Tavaly „Mindszenty 80” címmel emlékévet hirdetett a Veszprémi Főegyházmegye Mindszenty József veszprémi püspökké szentelésének megünneplésére. 2025 októberében a tiszteletreméltó bíboros esztergomi érseki és prímási szolgálatának kezdetére emlékezünk. Kovács Gergel, a hercegprímás boldoggáavatási eljárásának viceposztulátora, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány képviselője írását olvashatják.
A pápai bulla dátuma 1945. október 2., a beiktatásé október 7. Az új érsek budapesti bemutatkozására október 14-én rendhagyó módon került sor.
Mindszenty bíborost 1945 óta megfigyelték, és 1946-tól folyamatos lejáratásnak volt kitéve. Ez csak súlyosbodott a kirakatper idején és az 1956-os forradalom megtorlásának időszakában. Negyven év telt el úgy, hogy nem a történelmi és a személyes valóságnak megfelelően beszéltek róla. Ő nem tudta megvédeni magát. Esztergomi érseksége (1945–1974) nagy részében, 1948 és 1971 között börtönben vagy szigorú követségi fogságban (mondhatnánk, karanténban) élt. Egyedül az Emlékirataimban mondhatta el részletesen, hogyan élte át ezeket a megpróbáltatásokat.
A külhoniaknak sok személyes találkozás megadatott vele, amikor nyolcvanévesen is vállalta, hogy felkeresi „a világon szétszórt magyarjait”. Immár nemcsak a katolikusokat látogatta, hanem, ahogy fogalmazott: „vigyétek el a magyar prímás áldását minden magyarnak”. Magyarországon nem, csupán külföldön találkozhattak személyiségfejlődése és életszentsége megnyilvánulásaival. Azzal a tágassággal, nyitottsággal, érzelemgazdagsággal, amely a fogságait megelőzően még csak formálódott a lelkében.
Az esztergomi kispapok, a nyilas fogságban vele együtt letartóztatott papok és szeminaristák, azok a mélyszegénységben élők vagy internáltak, akiket a korszellemmel dacolva meglátogatott, a tőle segítséget kérők, a menekült magyarok, svábok, a vallásuk vagy nézeteik miatt kirúgott tisztviselők. Ezért a többség családi emlékezetében egy harcos kép élt a bíborosról, hol pozitív, hol negatív megközelítésben. 1956-os nagy beszédét mindössze egyszer hallgathatta meg az ország, november 3-án este. Másnap már a fővárost is elfoglalta az orosz hadsereg, és a beszéd értelmezését újra a pártállami propaganda határozta meg.
Majdnem negyven éve megbukott a kommunizmus, és eljött a rendszerváltozás. Mindszenty bíboros megítélése sokat változott, árnyalódott és gazdagodott ebben a második negyven évben. A kezdeti esztendőket katolikus körben is nagy kettősség jellemezte. Voltak, akik idealizálták, mások egy letűnt kor idejétmúlt jelképes alakjának tartották. A két szélsőség között kevés volt a mozgástér akár a valódi történészek, akár a boldoggá avatásán dolgozók számára. A magyar társadalom elevenen tartott sebei, rendezetlen traumái, feldolgozatlan félelmei legtöbbször ellehetetlenítették a józan párbeszédet.
Egyházi körben mégis elindult egy érlelődési folyamat Mindszenty bíboros tiszteletének alakulásában, és ez vezethetett életszentsége pápai elismeréséhez 2019-ben. A mérvadó magyar történetírás is az arany középutat kereste történelmi szolgálatának elismerésével és természetes emberi hibáinak, hiányosságainak feltárásával. Ezek együtt eredményezték Mindszenty József személyének, történelmi és egyházi szolgálatának mélyebb, árnyaltabb megismerését. Ma már meg tudjuk különböztetni a nyolcvan évvel ezelőtti főpapi tevékenység korhoz kötött és máig aktuális, sőt előremutató elemeit, és igyekszünk is nem összekeverni ezeket. Ez a letisztult kép azért nagyon fontos, mert a szenteknek elsősorban a hitét és a szeretetgyakorlását értékeljük, a történelmi hősöknek pedig a máig érvényes, ezért jövőt formáló gondolatait és tetteit.
A végletes megközelítéseket mégsem sikerült teljesen meghaladnunk. Még mindig vannak vele kapcsolatban szélsőségesen elutasító nézetek vagy a személyét különböző ideológiák alátámasztására használó beállítások. Persze az természetes, hogy valaki számára rokonszenves vagy nem, de a teljes életút fekete-fehér értelmezése teljesen szembemegy a valósággal. Aki a királyság, a keresztény állam, a katolikus elsőbbség vagy bármilyen kirekesztő eszme képviselőjét látja benne, az találhat idézeteket ezek alátámasztására, de pont a lényegről nem vesz tudomást. Arról, hogy Mindszenty József hogyan haladta meg a családjából hozott és 19. századi egyházi és világi felfogásokon alapuló elavult nézeteit.
A kirakatperben megkülönböztette főpapi szolgálatának közösségi és túlzottan politikai vonatkozásait, 1956-ban hitet tett a demokrácia, a jogállam, a szabad választás, a szociális gondoskodás és a korábbi nacionalizmusokat meghaladó, kizárólag kulturális hagyományőrzés, valamint a trianoni traumát felülmúló közép-európai összefogás mellett. Emigrációs főpásztori szolgálata idején pedig hidakat épített a nem katolikus, a nem keresztény és a nem magyar emberek és közösségek felé is. Hozzá kapcsolódó legkedvesebb idézeteim és történeteim ezekből az évekből valók. Hiszen senki nem születik szentnek, csak fokozatosan válhat azzá.
Többnyire saját nézetek igazolására létezik olyan költői kérdés, hogy ma mit mondana vagy tenne Mindszenty bíboros. Nehéz válaszolni erre, mert ha ma élne, akkor nem 1892-ben, hanem 1950 körül született volna, vagyis teljesen más körülmények között nőtt volna fel. Egyvalamit tudhatunk: hogy milyen értékeket tartott fontosnak. De hogy ezeket ma hogyan és miként képviselné, azt sajnos nem. Ahogy ő maga fogalmazott:
– és ez minden korban új válaszokat kíván. Egyik kedvenc idézetem pedig a különböző nézetek szembeállítása helyett pont arról szól, hogy „mindenki egy magyar falevél egy közös magyar fáról. Ezek a falevelek, a vihar akármennyire tépi őket egymástól, szeretetben mindig jobban kell közelíteni nekik egymáshoz”. Ez az ő életének jól megérlelt szélesebb perspektívája. Mindszenty bíboros lelki-szellemi öröksége ennek fényében érvényes és maradandó.
Fotó: Magyarországi Mindszenty Alapítvány
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. október 19-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
