Látványosan meggyengült Emmanuel Macron európai befolyása. A francia elnök, akit egykor az EU „fő látnokának” tartottak, brüsszeli diplomaták szerint mára inkább a haladás akadályává vált – írja a Politico.
Körkép-vélemény:
A Politico cikke egy nappal a csütörtöki uniós csúcs előtt jelent meg, és így nem csak egyszerű kritikáról van szó. A brüsszeli progresszív lap ezzel a perifériára szorította Macront a csúcs előtt, egy kellemetlen szerepbe kényszerítve őt. Macron ezt azzal érdemelte ki, hogy nem támogatja a vétójog eltörlését, sem Ukrajna gyorsított tagfelvételét, és így Európa eladósítását. Az Amerikában szerkesztett Politico perspektívája egyértelműen az amerikai hadiipari érdekeket tükrözi, márpedig a francia hadiipar kellemetlen versenytárs Európában.
Több uniós diplomata és tisztviselő egybehangzó véleménye szerint Macron óvatossá vált, és elsősorban saját politikai örökségére koncentrál. A francia elnök az utóbbi időben sorra fújta le az olyan nagyszabású terveket, mint az Ursula von der Leyen által javasolt „drónfal” Oroszország ellen, vagy António Costa felvetése a bővítési vétójog eltörléséről (Franciaország vonakodik támogatni a Nyugat-Balkán integrációját – a szerk.). Párizs hallani sem akar a vétó feladásáról.
Macron visszavonulót fújt a 2040-es klímacélok és a vállalatok emberi jogi felelősségvállalását szigorító irányelvek esetében is. Ehelyett olyan, hazai pályán népszerűbb témákra összpontosít, mint a migráció szigorítása, a bürokrácia csökkentése vagy az autógyártók zöld terheinek enyhítése.
Körkép-vélemény:
A Macronnal szembeni sajtókritika ezekben az esetekben nem jogos. Legfeljebb azt róhatnák fel neki, hogy túl későn kapott észhez, és hogy évekkel korábban kellett volna meglépnie ezeket. Macron nem is tehet mást, a Politico mintha azt várná el, hogy az ideológia fanatizmus jegyében Macron tartson ki korábban életképtelennek bizonyuló progresszív elvei mellett, amivel csak a választókat a szélsőjobboldal felé tereli. Ez politikai szempontból öngyilkosság Macron és pártja számára.
A fordulat oka egyértelműen a francia belpolitikai válság. Macron elvesztette politikai tőkéjét, miközben „a nyakába liheg a szélsőjobboldal” – fogalmazott az elnök egyik szövetségese. A Marine Le Pentől való félelem miatt Macron már az uniós bővítést sem támogatja olyan hangosan, tartva a francia farmerek tiltakozásától. (Vagyis a név nélkül nyilatkozó diplomaták azt róják fel neki, hogy a francia nemzeti érdeket képviseli ebben a kérdésben – a szerk.)
A belpolitikai káosz – kevesebb mint két év alatt öt miniszterelnök – aláásta Franciaország hitelét Brüsszelben. „Ha egy kormány másfél évig működésképtelen, az csökkenti a befolyását” – mondta egy diplomata. Bár Macron 2027-ig hivatalban marad, Brüsszelben sokan már múlt időben beszélnek róla és nagyszabású európai projektjének végéről.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/Yves Herman, Pool Photo via AP
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
