Ülünk a hévízgyörki ház konyhában, kint esik. Az utolsó falatok vannak hátra a tízóraiból, ami mellé bőven jutott a házat körülölelő Márta Kertészet paradicsomjából. A kertészet névadója, Kolesza Mihályné Márta harmadik generációs termelő, közel fél évszázada, gyerekkora óta dolgozik a földeken, vele és zöldségeivel a Bosnyák téri piacon találkozhatunk. Beszélgetünk a jelen örömeiről, gondjairól és biobogarakról – de mindenek előtt arról, hogy mitől olyan finom a paradicsoma, amit éppen eszünk.
A termelői zöldség íze
“Nem kap különleges bánásmódot, tápoldatozva sincs. Én csak ültetem, kapálom meg locsolom – részemről ennyi”– mutatja be különlegesen finom paradicsomát Márta. Megjegyezzük, hogy azért a palánta fajtája is meghatározó lehet. Márta rábólint, és még egy szemet tesz a tányérunkra. Úgy tűnik, ő a motorja a családi vállalkozásnak, amelyben mellette idős édesanyja és a fia is dolgozik. A paradicsom, amit eszünk, gazdagabb ízű, mint a bolti, sötétvörös. Az a fajta, ami ha lecsóba kerül, illatozik tőle az egész konyha.
A permet használatát illetően Márta nyílt kártyákkal játszik: “Nem mondom, hogy egyáltalán nem vegyszerezek, mert akkor hazudnék, de talán kétszer volt megpermetezve idén. A paprika meg csak egyszer, mert elkezdtem inkább használni a biobogarakat.”
Mi fán terem? Paradicsom
Mi az a „biobogár”?
Érdeklődve hallgatjuk a folytatást, Márta pedig el is meséli részletesen, hogyan miért fordult ehhez a módszerhez a kártevők elleni harcban. Megtudjuk, hogy az általa biobogárnak vagy ragadozóbogárnak becézett rovar a kártevők elleni biológiai védekezés egy módja:
olyan hasznos rovarokat telepítenek a palánták közé, amelyek elfogyasztják a kártevőket, például azt, amit tripsz néven ismernek. Az így telepíthető hasznos rovarok több fajhoz tartoznak: van, amelyik a lárvákat fogyasztja, és olyan is, ami a már kifejlett kártevőt eszi. Környezetbarát és hatékony megoldás.
Nem mellesleg pedig esztétikailag is lehetnek jótékony hatásai: vegyszer használatától Mártánál korábban néha barna foltok jelenhetnek meg a paprikán, a “ragadozó bogarak” használatával azonban ezt is kiküszöbölte.
VÁSÁROLJ PIACON!
CSATLAKOZZ A #PiacCore KIHÍVÁSHOZ
ÉS NYERJ!
Fajtabőség kontra hibridek
Márta még mindig sokat dolgozik, bár ma már sokkal kevesebbet ad el, mint régen. “60 éves vagyok, 45-50 éve ezt csinálom. Látom, hogy változott az időjárás, változtak az emberek szokásai is, minden változik.
„Fajták tűnnek el, egyik évben lehet kapni, ami bevált, a következő évben már nem. Így voltam most a paprikával is: megszűnt, amivel évekig dolgoztam, megszűnt a magja”
De miért nem tesz el a termelő magot egyik évről a másikra? – kérdezné a laikus, de kis utána olvasással hamar kiderül, hogy az előnyök mellett milyen hátránnyal járt a hibridek elterjedése. Van ugyan csíraképességük, de a hibridről szedett magból nőtt palánta nem terem ugyanolyat, mint az előző évben. Ráadásul a hibridmagok ára elég magas.
A kérdés persze összetett, mert növényekből vannak fajtavédettek is, amelyeket nem is szabadna szaporítani, erre vannak a nemesítő cégek. A dolog nem teljesen új keletű. Márta például évtizedek óta fémzárolt krumplit ültet, ami azt jelenti, hogy olyan vetőmagot használ, aminek minőségét a NÉBIH és a kormányhivatalok ellenőrzik. Mint mondja, ez a megoldás ugyan nem olcsó, de ezzel ki tudja küszöbölni, hogy betegségeket, vírusokat vigyen át egyik évről a másikra.
Piacok kontra üzletláncok
Márta a Bosnyák téri piacra jár eladni a terményt: paradicsomot, paprikát, padlizsánt, uborkát, céklát, répát, zöldséget, krumplit, sütőtököt, de sóskát és spenótot is visz, télen meg petrezselyemzöldet. Tavasszal a zöldhagymák, később pedig a főzőhagymák mennek.
A kérdésre, hogy változott-e a helyzet a standoknál az utóbbi években, Márta ha nem is kifejezetten sötét, de nem túl vidám képet fest: “Ugye a pénz motivál, és a piacra járó vevők közül nagyon sokan elmentek a Lidlbe meg az Aldiba az olcsó áru miatt, amikkel nem nagyon bírjuk a versenyt.”
Bizony, manapság nagyon megnézzük, hogy mennyit adunk ki élelmiszerre, és az is tény, hogy jóval kevesebben tesznek el lekvárt, befőttet, zöldséget savanyítással vagy más módszerrel tartósítva. Azért mintha fordulna a trend: egyrészt a fermentálás ismét egyre népszerűbb, és Márta tapasztalata szerint egyre több fiatalt is látni a piacokon. Nem ritka, hogy kifejezetten az őstermelőket keresik.
„A fiatalok látják, mennyi betegség van, és próbálnak tudatosan egészségesebben élni. Emiatt jönnek ki a piacra szerintem.”
Márta tanácsai: honnan lehet felismerni, ha valaki sajátot árul? Figyeljük a jeleket! Az ilyen árusnál többnyire nincs nagy fajtabőség, de ami van, az valódi, küllemre esetleg nem olyan tökéletes, mint a boltban vásárolt termékek.Az is jó jel, ha valaki palántát is árul.Az illat is segít. Érdemes megszagolni például a paradicsomnak a csumáját, van-e illata.
Mit mondana annak, aki azért nem jár őstermelői piacra, mert ott sokszor nem olyan tiszta és egyforma méretű az áru, mint a boltban? – kérdezzük kicsit provokálva.
“Szerintem az egész piacon csak nálam van még földes répa télen. Na, az az igazi répa. Amit én viszek, még ha fólia alól jön is, kertinek számít, mert nem termesztő közegben, nem műtrágyán nőtt föl.“
A termesztőközegben, kőzetgyapotban, tápanyagok hozzáadásával, sokszor számítógép vezérelt környezetben termelt zöldség – jellemzően az uborkafélék, de sok más növény is – egész évben terem, közel azonos méretben. De az íze messze elmarad a földben termeltekétől.
60 fok a fólia alatt, eszüket vesztett vadak. Képeken a klímaváltozás a közösségi gazdaságokban
Ki fogja a jövő élelmiszerét megtermelni?
Amikor a jövő termelői kerülnek szóba, Márta nem különösebben optimista. A saját gyerekkorára így emlékszik vissza: “Édesanyám TSZ tag volt. Hátul a traktor pótkocsiján ültünk, az vitt ki bennünket uborkát szedni, ki a határba. Én meg hordtam hátikosárban, hét-nyolc-kilenc éves körül lehettem. De már egy generációval korábban, a Mamáék is lovaskocsin jártak a Garay piacra. Később meg egy zsiguli kombi utánfutóval, ami 5 mázsáig volt terhelhető, de sokszor akár 7-8 mázsákat pakoltunk rá. Emlékszem, kislányként ott bujkáltam a piaci asztalok alatt, amikor meleg volt. Amikor azt a piacot elbontották, akkor kikerült a Mama a Rottenbiller utcába, én meg átvittem az árut a Bosnyákra.”
Ezzel szemben jelenleg a közelében négy másik gazdaság van, de úgy néz ki, azokban senki nem fogja tovább vinni a termelést, ha a most aktív generáció abbahagyja egyszer.
Átnézünk a szomszéd nagy kertjébe, pár gyümölcsfa áll ott a fűmaggal bevetett nagy kertben, pedig – mint megtudjuk – az előző generáció ott is termelő volt. “Közel vagyunk Pesthez aránylag, mindenki elmegy biztos munkát keresni, mert a földeken ki vagyunk téve a bizonytalanságnak. Sok a növénybetegség, van, hogy föl se ismerjük, hogy mi baja a terményeknek“ – magyarázza Márta. “Ahogy az ember esetében jött a Covid, úgy a növényeket is meglephetik olyan betegségek, amik eddig nem voltak. Nem fagynak ki a kórokozók, nincs tél, nincs hó. Most áttelel minden. De minden nehézség ellenére a mi gazdaságunkat a fiam valószínűleg tovább viszi majd. Már most is sokszor támaszkodom rá, az állása mellett mindig besegít, ha szükséges.”
Márta elsősorban termelő, de ha a piacon is jelen akar lenni, aznap fél négykor kel, délután háromra ér haza – és akkor még van dolog a kertben. A gazdálkodó lét ezen realitása pedig sajnos nem különösebben vonzó azok számára, akik most döntik el, mivel akarnak majd foglalkozni. Bár ez sem mindenkire igaz, lásd korábbi cikkünket a Cseppnyi birtokról.
Járj piacra, hogy jó ízűt ehess holnap is!
Megmenthetné a termelőket, ha többen járnának termelői piacra? “Biztosan, persze – bólint rá Márta. “Sok kereskedő már föladta. Régen csak kihalásos alapon lehetett helyet szerezni a piacon, most van hely bőven, táncolni is lehet. De jól föl is emelték a helypénzt; én két asztalt fizetek, ami két méter, 115-116 ezret fizetek havonta. És ez csak az őstermelői helypénz, mert a kereskedőknek még többet kell.”
Ahogy erről beszélünk, elfogy az utolsó falat paradicsom is, és az ízével a szánkban mi sem mondhatunk mást: aki még valódi ízeket akar érezni, az biztos, hogy jobban teszi, ha termelői piacra jár. Addig, ameddig még vannak termelők. Tegyünk róla, hogy minél tovább maradjanak!
Ez a tartalom a Turn the Tables projekt keretében, az Európai Unió pénzügyi támogatásával valósult meg. A tartalomért kizárólag a Tudatos Vásárlók Egyesülete vállal felelősséget, az nem tükrözi feltétlenül az Európai Unió álláspontját.
Ez a poszt Márta Kertészet, ahol „biobogarak” is védik a különleges paradicsomokat először itt jelent meg: Tudatos Vásárlók.
Forrás:tudatosvasarlo.hu
Tovább a cikkre »
