Szentmisével nyílt meg a magyarországi szerzeteselöljárók őszi konferenciája november 5-én Budapesten, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. A homíliát Zsódi Viktor piarista tartományfőnök, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke mondta.
Zsódi Viktor SchP homíliája Piarista Rend Magyar Tartománya oldalán teljes terjedelmében olvasható, alább részleteket közlünk belőle.
Kedves Testvérek!
Ma az evangélium egyértelmű felszólítással kezdődik: „Csípőtök legyen felövezve, és égjen a lámpásotok!”. Mi, akik a megszentelt életet választottuk, elvileg mi vagyunk azok, akiknek a lámpása ég.
De legyünk őszinték egymással, mint testvérek, akik egy úton járunk. Olykor azt érezzük, hogy ez a lámpás alig pislákol. Bár a nemrég véget ért római jubileumi zarándoklatunk mottója az volt, hogy „A remény zarándokai, a béke útján”, a lábunk és kezünk elnehezül a hétköznapok során. Mi ennek az oka? Valószínűleg nem a nagy kísértések törnek meg minket, hanem valami sokkal alattomosabb: a fásultság. A monotónia mártíromsága.
A jubileumi virrasztáson, október 8-án este a Szent Péter-bazilikában elhangzott egy megrendítő elmélkedés a türelem passiójáról. Arról szólt, hogy
Mik ezek? Már reggeltől elénk jönnek: a zsúfoltan előttünk elrobogó busz; a kifutó tej; a csend utáni vágy, miközben beszélni kell; a beszéd utáni vágy, miközben hallgatni kell; a vágy, hogy kimenjünk, amikor be vagyunk zárva, és hogy otthon maradjunk, amikor menni kell. És mi a legnagyobb veszélye ennek a hétköznapi passiónak? Az, hogy megvetően elengedjük őket, miközben egy olyan alkalomra várunk, ami méltó arra, hogy az életünket adjuk érte.
Ez is lehet a modern szerzetesi életünk egyik diagnózisa. Nem a nagy krízisek, hanem a jelentéktelennek tűnő apróságok monotóniája őröl fel. „Éget a várakozás. Éget a sebzett kapcsolatokban. De mindenekfölött akkor éget, amikor erőt vesz rajtunk a kísértés, hogy azt higgyük, semmi sem fog változni, és ez elemészti a reményt.” Ez a mi egyik aktuális kihívásunk. Ekkor válik az evangéliumi felszólítás – „Égjen a lámpásotok!” (Lk 12,35) – aktuálissá. És ebben a fáradt várakozásban szólal meg a jubileum evangéliuma. Mert ha azt gondoljuk, hogy az Úr egy teljesítményközpontú főnök, aki stopperrel méri az éberségünket, akkor félreértettük a jó hírt.
XIV. Leó pápa október 8-i, szerdai katekézisének címe ez volt: Újra fellángolni. És feltette a kérdést: Milyen a feltámadt Úr, akire várunk? Látványos? Erőteljes? Nem. A pápa éppen az ellenkezőjét hangsúlyozta. Idézem a Szentatyát: „Ellenkezőleg: diszkréten közeledik, mint egy egyszerű vándor, egy éhes ember, aki egy kis kenyeret kér. Mária Magdolna kertésznek nézi. Az emmauszi tanítványok idegennek tartják.”
Ebben rejlik a mi reményünk. Ha az Úr angyalok seregével, dicsősége teljében érkezne, a mi pislákoló lámpásunk szégyenében kialudna. De ő kertésznek álcázva jön. Nem a mi tüzünket kéri számon; ő az, aki „újra fellángoltatja” a szívet, ahogy az emmauszi tanítványokét. A pápa legfontosabb mondata a mi állapotunkra ez volt: „Néha azt gondoljuk, hogy az Úr csak az elcsendesedés, a lelki buzgóság perceiben látogat meg bennünket. Ezzel szemben
Az „égő lámpás” tehát nem a mi érdemünk, nem a mi teljesítményünk. A lámpásunk fénye az ő diszkrét jelenlétének felismerése.
Az Úr, akire várunk, már itt van, és ahogy az evangélium ígéri, ő az, aki szolgálni fog nekünk (Lk 12,37). De miért pont nekünk, szerzeteseknek szól ez kiemelten?
Ma Árpád-házi Szent Imre herceget ünnepeljük. Két szimbóluma van: a liliom, a tisztaság jelképe, és a darumadár, az éberség jelképe (ahogy a ciszterek címerében is látható). A mi modern világunkban hajlamosak vagyunk ezt a két erényt elválasztani. Pedig nem két külön erényről van szó, hanem okról és okozatról. Azért tudott Imre éber lenni, mert tiszta szívű volt. A megszentelt életben a tisztaság nem egyszerűen lemondás. Sokkal mélyebb: a megosztottságmentes szív (cor indivisum) állapota. Aki tiszta szívű, annak a szeme felnyílik – ahogy az emmauszi tanítványoknak –, és meglátja a Mestert a „kertész” álruhájában.
Zsódi Viktor piarista tartományfőnök szentbeszéde teljes terjedelemben ITT olvasható.
Forrás: Piarista Rend Magyar Tartománya
Fotó: Barlay Vince
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
