Kerülje az elektronikus gyertyákat a temetőkben – nem is gondolná, mekkora kárt okoznak! Kacsinecz Krisztián2025. 10. 30., cs – 09:42
Mindenszentek után tonnaszámra marad a szemét a temetőkben. A legnagyobb gondot a műanyag mécsesek és az elektronikus gyertyák jelentik.
November első napjaiban a szlovákiai temetőkben a sírokra temérdek koszorú, mécses, műanyag dísz – és az utóbbi években sajnos egyre több elektronikus gyertya is kerül. Az ünnepek után ezek többsége a kukákban végzi, hatalmas mennyiségű hulladékkal terhelve a környezetünket.
Több ezer tonna temetői hulladék
A városi és községi önkormányzatok adatai szerint minden évben több ezer tonna hulladékot szállítanak el mindenszentek ünnepe után a temetőkből – Pozsonyban például 1500–2000, Kassán körülbelül 1000, a kisebb városokban pedig több tíz vagy akár több száz tonnát. Ennek mintegy 80%-át műanyag díszek, művirágok, szalagok és koszorúk keveréke teszi ki.
A maradék jórészt biohulladék – ágak, élő virágok, moha vagy föld.
Az utóbbi években azonban egyre több veszélyes elektronikai hulladék is megjelenik – főként elektronikus mécsesek formájában, amelyek akkumulátort, LED-diódákat és apró elektronikai alkatrészeket tartalmaznak.
Kis hulladék, nagy veszély
„Az elektronikus gyertyák ártalmatlan alternatívának tűnnek a viaszosokhoz képest, valójában azonban elektronikai hulladéknak számítanak, és nem a háztartási szemétbe valók”
– figyelmeztet Jozef Kozák, az elektromos berendezések gyártóinak felelősségvállalásra fókuszáló szervezet, a SEWA ügyvezető igazgatója.
Minden egyes elektronikus mécses tartalmaz egy akkumulátort, amely idővel szivárgó, veszélyes anyagokkal szennyezheti a talajt, a vizet vagy a levegőt. Ráadásul gyakran egyszer használatos termékként árulják ezeket, vagyis az elem lemerülése után az egész eszköz a szemétbe kerül.
„Az emberek nem is gondolnak bele, hogy egy apró LED-gyertya is elektromos berendezésnek számít. Az ünnepek után több ezer marad belőlük a temetőkben, ami több száz kilogramm veszélyes hulladékot jelent” – figyelmeztet Kozák.
Ne dobjunk mindent egy zsákba!
A szlovákiai temetőkben általában vegyes és biológiai hulladék számára kihelyezett konténerek találhatók, néhol külön gyűjtők is vannak a műanyag-, üveg- és papírhulladék számára. Gyakran tehát nem a gyűjtőedények hiánya, hanem a helytelen szelektálás okoz problémát – a műanyag koszorúk, szalagok, csomagolások, mécsesek és gyertyák sokszor a biohulladékban végzik, pedig a legkevésbé sem oda valók.
A biohulladék-tárolóba az élő virágokat, ágakat, földet kell tenni, az üvegmécseseket (viaszmaradék nélkül) az üveggyűjtőbe, a műanyag csomagolásokat és -koszorúkat pedig a műanyaggyűjtő-konténerbe.
A viaszos gyertyák a vegyes hulladékba valók, az elektronikusakat pedig elektromos hulladékként kellene kezelni, vagyis a megfelelő gyűjtőpontokon – elektronikai üzletekben, esetleg a települési gyűjtések során – kell leadni.
A SEWA készített egy szelektálási útmutatót is. Szerintük ha mindannyian szelektálnánk a temetőlátogatás után, a mindenszentek idején keletkező, nem újrahasznosított hulladék mennyisége akár több tíz százalékkal is csökkenhetne.
Kevesebb műanyag, több kegyelet
A szakértők szerint ugyanakkor még a szelektálásnál is jobb megoldás, ha a műanyag és elektronikus mécseseket felváltjuk hagyományos, üvegtartóba helyezett gyertyákkal, amelyeket megtisztítás után újra lehet használni. Alternatívát jelentenek az élő virágok is a műanyag koszorúk helyett – ezek elhervadás után komposztálhatók.
„A mindenszentek célja az emlékezés, nem a fogyasztás. Már egy kis magatartásbeli változás is nagy hatással lehet – a környezetre és az elhunytak iránti tisztelet kultúrájára egyaránt”
– emlékeztet Lívia Burzová, a SEWA munkatársa.
Kapcsolódó cikkünk
A napelemek újrahasznosítása világszerte egyre nagyobb kihívást jelent, és ez a probléma Szlovákiát sem fogja elkerülni. A 2008–2010 között telepített első naperőművek mára elérik élettartamuk végét, és még nem tisztázott a kérdés: hol és miből fogják újrahasznosítani az elhasználódott paneleket?
A napenergia hasznosítása az elmúlt években villámsebességgel terjed. A világ beépített napelemes kapacitása 2024-ben megközelítette a 600 GW-ot, ami az előző évhez képest 33%-os növekedést jelent. Minden villamosenergia-termelési mód közül ez a leggyorsabban bővülő technológia – háromszor gyorsabban terjed például, mint a szélenergia hasznosítása – hívta fel a figyelmet Szlovákia legnagyobb, gyártói felelősséggel foglalkozó szervezete, a SEWA.
2023-ban az EU teljes villamosenergia-termelésének 5%-a származott napenergiából, ebből 271 GW-ot fotovoltaikus rendszerek állítottak elő. Az Európai Bizottság REPowerEU terve szerint 2030-ra 600 GW beépített fotovoltaikus kapacitás elérése a cél – ezzel párhuzamosan azonban egyre több lesz az elhasználódott, újrahasznosításra váró napelem is.
Egyelőre nem éri meg újrahasznosítani
Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) idei jelentése szerint
csak az elhasználódott fotovoltaikus panelekből 2040-re összesen 6–13 millió tonna, 2050-re pedig 21–35 millió tonna hulladék halmozódhat fel.
Ezek olyan különleges kezelési és újrahasznosítási módszereket igényelnek, amelyek ma Európában még nem elterjedtek.
A technológia, amely lehetővé teszi, hogy a panelekből visszanyerjék a nyersanyagok (alumínium keret, üveg, réz, ezüst, szilícium) 80-90 %-át, már létezik, a jelenlegi feldolgozói kapacitás azonban messze nem fedezi a jövőben várhatóan ugrásszerűen növekedő hulladékmennyiséget.
További probléma, hogy a nyersanyag-visszanyerés önmagában nem fedezi az újrahasznosítás költségeit, főleg a szilícium, ezüst és réz alacsony piaci ára miatt.
Vagyis az újrahasznosítás gazdaságilag ma még nem nyereséges, de az alapanyagárak emelkedése, a technológiai hatékonyság és a megfelelő szabályozásnak köszönhetően ez a jövőben valószínűleg változni fog.
Az Európai Unió az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak legmegfelelőbb kezeléséről szóló irányelv (EEEH) frissítésével, valamint kutatási projektek finanszírozásával reagál a kihívásra. Ugyanakkor a 2012 előtt piacra dobott panelek nem tartoznak az említett európai irányelv hatálya alá, ezért nem egyértelmű, hogy ezek újrahasznosítását ki fogja finanszírozni a gyakorlatban.
Ugrásszerűen nő az elhasznált napelemek mennyisége Szlovákiában is
Szlovákiában jelenleg mintegy 100 000 tonna napelem van telepítve. Az átlagos élettartamuk 15–25 év között mozog, így a 2008–2010-es „napelem-boom” idején telepített első panelek egy jelentős része már kiöregedett.
„A fotovoltaikus panelek újrahasznosítási infrastruktúrája sem Európában, sem Szlovákiában nincs teljesen kiépítve. Az eladottakhoz képest az újrahasznosított panelek aránya – tekintettel az élettartamukra – nagyon alacsony, ráadásul jelenleg nem minden paneltípus dolgozható fel Szlovákiában. Az előző évekhez képest azonban látványos növekedés tapasztalható az újrahasznosításra szánt panelek mennyiségében” – fejtette ki Jozef Kozák, a SEWA vezérigazgatója.
Szlovákiában is jelentősen nőtt tehát a leadott panelek mennyisége.
2025 első felében a szervezet több mint 67 tonna elhasznált panel környezetbarát újrahasznosítását biztosította ügyfeleinek. Összehasonlításképpen: 2024-ben az egész év folyamán mindössze 4,4 tonnát gyűjtöttek be.
Az borítékolható, hogy a fotovoltaikus panelek újrahasznosítása iránti igény a következő években tovább fog nőni, ezzel párhuzamosan pedig egyre több, kifejezetten erre a típusú e-hulladékra szakosodó üzemre lesz szükség.
Kapcsolódó cikkünk
Egy energiaközösség amellett, hogy csökkenti a rezsiköltségeket, nagyobb energetikai függetlenséget is biztosít egy társasház vagy egy község számára. Szlovákiában mégis csak elvétve találunk ilyen közösségeket, a jelenlegi szabályozás ugyanis inkább hátráltatja, mintsem elősegíti a lakóközösségek zöld energiára való átállását és energetikai önállósodását.
Szlovákiában is adott a lehetőség, hogy egy utca, egy lakóház, vagy akár egy község lakói összefogjanak, és közösen fektessenek be a megújuló energiaforrásokból történő energiatermelésbe és -tárolásba. Az így kialakított energiaközösség legfőbb előnyei
az alacsonyabb rezsiköltségek,a kibocsátásmentes, tiszta energiatermelés,a központi energiaszolgáltatótól való nagyobb függetlenség, ezzel együtt pedig a piaci ár ingadozásainak való kitettség csökkenése,jobb energetikai tanúsítvány, aminek köszönhetően növekszik az ingatlan értéke.
Mit is jelent ez a gyakorlatban?
Ha például egy panelház lakói összefognak, és a megfelelő engedélyezési eljárás után napelemeket szereltetnek az épület tetejére, az energiáért, amelyet az energiaközösségen belül állítanak elő, nem kell fizetni.
Az így nyert energiát nemcsak a közös helyiségek világítására vagy a lift működtetésére, hanem saját lakásaikban is felhasználhatják, de akár a melegvíz-előállítás, a fűtés vagy az elektromos autók töltése is megoldható a közösségi napenergiával.
Az energiaközösségen belül tehát a lakók:
közösen birtokolják a megújuló energiát termelő berendezéseket (hőszivattyúk, napkollektorok vagy napelemek stb.),
megosztják egymás között a megtermelt energiát, vagy eltárolják (a napenergiát például akkumulátor segítségével este használhatják fel, amikor hazaérnek a munkából).
Fontos megjegyezni, hogy egy napelemrendszer telepítése a panelházak esetében sem jelent teljes önellátást, hiszen például a téli időszakban egy ilyen „házi erőmű” általában nem fedi le az ilyenkor megnövekedett, tényleges energiaszükségletet. Az energiaközösség tehát kiegészítő lehetőség, de érvényben marad a korábbi áramszolgáltatóval kötött szerződés is. Ez azt jelenti, hogy ha az energiaközösség nem tud elegendő villamos energiát biztosítani, a kiválasztott szolgáltató látja el az otthonokat energiával a szerződésben foglalt feltételek szerint.
Szlovákiában még mindig utópiának tűnik a kisközösségek energetikai önellátása
A felsorolt előnyök ellenére Szlovákiában továbbra is jobbára csak a családi házak tetején találkozhatunk napelemekkel, a megújuló energiaforrások bevezetése a társasházakban továbbra is nagyon lassan halad.
Pedig ezek az épületek ideálisak lennének a megújuló energiához: általában nagy, üres tetőfelületeik vannak, amelyekre napelemek vagy napkollektorok telepíthetők, ezen felül rendelkeznek saját belső elektromos hálózattal és olyan helyiségekkel, ahol hőszivattyúk vagy akkumulátorok helyezhetők el.
Ráadásul ezeket az ingatlanokat rendszerint olyan jogi személyek kezelik – például lakásszövetkezetek vagy tulajdonosi közösségek –, amelyek igényelhetnek támogatásokat, vehetnek fel kölcsönt, és elindíthatják az energiaközösség létrehozásához szükséges eljárást.
A Greenpeace szlovákiai fiókszervezete egy hosszabb elemzést készített a témában, amelyből kiderül, hogy jelenleg az ilyen mértékű energetikai beruházások megtérülési ideje 5-11 év között mozog (attól függően, hogy a telepített napelemrendszert kombinálják-e akkumulátorral, hőszivattyúval vagy meleg víz előállítására szolgáló bojlerrel). A zöldek szerint ez jelentősen lerövidülhetne, ha megszűnnének azok az adminisztratív terhek és többletköltségek, amelyek csökkentik a megújuló energiaforrások telepítésének gazdasági előnyeit egy társasház esetében.
Az energiaközösségek létesítését leginkább a következők korlátozzák:
Minden tag köteles saját költségén intelligens fogyasztásmérőt beszereltetni, ami lakásonként mintegy 150 eurót jelent, vagyis egy 16 lakásos társasház számára akár 2400 euró plusz költséget jelenthet. Más országokban, például Csehországban ezeket a költségeket a hálózati szolgáltatók fedezik.2025-től minden tagnak azonos energiaszolgáltatónál kell lennie, ami ellentmond a szabad szolgáltatóválasztás elvének.Szlovákiában még abban az esetben is fizetni kell a hálózathasználatért, ha a megtermelt energia nem is megy át a központi hálózaton, hanem helyben, a társasházon belül kerül felhasználásra. Csehországban ezen a téren is jobbak a feltételek, ott a helyi megosztás mentesül a díjfizetés alól.Sok helyen nem lehet új, megújuló energiaforrást csatlakoztatni a rossz állapotú elosztóhálózat miatt. A csatlakozási folyamat bonyolult, átláthatatlan és kiszámíthatatlan.Egy társasház számára rendkívül nehéz leválni a központi hőellátó rendszerről abban az esetben, ha napelemrendszer és hőszivattyú kombinációjával oldaná meg a fűtést, még akkor is, ha jelentősen csökkentené ezáltal a szén-dioxid-kibocsátását.A kezdeti beruházási költséget a lakóközösségeknek gyakran önerőből vagy hitelből kell állniuk, mivel az energiaközösségek nem jogosultak a „Zelená domácnostiam” vagy a „Zelená solidarita” támogatásokra.
A Greenpeace Szlovákia a többletköltségek és az egyéb korlátok eltörlése mellett ezért kéri a gazdasági minisztériumot, hogy ezekbe a támogatási rendszerekbe vegye fel az energiaközösségeket is, vagy hozzon létre egy külön támogatási rendszert kizárólag az ilyen közösségek számára. Ez utóbbi lehetővé tenné az energiaszegénység által veszélyeztetett emberek számára is, hogy a jogos költségeik akár 100%-át fedezni tudják, így ők is a közösség tagjává válhatnának.
Egy kisebb, 12 kWp teljesítményű napelemrendszer, amely 12 240 eurós beruházást igényel, éves szinten 2116 euró megtakarítást eredményezhet, ez 5-6 év közötti megtérülést jelent. Tehát viszonylag kis beruházásról van szó, gyors megtérüléssel. Ha a napelemes rendszert akkumulátorral kombinálják, akkor nagyobb, 32 kWp teljesítmény is telepíthető. Ez 47 440 eurós beruházással, évi 4640 eurós megtakarítással számolva 10 éves megtérülést jelent. Ha akkumulátor helyett melegvíz előállítására szolgáló bojler kerül beépítésre, a beruházás összege 53 340 euróra emelkedik, de nő az éves megtakarítás is 4930 euróra, így a megtérülés ebben az esetben is valamivel több mint tíz év. (Forrás: greenpeace.sk/energeticke-spolocenstva)
A zöldek szerint a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan
Fontos tudatosítani, hogy a megújuló energiaforrásokra való átállás gazdasági megtérülése az energiaköltségek emelkedésével folyamatosan nőni fog. Az áram és a földgáz árát ugyanis jelenleg mesterségesen tartják alacsonyan állami dotációk segítségével – ez az állapot azonban nem tartható fenn hosszú távon, és a lakosoknak már most fel kell készülniük az energiaárak emelkedésére
– figyelmeztet Peter Tauš energetikai szakértő, az energiaközösségekről írt tanulmány szerzője.
Energiaközösségek létrehozása éppen ezért nem csak a társasházak lakóinak, a háztulajdonosoknak is kifizetődő lehet. Azok a háztartások, amelyek eddig többletenergiát termeltek a napelemekkel, a szolgáltatók úgynevezett „virtuális akkumulátor” nevű termékében „tárolhatták” azt, valójában visszatáplálva a hálózatba a felesleget. Június elejétől azonban megváltoztak a feltételek, ami csökkenti ennek a megoldásnak az előnyeit, így a Greenpeace Szlovákia azt javasolja, hogy az érintett háztartások inkább osszák meg a többletáramot a hozzátartozóikkal vagy a szomszédokkal. Egyben felhívják a figyelmet, hogy
az árammegosztás ingyenes, ha az állami OKTE társaságon keresztül történik, így felesleges fizetni az egyes villanyszolgáltatók által kínált, ugyanilyen szolgáltatásért.
A hatályos jogszabály szerint a gyártóknak az elektromos hulladék – ide tartoznak a napelemek is – legalább 65%-át be kell gyűjteniük, mégpedig a megelőző három évben piacra dobott berendezések átlagos tömegéhez viszonyítva. A hosszabb élettartamú termékeknél, mint például a napelemek, viszont ez a cél gyakorlatilag teljesíthethetetlen.
„Ha a napelemek újrahasznosítását érdemben akarjuk fejleszteni, ehhez a feltételeket is meg kell teremteni – az állam nem várhatja el a gyártóktól és importőröktől a jogszabályi kötelezettségek teljesítését, ha a feldolgozóipar nincs teljesen felkészülve a panelek újrahasznosítására”
– figyelmeztet a SEWA.
A SEWA, a.s. a gyártói felelősségvállalásra fókuszáló szervezet, amely együttműködik az European Recycling Platformmal (ERP). A SEWA fő célja, hogy biztosítsa az elektromos berendezések gyártóira és forgalmazóira vonatkozó jogszabályi kötelezettségek teljesítését az elektromos hulladék gyűjtése, elszállítása és újrahasznosítása terén. Ügyfeleinek adminisztratív támogatást nyújt, beleértve a hulladékgazdálkodási jogszabályokkal kapcsolatos tanácsadást is. 2014 óta részt vesz a környezeti nevelésben is, gyermekeknek és fiataloknak szánt oktatási projektek révén.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
