Évfordulós verset választottunk ezúttal. 1956. október 25. éjszakáján íródtak a sorok Kolozsváron. A magyar forradalom hírére, természetesen. A Naplótöredék első részének soraiban remény és reménytelenség lüktet, s az imádság hangján és eszközeivel szól a költő, remény és reménytelenség közepette, Budapestre figyelő testvéri tekintettel, lelki közelségben, fizikai távolságból.
NAPLÓTÖREDÉK
1.
A fény, a fény
szuronyok hegyén villan.
Nem ilyen fényre vágytam én,
amilyen itt van.
A szél, a szél
katonaszaggal libben.
Ne fújd, ne fújd el őszi szél,
amit még hittem.
A vér, a vér
agyamban vadul lüktet.
Ó isten, isten, hogyha vagy,
segítsd meg véreinket.
(Kolozsvár, 1956. október 25. éjszaka)
Kép: Wikipédia/Fortepan
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »


