Gérecz Imre OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.
Dante Isteni színjátékában, a Purgatórium nyolcadik énekében a tisztulásra vágyó lelkek kórusa égre szegezett szemmel a Te lucis ante kezdetű himnuszt énekli. Ezt magyarul – Immár a Nap leáldozott – esti imára szánt énekként zsolozsmán kívül is sokszor énekeljük. A nap utolsó imaórájában, a kompletórium himnuszának a kezdő sora ez. Nem véletlenül.
A kompletórium lelkiismeret-vizsgálattal kezdődik. Visszatekintve a mögöttünk hagyott napra, felismerjük, mennyire rászorulunk Isten irgalmára. Elismerjük előtte hibáinkat, amiket elkövettünk. Megtisztulásra vágyó lélekkel tekintetünket mi is az égre szegezzük. Onnan várjuk azt az irgalmat, védelmet, elfogadást, amire a nyugalom óráira hangolódva nagy szükségünk van.
Vasárnap és ünnepnapokon azt a három zsoltárt imádkozzuk, amit a latin hagyomány a lefekvés előtti órákra tartott fenn (4, 91, 134). A 4-ik így zárul: „Alig térek nyugovóra, békében elalszom, mert biztonságot egyedül te adsz nekem, Uram” (Zsolt 4,9). A 91-ik fiókáit védelmező madárhoz hasonlítja Istent: „Szárnyával oltalmaz, tollai alatt menedéket találsz. Pajzs és páncél az ő hűsége; nem kell félned az éjjeli rémtől!” (Zsolt 91,4-5)
Mielőtt átadjuk magunkat az álomnak, mindennap ugyanazok a szövegek zárják ezt a befejező imát.
Majd a Lukács-evangélium első fejezeteinek „imádságos könyvéből” az agg Simeon imáját (Lk 2,29-32) vesszük kölcsön: most már elbocsáthatod szolgádat, mivel szemem már látta az Üdvözítőt.
A záró áldáskérésben azért könyörgünk, hogy „a nyugodalmas éjszakát és a jó halál kegyelmét adja meg nekünk a mindenható Isten”. Ebből is látszik, hogy
Szorongás, stressz, aggódás és irányvesztés helyett Istenre hagyatkozással. Az ő kezében van életünk és halálunk. Biztonságosabb helyen nem is lehetne.
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
