A Győri Egyházmegye területén fekszik Kisbér városa, mely egy hungarikumnak, a kisbéri félvérnek a szülővárosa. A lófajta története Batthyány Kázmér (1807–1854) 15 ezer hektáros grófi, családi birtokán kezdődött: I. Ferenc József elrendelte, hogy tenyésszenek ki egy melegvérű, nemes lófajtát Kisbéren, katonai ménes kialakítása céljából. Bors Imre írását a kisbéri félvérről szerkesztve közöljük.
A birtokra 1850-ben tették rá a kezüket a Habsburgok, mivel Batthyány Kázmér gróf részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, mint az unokatestvéréről – Lajosról – elnevezett Batthyány-kormány külügyminisztere. Büntetésül távollétében halálra ítélték és minden vagyonát elkobozták. A kisbéri uradalmat Hardegg tábornok kapta meg, aki szintén gróf és a császári hadsereg lóellátási felügyelője volt.
1852. július 22-én benyújtotta az udvarnak egy 300 kancára tervezett ménes építési, takarmányozási és szervezési terveit. Ezt augusztus 3-án a Kolozsvárott tartózkodó uralkodó jóváhagyta. A terv 1953-ban valósult meg Ritter Ferenc vezérőrnagy által, akinek a nevéhez a kisbéri Batthyány-kastély mellé épült komplexum felépítése fűződik, valamint a tenyésztés elindítója is ő volt.
Akkoriban az angol telivér volt a lótenyésztés non plus ultrája, de csak korlátozott számban lehetett angol telivér kancákra szert tenni, így mellettük különböző helyekről származó, de gondosan összeválogatott mecklenburgi, norfolki, arab és spanyol kancákat fedeztek angol telivérekkel. Az 1900-as évekre már meg voltak a kisbéri félvér híres törzsei (Fenék, Filou, Kozma, Maxim, Shannon, stb.)
Története folyamán a kisbéri félvért többször nemesítették. Erősítették más lófajtákkal, például a szintén magyar eredetű mezőhegyesi félvér ménekkel, majd pedig a két világháború között három tenyészcsődörrel gazdagították a kisbéri ménest. E trakehneni mének a Lobogó, Széplak és Formás neveket viselték.
A II. világháború a kisbéri ménest is csaknem tönkretette. A lovakat itt is külföldre kellett menekíteni, és a 610 lóból csak 150 tért vissza. A Magyarországon maradt lovak előbb Bábolnára, majd Parragpusztára és Alsóvasdinnyére kerültek. A háború után 78 ló az Egyesült Államokba került, és ott fajtatisztán tenyésztették tovább, míg Magyarországon a sárvári ménes kancáinak bevonásával sikerült megmenteni az állományt. Az 1960-as évekre azonban a fajtatiszta tenyészet háttérbe szorulásával ismét veszélybe került a fajta fennmaradása. 1989 óta a kisbéri félvért saját tenyésztőegyesület gondozza.
A kisbéri félvér 160-170 cm magas, alapvetően sárga szőrű (sárgásan fénylő világosbarna), ritkábban pej (a barna különböző árnyalatai fekete sörénnyel, farokkal és „harisnyával”) még ritkábban fekete és szürke (amit mi fehérnek látunk). Léteznek deres és tarka szőrű kisbéri félvérek is, de ezeket a fajtastandard nem fogadja el. A kisbéri félvérek intelligens lovak, könnyen kezelhetőek és sokoldalúan (hátaslóként, fogatban, többféle lovassportban: díjugratásban, lovastusában, fogathajtásban használhatók). Arra a kérdésre, hogy mi az, ami a kisbéri félvért egyedivé teszi más lófajtákkal szemben, talán ezzel az egy mondattal lehetne válaszolni: a kisbéri félvér az angol telivér eleganciáját, a magyar huszár szellemét, és a modern sportoló sokoldalúságát egyesíti egy zárt, nemzeti vérvonalban. 2004 óta nemzeti kincsünk a kisbéri félvér.
Igaz, hogy nem kell azért Kisbérre menni, hogy kisbéri félvért láthassunk, de a város számos más okból megérdemli, hogy meglátogassuk. Itt található a Mini Magyarország Makettpark – a Park-tó mellett – amely több, mint 100 maketten mutatja meg Magyarország legismertebb templomait (Ják, Debrecen, Tihany), várait (Tata, Kőszeg, Buda), kastélyait (fertődi Esterházy-kastély, gödöllői Grassalkovich-kastély, a lillafüredi Palota-kastélyszálló), a hidakat (Lánchíd, hortobágyi Kilenclyukú híd) és egyéb épületeit (kecskeméti Cifrapalota, győri Városháza, a Parlament, a Hősök tere, a visegrádi Salamon-torony, a váci Diadalív, a soproni Tűztorony, a villányi pincesor) de makettként köszönnek vissza helyi nevezetességek is, mint a kisbéri Neptun-szobor, a 160 éves Királyi Lovarda, amely még ma is látogatható, a helyi lóversenypálya és lelátója.
A város műemlék temploma 1783-ban épült, és a csonka tornya teszi egyedivé. A Kiskastélyban helytörténeti múzeum működik, az egykori ménesparancsnokság épületében Kisbér múltját és a kisbéri ló történetét elsőkézből ismerhetjük meg.
A teljes cikk IDE KATTINTVA olvasható.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége; Wikimedia Commons
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
