Míg a nukleáris fegyverek kapcsán a figyelem általában Oroszországra és az Amerikai Egyesült Államokra irányul, Kína csendben növeli katonai képességeit. Ez a stratégia komoly következményekkel jár a globális erőviszonyokra. Bár Peking hivatalosan védekező politikát hangsúlyoz, az atomfegyver ugyanúgy lehet kard, mint pajzs.
Donald Trump korábban azzal vádolta Kínát, hogy titkos atomteszteket végez. Ezzel indokolta a lehetséges amerikai tesztek újraindítását. A vádakra azonban nem mutatott be nyilvános bizonyítékot. Nemzetközi megfigyelőrendszerek sem észleltek robbanásokat. Szakértők szerint Washington gyanakszik, de egyértelmű bizonyítékok nincsenek. A gyanút a kínai atomprogram szigorú titkossága és az arzenál méretének gyors növekedése táplálja.
Növekvő készletek, csökkenő átláthatóság
Kína hivatalosan szabálykövetőnek mutatja magát. Utolsó bejelentett tesztje 1996-ban volt. Az ország rendszeresen hangsúlyozza az „első csapás” kizárását. A háttérben azonban jelentős változás zajlik. A SIPRI békekutató intézet szerint Kínának már 600 nukleáris robbanófeje lehet. Ez a szám 2023 óta évente százzal nő, és 2030-ra elérheti az ezret.
Peking célja nem a paritás az USA-val vagy Oroszországgal, ehhez cirka 6000 robbanófejre (és célbajuttató rendszerekre, stratégiai előrejelző rendszerekre)lenne szüksége.
A valódi cél a garantált visszacsapás képességének biztosítása lehet. A Nyugatot leginkább az átláthatóság teljes hiánya aggasztja. Kína nem közöl adatokat a fegyverek számáról vagy a bevetési tervekről. Ez a „stratégiai kétértelműség” növeli a téves helyzetértékelések kockázatát.
A kínai fegyverkezés komoly következményekkel jár. Észak-Korea példaként használja saját programjára. Japánban és Dél-Koreában is erősödnek a saját nukleáris opciót támogató hangok. India Kínára, Pakisztán pedig Indiára fog reagálni. Egy ázsiai nukleáris láncreakció így már reális kockázatnak számít. Kína hallgatása ebben a helyzetben veszélyesebb lehet egy tesztnél.
Körkép.sk, Welt.de
Nyitókép forrása:
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
