A székesfehérvári püspökség szervezésében ökumenikus imádságot tartottak október 22-én, kedden az ’56-os forradalom és szabadságharc hőseinek emlékére a Szent István király székesegyház álló keresztnél.
A megemlékezésen megjelent közéleti vezetőket, a vármegye, a város, a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek képviselőit és az ünneplő közösséget Szakács Péter püspöki titkár köszöntötte a Szent István király székesegyház oldalán álló emlékkeresztnél. A jelenlévők együtt elénekelték a himnuszt.
Majd elhangzott Nagy Gáspár Október végi tiszta lángok című verse, Szűcs Boglárka, a székesfehérvári Szent Imre-gimnázium 12. osztályos diákja.
Ünnepi beszédet mondott Dolhai Attila, a Vörösmarty Színház igazgatója.
„Ma, amikor az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére gyűlünk össze, tisztelettel és hálával hajtunk fejet azok előtt, akik életüket adták a szabadságért, a demokráciáért és az igazságért.
S ha valaki el akarná pusztítani, az legkésőbb a harmadik napon feltámad!” – mondta a színházigazgató. Majd Bibó Istvánt idézve szólt a hitből fakadó szabadságról: „…A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem…”
Vajon mitől? Talán hittek a szabadságban. Ha mi is hiszünk, megszületik bennünk a remény, hogy képesek vagyunk újra tenni a békéért – hangsúlyozta Dolhai Attila. – A hit Isten ajándéka. Akkor is az, ha valljuk őt; akkor is, ha nem.
„Gondolkodjunk el együtt arról a hitről, amelyet ’56-os hőseink az ország minden zegzugában, így itt, Székesfehérváron is tanúsítottak! – hangzott el az ünnepi beszédben. – Van e nekünk ilyen nagy hitünk? Szükséges-e ekkora kihívás nemzetünknek ahhoz, hogy falu és város összekapcsolódjon? Ez a nemzet sokszor bizonyította, hogy képes elfogadni a nehéz időket, és képes újraszülni szabadságát.”
Most, amikor a kihívások és az eltérő vélemények gyakran szétválasztanak bennünket, emlékeznünk kell azokra az értékekre, amelyekért elődeink együtt harcoltak – mondta a színház igazgatója. – Legyen az 1956-os forradalom emlékezete iránymutató, hogy mindig kiálljunk az emberi méltóságért, a szabadságért – közös értékeinkért és az oly törékeny összetartozásért.
A szónoklatot követően Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök imádságra hívta a jelenlévőket.
A főpásztor az emlékezés mellett a béke megteremtésének fontosságát hangsúlyozta. „Emlékezni kell, de az nem elég. A hősöknek kijár az imádság, ami az örök élet felé segíti őket.
Az imádságban Isten megadja nekünk azt a tisztánlátást, amelyre szükségünk van, hogy az ő példájuk nyomán megtaláljuk feladatunkat, amelyet tennünk kell; hogy össze tudjunk fogódzkodni, hogy tudjunk tenni a békességért, hogy tudjuk feledni az esztelen háborúsdit, amely nemcsak drága, de amely drága életekbe is kerül.
A mai megemlékezésünk így szolgálja a múlt hőseinek dicsőségét és üdvösségét és a ma életének teljességét.”
Bencze András evangélikus lelkész az áldozatokért könyörgött, akiket lassan az emberek elfelejtenek, de Isten mindannyiukat személy szerint számontartja.
„Te ismered őket, az áldozatokat. Tudod, mikor lebuktak a sortűz után, mikor kizárták őket az egyetemről, mikor zaklatták családjukat, és véresre verték, akiket kihallgatásra vittek.
s nem lehetett belőlük orvos vagy mérnök, hanem segédmunkásként rejtőztek el valamelyik gyárban, és pohár után nyúltak, és mindenki lenézte őket. De ismered, Uram, az áldozatokat.
Tavasz Kristóf református lelkész a felséges, mindenható, egy, szent és örökkévaló Istenhez fohászkodott. „Alázatosan meghódol előtted a mi lelkünk. Te megannyiszor megmutattad igazságos ítéleteidet és szabadító kegyelmedet emberek, népek sorsában, így a mi magyar népünk életében is.
Hálával emlékezünk, s köszönjük azokat a derék honfitársainkat, akik szívében nagyobb volt a szabadságvágy, mint a félelem; akik szemében többet ért a tettre kész áldozathozatal, mint a személyes érdek. Köszönjük, hogy hazaszeretetről, bátorságból róluk példát vehetünk, kik Dávidként a Góliáttal néztek szembe.
Hisszük, hogy bár életüket kioltották, mégsem vesztesek lettek, s vérontásuk a magyar szabadság kihívásáért nem volt haszontalan,
Merényi Zoltán baptista lelkipásztor hálát adott Istennek, hogy nemzetünk több mint ezer éve itt élhet, és kegyelme megtartott bennünket
„Hálás a szívünk azért, hogyha elődeinkre gondolunk, különösen azokra, akik példával jártak előttünk, és akik készek voltak életüket is adni a hazáért, készek voltak életüket adni a jövőért, értünk is. Imádkozunk azért, hogy mi, akik most ebben a korban élünk, itt és most tudjuk betölteni küldetésünket, és vond magadhoz, Uram, a mi szívünket, hogy megismerjünk téged, hogy téged dicsőítsünk, hogy téged kövessünk, hogy a te parancsolataid, a terveid szerint éljük életünket.”
Az ünnepség végén a történelmi egyházak képviselői elhelyezték közös koszorújukat az emlékkeresztnél az 1956-os áldozatokra emlékezve.
Majd a közéleti vezetők hajtottak fejet a hősök emléke előtt.
Számos emlékező helyezett el virágot az áldozatok nevét hordozó emléktábla előtt.
A megemlékezésről bővebben ITT olvashatnak.
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye/Berta Kata
Fotó: Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió/Körtvélyes Tivadar
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
