Felmerült egy új, Ukrajna-szkeptikus szövetség gondolata. Magyarország, Csehország és Szlovákia alkothatná. Az ötletet Orbán Viktor magyar miniszterelnök politikai tanácsadója vetette fel. Balázs Orbán szerint az új V3 koordinálná az uniós álláspontokat Kijev katonai és pénzügyi támogatásáról. Az apropót Andrej Babiš győzelme adta a közelmúltbeli cseh választásokon.
Az érintettek azonban hűvösen fogadták a felvetést. Andrej Babiš, a leendő cseh kormányfő közölte, nem tud ilyen szövetségről. Juraj Blanár (Smer) szlovák külügyminiszter sem támogatta egyértelműen a V3-at. Kiemelte, hogy Szlovákia kormánya következetesen támogatja Ukrajna szuverenitását és területi integritását. A tárcavezető a humanitárius és energetikai segítségnyújtást hangsúlyozta.
Igény van a V4-re, de nem Ukrajna hangsúllyal
A szlovák külügyminiszter a V4 formátumot védte. Szerinte a V4 egy egyedülálló projekt , amely hamarosan 35 éves múltra tekint vissza. Elismerte, hogy a kapcsolat különböző fázisokon megy keresztül. A V4 működése az utóbbi években visszafogottabb volt. Ennek oka a kormányok eltérő politikai irányultsága és az ukrajnai háborúhoz való eltérő viszonyulás volt.
Blanár szerint azonban Szlovákia továbbra is kész tárgyalni a V4-formátumban. Fontosnak tartja az együttműködést olyan témákban, mint a nelegális migrácia, a mezőgazdaság vagy az energetika.
Eduard Chmelár politikai elemző szerint a magyar tanácsadó csak „fecsegett”, és kijelentése a magyarországi kampány része lehet. Chmelár úgy véli, Babiš, Orbán és Fico fognak egyeztetni, de Ukrajna kérdésében nem, ahol Babiš álláspontja eltérő. Rámutatott, hogy Robert Fico és Orbán Viktor között sincs egyetértés Ukrajna uniós tagságáról. Fico támogatja azt (feltételekkel), míg Orbán ellenzi.
Chmelár egyébként sem hisz a V4 feltámasztásában. Szerinte Lengyelországgal túl kevés a közös téma. Úgy látja, Lengyelország ma már jobban érzi magát a Weimari Háromszögben Németországgal és Franciaországgal. Az elemző szerint Szlovákiának a volt Habsburg monarchia országai (Csehország, Ausztria, Magyarország, Szlovénia, Horvátország) felé kellene orientálódnia a regionális együttműködésben.
A kétségek jogosak, de túlértékeltek
A sajtó némileg túlhangsúlyozza Chmelár kijelentését a V4 kapcsán. Fico tanácsadója nem ugyanaz, mint a szlovák kormány hivatalos álláspontja. A V4 pedig nem egyszerűen egy projekt, hanem egy érdekérvényesítő szövetség, amely gazdasági és politikai védelmet nyújthat Brüsszel, Berlin és Párizs hatalmi játszmáitól. Magát a V4-et a németek verték szét pontosan a német gazdasági érdekek érvényesítése céljából és a migrációval kapcsolatos politikai ellenállás miatt.
Lengyelország ugyan valóban szoros együttműködésbe kezdett a Weimari Hármakon belül Berlinnel és Párizzsal. Ám ez nem stratégiai szintű elköteleződés, mert a Weimari Háromszög Donald Tusk jelenlegi lengyel kormányfő szívügye. Tusk minden korábbi politikai pozícióját (és a lengyel választási kampányban használt hátszelét) a németeknek köszönheti. Egy kormányváltás pillanatok alatt értékelné le a Tusk által szorosabbra fűzött weimari együttműködést.
Főleg, hogy a lengyel társadalom egyre németellenesebb, ahogy egyébként a politika is. A németek is felelősek a viszony megromlásáért. Friedrich Merz kancellár a nemzetközi találkozókon igyekszik „kitúrni” a lengyel elnököt és kormányfőt a rivaldafényből. A kijevi látogatásuk alkalmával Tusknak külön szerelvényen kellett utaznia, a washingtoni Trump-Zelenszkij találkozón pedig Lengyelország nem is vehetett részt, állítólag a németek nyomására.
Vannak közös érdekek, még Ukrajna kapcsán is
Tény, hogy Lengyelország Ukrajna kapcsán merőben eltérő nézeteket vall most, mint Magyarország. De ez oroszellenességből, és nem ukránbarátságból fakad. A háború utáni Ukrajna Lengyelországnak gazdasági és politikai riválisa lesz – lényegében Varsónak érdekében áll kivéreztetni az ukránokat.
Varsó szintén felemás véleményen van Ukrajna EU-s csatlakozásának kérdésében. Míg Szlovákia feltétel nélkül támogatja Ukrajna EU-csatlakozását, addig Lengyelország a volhíniai mészárlás jelentette sérelem ukrán állami szintű elismerését és a lengyel mezőgazdaság védelmét követeli Kijevtől és Brüsszeltől. Ez az álláspont közelebb van a népszavazás előtti magyar állásponthoz. A jelenlegi merev elutasítás Magyarország részéről a választás után (2026 tavasza) változhat, így a magyar-lengyel tengely idővel nyilvánosan is találhat közös pontokat Ukrajna kapcsán.
Szlovákia Ukrajna uniós csatlakozása terén nem a saját érdekeit képviseli, hanem a kormány stabilitását próbálja szavatolni így a belső intrikák és külső nyomás minimalizálásával.
Csehország számára Ukrajna támogatása sosem volt létkérdés, inkább jó üzleti fogás. A Fiala-kabinet idején túlárazott lőszereket adhattak el Ukrajnának, a cechet pedig a nyugat-európaiak állták. A beérkező ukrán menekülteket Fialáék szintén gazdasági előnyként értelmezték. A háború miatt megrendült német pozíciók pedig csökkentette a külső nyomást a cseh politikán (helyette kapott másfajta befolyásolási törekvéseket, de ez egy más kérdés).
Andrej Babiš csak az EU-n keresztüli programokból hajlandó támogatni Ukrajnát, a cseh költségvetésből közvetlenül nem. Ez magyarul annyit tesz, hogy Csehország befizeti a megállapodott összegeket az EU-ba, de ha Brüsszel több pénzt akar, akkor abból gazdálkodjon, amit kapott.
Az Ukrajna miatti V4-es problémákat tehát nem kell túlbecsülni, azok áthidalhatók. Persze minden az éppen regnáló kormányok összetételétől függ.
A valódi törésvonalak
Lengyelország energiapolitikai érdekei viszont okozhatnak problémákat a V4-en belül. Lengyelország és a baltiak (ahol több lengyel finomító is van) az orosz energiahordozók kiszorításával szeretnének maguknak jól fizető piaci pozíciót kiharcolni. Szlovákia és Magyarország számára ez nem túl előnyös opció, tekintettel arra, hogy az észak-déli energiafolyosók nincsenek kiépülve – Brüsszel pedig nem akar rá pénzt adni, mert az versenyelőny lenne Közép-Európa számára.
A másik fontos törésvonal a V4-en belül nem Ukrajna, hanem Németország szerepének értékelése. Lengyelország már-már fenyegetésként tekint Berlinre. A csehek ugyanakkor túl közel vannak ahhoz, hogy ne kelljen figyelembe venniük a németek álláspontját – és elvárásait. Szlovákia a cseheken és saját autóiparán keresztül kiszolgáltatott helyzetben van. Magyarország mozgástere ugyanakkor jóval nagyobb, ő már megengedheti magának, hogy elkötelezze magát egy adott német politikai csoport irányába (AfD).
Kulcs: észak-déli infrastruktúra kell, máshogy nincs értelme
A V4 feltámasztása nem csak a brüsszeli központi utasításos rendszer elleni harc miatt szükségszerű. Nyugat-Európa hanyatlása elkerülhetetlen, a mostani játszmák arról szólnak, hogy Közép-Kelet-Európa lehetőleg nagyobbat bukjon, hogy Berlin, Párizs, Róma és London viszonylagos befolyása megmaradjon a kontinensen.
Ebben a játszmában kulcskérdés az energia. A brüsszeli intézkedések egyértelműen Közép-Európa ellehetetlenítésére játszik. Lengyelország bizonyos szempontból ugyan profitálhat ebből, de azt is látni kell, Csehországba Németországon keresztül, Szlovákiába és Magyarország felé dél felől érkezne az alternatív energia – nem Lengyelországon keresztül.
Varsó szempontjából tehát logikus lenne saját ideológiailag túlfűtött álláspontjának enyhítése. Egyrészt, egy V4-es szövetségben könnyebb befolyásolnia a másik három tag döntéseit. Másrészt, a V4 együttműködése épp fennállásának abban a fázisában omlott össze, amikor az észak-déli infrastrukturális projektek megvalósítása került volna terítékre. Többek között ide tartozott a lengyel-szlovák-cseh-magyar gázkorridor.
És itt kellene most folytatni. Ha feltámasztják halottaiból a V4-et, akkor az energiafolyosók lesznek a fő téma. Nem véletlen, hogy a nyugat-európai hatalmak ezt mindenáron megpróbálják megakadályozni, és rohamtempóban próbálják rákényszeríteni a visegrádi országokra az olyan alternatív energiaellátásokat, amelyek a nyugatiak befolyása alatt állnak. Értsd: azért sürgetik az orosz energiáról való azonnali leválást, mert akkor a nyugatiak által uralt alternatív útvonalakra kénytelenek átállni a visegrádi országok, még mielőtt újraépítik együttműködésüket, és saját, előnyösebb energiaellátási vonalakat hoznak létre.
Rossz csillagzat…
A visegrádi négyek csillagzata nem alakul a legjobban. Csehországban most egy liberális-populista kormány alakul, amely viszont a belső problémákra, és nem a külpolitikai irányváltásra fog fókuszálni.
Szlovákiában Robert Fico kormánya túl van a választási félidőn, és továbbra sem kizárt az előrehozott választás. Lengyelországban még két évig Donald Tusk vezeti az országot, még ha egy szuverenista, nemzeti beállítottságú elnökkel is kell harcolnia közben. Magyarországon pedig áprilisban lesznek választások.
A jelenlegi helyzetben egy V4 szempontjából mérsékelten optimista forgatókönyv is arról szólna, hogy Orbán Viktor 2026 tavaszán marad a kormányfői székben, Lengyelországban pedig 2027-ben visszajönnek a konzervatívok. De addigra Szlovákiában progresszív (valószínűleg válságból válságba bukdácsoló) kormány lesz.
Épp ezért nem Babiš-Fico-Orbán tengelyben kell gondolkodni. Hanem a Varsó-Budapest tengely feltámasztásán és az észak-déli vonalak megépítésén. Ha ezt sikerül elindítani, akkor sok más asztalról lesöpört terv új lendületet kaphat, például a fekete-tengeri román gázlelőhelyek kiaknázása, a déli energiafolyosók bővítése, a nyugati és kínai működőtőke beáramlásának fokozása.
Ukrajna agresszitivásba hajló követelőzése előbb utóbb a lengyeleket és a magyarok egy stratégiai oldalra tereli. Ha Csehország követi őket, Szlovákiának kormánytól függetlenül muszáj lesz lépést tartania. A V4-et nem Ukrajna támogatása
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
