Vendégeket vársz, vagy éppen a gyerekeid kelnek útra? Vagy rokoni látogatásra, esetleg házibuliba készülsz és vinnél valami jól csomagolható finomságot? Búcsú lesz a faluban, és megvan az esélye, hogy váratlan látogatók állítanak be? Netán kirándulni megy a család a természetbe és praktikus uzsonnát tennél a hátizsákba?
Nem kell ezen sokat töprengeni, mit is készíts, mert minden családi, társasági összejövetelen, vagy kiruccanáson megállja a helyét egy jól elkészített pogácsa. Tán nincs is ember, aki ne szeretné…
Magam is számos fajtáját kipróbáltam, hiszen létezik ezerféle, és mindegyik finom volt. Pár éve viszont egy olyan nagyszerű, mégis egyszerű receptet kaptam kedves szomszédasszonyomtól, hogy fel nem cserélném másra. Ő pedig a nagymamájától tanulta, úgy ötven évvel ezelőtt.
A nagyon régi recept Perbetéről származik, most ezt adom közre.
Hozzávalók:
50 dkg sima liszt
12,5 dkg margarin
10 dkg zsír
1,5 teáskanál só
2,5 dkg élesztő – ennek felfuttatásához kevés tej, valamint 1 kávéskanál cukor
10 dkg reszelt sajt
– tejföl
Első lépésként az élesztőt belemorzsoljuk a meglangyosított cukros tejbe. Ennek felfutása nagyjából 10 percet vesz igénybe – de ez függ a környezete hőmérsékletétől. (Ne tegyük se forró, de hűvös helyre.)
Második lépésként egy nagyobb tálban összemorzsoljuk a lisztet a margarinnal és a zsírral, majd beleszórjuk a sót, amivel szintén jól összekeverjük.
Végül jöhet bele az 1 egész tojás, a 10 dkg reszelt sajt, a felfuttatott élesztő, és annyi tejföl, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk. A tejfölt kanalanként adagoljuk, és a kezünkkel majd érezni fogjuk, mikor áll össze a tészta.
A recept hatalmas előnye, hogy előző nap előkészíthető – az összegyúrt, fóliával letakart tészta éjszakára mehet a hűtőbe. Ha valaki netán most azon morfondírozna, vajon hová tette fél évszázaddal ezelőtt a hajdani nagymama az előkészített tésztát – elárulhatom, hogy a háziasszonyok minden időben találtak hűvös helyet a háztartásukban, ha éppen arra volt szükség.
A tésztát másnap reggel kicsit átgyúrjuk, utána egy negyed órát pihenni hagyjuk, mert akkor könnyebb lesz nyújtani.
Miután kinyújtottuk, késsel bekockázzuk a tetejét, majd tetszés szerinti nagyságú szaggatóval kiszaggatjuk. Utána pedig mindegyiket külön-külön a két kezünk között megsodorgatjuk, és máris mehet a sütőpapírral befedett sütőlemezre. Ebből a mennyiségből nagyjából 50 darab kisebb pogácsa jön ki. (Én általában 6×8, vagy 6×9-es sorban rakom szét a sütőlemezre.)
A pogácsák tetejét bekenjük tojássárgájával.
Ismét hagyjuk egy picit pihenni, amíg a sütő bemelegszik. 180 fokon sütjük, sütési ideje nagyjából 25 perc.
Ha netán fölmerülne a kérdés, hogy miképpen állította be régen a nagymama vagy a dédmama a hőfokot, azt elmondhatom:
Hát, kérem úgy, hogy ismerte, kitapasztalta saját fa- és széntüzelésű tűzhelyét, kellő mértékben befűtött, majd saját kézfejét picit meglengette a sütőtérben és máris tudta!
Végezetül nem is marad más hátra, hogy jó munkát kívánjunk mindazoknak, akik a recept kipróbálásához kedvet kaptak! A gyakorlottabb háziasszonyok bátran megduplázhatják a mennyiséget; a pogácsa minden bizonnyal el fog fogyni.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
