A vakok és gyengénlátók számára a Braille-írás kitalálása egy igazi forradalmi újdonság volt.
1821-ben Louis Braille által egy új világ nyílt meg azok emberek számára is, akik elvesztették látásukat, vagy sosem tapasztalhatták meg ezt a kincset.
Idén a Lőcsei Matej Hrebenda Vakok és Gyengénlátók Szlovák Könyvtára is megemlékezett a több mint 200 éves írásmódról, mely napról napra egyre több embernek segít betekintést nyerni a mindennapi világba.
Hiszen úgy mint a látóknak a betű és olvasás gazdagítja a szókincset és kifejezésmódot, úgy a Braille-írás ugyanezt a célt szolgálja a gyengénlátók és vakok számára.
A nemzetközi konferenciára Lőcsén került sor október 16-17-én, amelyet a fehér bot világnapjának a hetére tettek. Október 15-e világszerte szeretné egy kicsit jobban felhívni a figyelmet a látássérültekre, akikkel a környezetünkben is találkozhatunk.
A számunkra természetesnek tűnő dolgok nekik mindennapi küzdelmeket jelenthetnek, s pont ezért a cél, hogy tudatosítsuk: ők nem sajnálatra szorulnak, hanem támogatásra, segítségre és útmutatásra.
A lőcsei konferencia lehetőséget adott a Braille-írást középpontba hozni mint a felhasználók, mint a tanítók, fejlesztők, szakemberek, minisztériumi alkalmazottak vagy kulturális intézmények képviselői számára.
A közel 60 résztvevő között voltak látássérültek is, akár a házigazda vagy technikus szerepét betöltve, akár előadó vagy hallgatóként is.
A kétnapos előadásokat online is lehetett élőben követni, és sok hasznos információt tudhattunk meg. Többek között egy gyengénlátó vagy vak kisgyermek beintegrálását az óvodába és iskolába- vajon melyik a legmegfelelőbb iskola a számára: a legközelebb eső általános iskola, egy általános iskola speciális osztálya, egy speciális iskola, vagy egy kifejezetten nekik kialakított bentlakásos iskola?
Sok téma érintette magának az írás megtanulásának technikáját, praktikáját egyes korosztályok számára, vagy éppen a segédeszközök bemutatását.
Szóba kerültek a minisztériummal összedolgozó új törvények kialakításai is, de helyet kaptak a fejlesztés egyes lépéseinek bemutatása is- a tervektől egészen a nyomdáig. Szó volt a Braille múltjáról, jelenéről s a jövőbeli változásáiról- technikai módosításairól is.
És ha már a múltat említettük, az egész konferencia egyik legkiemelekedőbb előadása, vagyis ahogy a házigazdák felvezették:
az év felfedézése Wurczer Péter témája volt.
Barsbaracska polgármestere is meghívást kapott, hiszen az idén augusztusban kiadott könyve- a Kelecsényi családról- kutatásakor rábukkant Izidor Mihályik, azaz Mihályik Szidor (1837-1901) nevére. Az eleinte semmitmondó név viszont egy nagy alakot takart, hiszen Mihályik úr közel harminc évig tevékenykedett igazgatóként a Pesti Vakok Országos Intézetében.
(Fotó: Ivkovič Krisztina/Felvidék.ma)
Wurczer Péter Barsbaracska szülöttjéről az utolsó egy évben végez részletes kutatásokat, s emlékére egy emlékszobát és sétányt szeretne elnevezni a jövő évben.
Ennek kapcsán vette fel a kapcsolatot a Szlovák Vakok és Gyengénlátok Intézetének vezetőivel, s így jutott el Lőcsére is Michal Tkáčik főszervező által, aki egyben a Braille-írás szlovák hatóságának a főkoordinátora, valamint a Szlovákiai Vakok és Gyengénlátók Szövetségének alelnöke volt.
A résztvevők meglepődve hallgatták az előadás minden részletét, hiszen számukra Mihályik alakja és története teljesen ismeretlen volt. A pozitív visszhang szép gyümölcsöt is hozott, mellyel elindult egy együttműködés a jövő évi tervek kapcsán.
A konferencia, mivel a vakok számára kialakított intézetben került megrendezésre, lehetőséget biztosított megtekinteni az audiokönyvek és egyéb hanggyártmányok feljátszására szolgáló stúdiót, a speciális Braille könyvek nyomdai munkáit, valamint a gyermek és felnőtt olvasók számára berendezett könyvtár megtekintését is.
Minden emelet folyosóján Braille-írással írt könyveket, naptárarakat, domborműves mesekönyveket, képeslapokat és egyéb nyomtatott anyagokat is meg lehetett tekinteni.
A szervezők megmutatták a különleges alkalmazást is, mellyel megelevendenek a könyvek hanganyag kíséretében.
A konferencia egy új világképet adhatott minden résztvevőnek és sok új tanulsággal térhettek haza otthonaikba. Ne feledjük, rengeteg segítség és módszer van az ő életük megkönnyítésére, csak segítő kezet kell nyújtanunk.
Ivkovič Krisztina/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
