyik legkisebb, ám a legaktívabb is, ha az elmúlt 20-30 esztendőt nézzük.
Ugorjunk vissza az időben 1939 környékére. Olvastam, hogy a komáromi zsidók akkor jelentős szerepet töltöttek be a város gazdasági, kulturális és szellemi életében.
Mintegy 2300 tagja volt akkor a Komáromi Zsidó Hitközségnek, valóban szerves részét képezték a városnak a zsidó orvosok, ügyvédek, kereskedők. A bencés gimnáziumnak is sok zsidó diákja volt évtizedeken keresztül, egy-egy osztályban 10-30 százalékuk tanult. Működött itt egy híres rabbi, Schnitzer Ármin, aki 52 évig tanította a zsidó diákokat hittanra. Andruskó Imre, a gimnázium jelenlegi igazgatója néhány éve elmondta: kutatások igazolják, hogy senki sem tanított annyi ideig a komáromi gimnáziumban, mint Schnitzer Ármin. Tantermet is elneveztek róla.
Továbblapozva a történelemben, 1944-ben megérkezett Komáromba a Gestapo.
A Gestapo 1944 márciusában érkezett. 1920 és 1938 között a fejlődés töretlen volt, működtek a zsinagógák. 1938-ban, a második bécsi döntés után Komárom is Magyarországhoz került, november 6-án Horthy Miklós bevonult a városba. A zsidók is mentek a Klapka térre üdvözölni őt. Sajnos, a helyzet nagyon gyorsan megváltozott. Már aznap éjjel betörték a zsidó üzletek kirakatait a Nádor utcában. A zsidótörvények megjelenésével fokozatosan romlott a helyzet. 1944. április 5-én kötelezővé tették a sárga csillag viselését. Komáromban is megalakult a gettó, a Menháztól a katolikus temetőig alakították ki. A nem zsidó lakosokat átköltöztették a város másik részébe, a zsidókat ide összpontosították. Ez 1944 májusának elején történt, és júniusban került sor a deportálásra. A gettóban élőket és a Komárom környékieket átterelték a Monostori erődbe. Két transzporttal, június 12-én és 15-én, 5640 személyt deportáltak a magyarországi komáromi állomásról, Kassán keresztül Auschwitzba. Kilencven százalékuk ott veszett.
Hogyan szervezték újra az életüket a túlélők?
Körülbelül kétszázötvenen tértek vissza Komáromba. 1945-ben újjáalakult a hitközség. Megállapodtak, hogy évente megemlékezést fognak tartani a temetőben. Alapítottak egy népkonyhát. A magyar gimnáziummal szemben lévő udvarban volt a hitközség kultúrterme, az épület ma is áll. A konyha egy évig működött, minden visszatérőt, komáromit és nem komáromit vendégül láttak. A város környékéről is beköltöztek azok, akiknek sikerült átvészelniük a vészkorszakot. A környező falvakban két-három, néhol több zsidó család élt, közülük kevesen tértek vissza. Bátorkeszin volt a legnagyobb hitközség. 1948-ban már ötszáz tagja volt a Komáromi Zsidó Hitközségnek. Abban az évben május 14-én alakult meg Izrael állam, az 500 tag több mint fele kivándorolt Izraelbe, ott kezdtek új életet. Ez volt a legnagyobb kivándorlási hullám, 1968-ban jött a második generáció, a háború után születettek. Ötvenen lehettünk fiatalok akkor a hitközségben. Huszonöten vándoroltak ki, Izraelbe, az Amerikai Egyesült Államokba, Ausztráliába, de még Dél-Afrikába is kerültek komáromiak. A létszám fokozatosan csökkent, az idősek meghaltak. Rabbi már nem működött itt a háború után. 1951-ben költözött a Menház udvarába, egyszobás lakásba egy család Dunaszerdahelyről. Krakauer Jakab ugyan nem volt hivatásos rabbi, de mint előimádkozó működött Komáromban 1963-ig. Három lányuk született. Attól való félelmükben, hogy a lányoknak nem találnak három zsidó férjet Komáromban, ők is elmentek Izraelbe.
Hogyan fogadták a holokausztot túlélő zsidókat Komáromban?
Ezek nehéz dolgok. Konkrétan az én családomról tudok beszélni. Édesapám volt komáromi születésű, a Tolnai, ma Komenský utca 11. szám alatt laktunk. A mostani iskola helyén állt a házunk. Apám egész családja pék volt. Az udvarban állt a pékség. Amikor visszajött, ki volt ürítve a ház. Általában ez így volt azoknál, akiknek sikerült túlélni, és visszajöttek. Elég hosszú időbe telt, mire úgy-ahogy ismét tudták biztosítani az élet alapfeltételeit. Lehet, hogy külön szerencséje volt, mert a háború alatt megismerkedett Pesten édesanyámmal, aki 1945-ben utána jött Komáromba, és augusztusban megesküdtek. Így születtünk meg, 1947-ben a bátyám, 1948-ban pedig én.
A Nagy-Duna partján, a Vízművek kerítésénél, áll egy emlékmű, amelyet a Komáromi Zsidó Hitközség emeltetett nyolc éve a holokauszt azon áldozatainak emlékére, akiket 1944-45-ben a folyóba lőttek.
A deportálás megkezdése után még maradtak Komáromban zsidó emberek. Olyanok, akik érdemeket szereztek az első világháborúban, vegyes házasságban éltek, vagy akiket bújtattak, és később feladták őket. Akiket elkaptak a nyilasok, azokat kivitték a Duna-partra, és a folyóba lőtték, nagyjából azon a helyen, ahol az emlékmű áll. Volt tagunk mesélte, hogy minden évben kimentek a partra a szüleivel, és egy koszorút dobtak a Dunába. Kisfiúként nem értette, miért. Később tudta meg, hogy azért, mert zsidó származású nagymamáját is ott lőtték a Dunába. 1944 karácsonyán, szenteste, mivel nem akartak lövöldözni, egy tizennégy tagú zsidó csoportot a Holt-Vágra vittek ki egészen fiatal nyilas gyerekek. Léket vágattak velük a tavon, és a jég alá tuszkolták őket. Aki nem akart a lékbe ugrani, egyszerűen alányomták. Harmos Károly komáromi festőművész és tanár felesége is az áldozatok között volt. Komáromban még két személy van, akik túlélték a holokausztot. Egyikük, egy tőlem tíz évvel idősebb hölgy, aznap ott veszítette el az édesanyját.
Idén nyáron koszorú került a dunai emlékmű tövébe.
Mi a vallásunk szerint virágot nem viszünk a sírokra, köveket helyezünk el. A zsidó vallás szerint a virágot az élőknek visszük. A napokban kezdődött nálunk 5786, az új év. Szokás szerint meglátogattuk az elhunytakat a temetőben, és követ helyeztünk a sírokra, ami azt jelenti, volt ott látogató. A komáromi temetőben nyugvók 90 százalékának nincs hozzátartozója, így a Komáromi Zsidó Hitközség elsődleges feladata, hogy a temetőt rendben tartsuk. Kötelességünk, hogy amíg vagyunk, rendben legyenek a sírok. Az már egy másik történet, hogy amikor 1977-ben megépítették a pozsonyi főutat, a tervek alapján éppen a zsidó temetőn ment keresztül. Át kellett helyezni a sírok több mint felét. Nem tehettünk mást, vallásunkkal ellentétben, áthelyeztük őket.
Bárány János
Závada Pál – Mohácsi István – Mohácsi János: Egy piaci nap című színpadi adaptációja Mohácsi János rendezésében e héten, november 11-16. között naponta megtekinthető a Komáromi Jókai Színházban.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
