Október 12-én a zalabesenyői Zalai Görögkatolikus Szervezőlelkészségen vecsernye keretében avatta alszerpappá Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita Megyeri Zoltánt. Az alábbiakban Ercsényi Lajos beszámolóját olvashatják, amit szerkesztve közlünk.
Miként válik valaki Isten rabjává? Rabbá válni a köznapi életben azt jelenti, hogy erőszakkal másfajta életmódra kényszerítenek valakit. A rabság megkötözöttséget, szabadságvesztést jelent. Napjainkban, amikor a minden határon túli önmegvalósítás az egyén legfőbb célja, szokatlan, ha mégis valaki rabságra adja a fejét. Merthogy Isten rabjának lenni nem azt jelenti, hogy Isten az akaratunk ellenére elveszi a szabadságunkat, hanem ellenkezőleg: azt jelenti, hogy mi kötözzük, láncoljuk magunkat Istenhez, hogy minél közelebb kerüljünk hozzá.
A vecsernye végeztével Kocsis Fülöp metropolita a rá jellemző humorral megjegyezte: nyilván nem azért kérte Zoltán az alszerpappá avatását, „mert tetszik neki az a sárga ruha, amit most magára ölthetett”. Hanem éppen azért, mert elköteleződött Isten szolgálatára! „A legnagyobb szabadság abban áll, hogy az Istennek adjuk az életünket!” – tanította a metropolita.
Sokan vagyunk, akik „bölcsőkeresztényként” már gyermekkorunkban beleszoktunk a vallásos életbe. Szentmisékre, Szent Liturgiákra jártunk, megismertük az egyházi ünnepeket, szokásokat, énekeket, imádkoztunk reggel-este, étkezés előtt-után és gyakran fohászkodtunk az Istenhez. Talán még azt is gondoltuk magunkról, hogy szüntelenül imádkoztunk. Elgondolkozhatunk azon, hogy érvényes-e ránk Szent Pál buzdítása (vö. 1Tessz 5,17). Vajon folyamatosan Istenre irányuló lelkiállapotban vagyunk-e? Vajon megértettük, megértjük-e azt, hogy a lélegzetvétel természetességével kell megtartani az imádság állapotát, az élet leheletét?
Megyeri Zoltán, aki fiatal kora óta istenkereső, elkötelezett életet él, kitartó és hűséges ember. Nem kevés megpróbáltatás érte, vagy pontosabban, sokszor megpróbálta őt a gonosz, de ő kitartott Isten mellett, mert komolyan veszi Jézus szavait: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,29–30)
Tartsa meg és őrizze meg őt ebben a rab-szabadságban a Mindenható Isten!
Szöveg és fotó: Ercsényi Lajos
Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
