Végleg szabadlábon az ipolysági méregkeverő

Végleg szabadlábon az ipolysági méregkeverő Vrabec Mária2025. 10. 14., k – 15:50

Jogerősen szabadlábra került az ipolysági méregkeverő, Gyönyör Teréz. A Legfelsőbb Bíróság ma két év hat hónap börtönbüntetésre ítélte az asszonyt, aki atropinnal mérgezte a hitelezőit, de mivel korábban két év két hónapot már eltöltött a rács mögött, nem kell börtönbe vonulnia. 

A 73 éves volt ipolysági bankigazgató ellen tízrendbeli csalás, és ötrendbeli testi sértés kísérlete volt a vád. Bizonyítottan mintegy 150 ezer eurót csalt ki összesen tíz személytől, akik közül hármat több alkalommal meg is mérgezett.

 Az áldozatok a barátnői voltak, hiteleket vett fel tőlük, majd amikor nem tudta visszaadni, a pénzt, a kávéjukba csepegtetett atropinnal mérgezte őket. 

A nők egy pszichiáter barátjuknak köszönhetően, aki ismerte az atropin hatásmechanizmusát, gyanút fogtak, hogy szándékos mérgezésről lehet szó.

Kapcsolódó cikkünk

Regénybe és filmbe illő, hátborzongató történet az ipolysági Gyönyör Teréz esete, aki évekig szemcseppekkel mérgezte a hitelezőit.

Több tucatnyi embert küldhetett így a másvilágra, egyelőre tíz gyilkosságért ítélte el ősszel a Bazini Specializált Büntetőbíróság – huszonöt évre. Az ítélet nem jogerős, de túlélő áldozatai remélik, hogy végre börtönbe kerül, mert az első leleplezéseket követően még évekig garázdálkodhatott Szlovákiában és Magyarországon.

A rendőrség öt éve kezdett vizsgálódni az ügyben, amikor három ipolysági származású hölgy, Zdenka Uhlárová, Janka Kucharíková és Rigó Klaudia leleplezték méregkeverő barátnőjüket. Teréz mindhármuktól pénzt kért kölcsön. Szívesen adtak neki, mert az asszony köztiszteletben álló családból származott, és pénzügyi jártasságát illetően sem merültek fel kétségek, hiszen a 2000-es évek elején az OTP Bank ipolysági fiókját vezette.

Kölcsönkért és mérgezett

„Később befektetésekkel foglalkozott, erre kért tőlem is kölcsön. Szerződést írtunk, kamatot is ígért, eleinte meg is adta. 2014-ben kezdődtek a gondok, amikor már folyton halogatta a visszafizetést” – meséli a történetét Zdenka. „2015 tavaszán meglátogattam őt Ipolyságon, kávéval kínált. Hazafelé megálltam a városházán, ott lettem rosszul. Kiszáradt a szám, forgott velem a világ. Bementem a mosdóba, rengeteg vizet ittam, és vártam, hogy jobban legyek. Annyira sikerült összeszednem magam, hogy elvezettem Léváig, elmentem az ügyeletre, de nem állapítottak meg semmit.”

Zdenka Uhlárovának ekkor még eszébe sem jutott, hogy Teréz meg akarta volna mérgezni, de az nemsokára megkérte, nem vinné-e el őt és a férjét Pozsonyba. „Az autóban megkínált ásványvízzel. Ittam egy kortyot, és nemsokára ugyanazt a szájszárazságot éreztem, de nem volt annyira intenzív, mint az első alkalommal.” Zdenka azt hitte, allergiás valamire, de 2015 húsvétján újra kávézott Terézzel. „Rosszul lettem, és megkértem a férjét, hogy vigyen haza a szüleimhez. Teljesen ki voltam ütve, nem tudtam magamról. Teréz azt mondta édesanyámnak, hogy sokat ittam, attól vagyok rosszul. A bátyám hívott mentőt, és az ipolysági kórházba vittek. Ott agyvérzésre gyanakodtak, drogteszteket is végeztek a költségemre, de ezek sem mutattak ki semmit. Később utánanéztem, hogy az atropint nem is mutatják ki, ezért szinte tökéletes méreg. Végül egy pszichiáter barátom hívott fel, hogy még kettő, az enyémhez hasonló eset történt Ipolyságon” – meséli tovább a történetet.

Nadragulya kávéban, teában

A másik két áldozat, Klaudia és Janka K. ugyancsak nagy összegeket kölcsönöztek Gy. Teréznek. Klaudia azért bízott meg benne, mert Teréz az édesanyjával barátkozott. „Gyakran kért tőlünk kölcsön azzal az indokkal, hogy az ő pénze le van kötve, de mindig visszaadta. Amikor megtudta, hogy földeket adtunk el, nagyobb összeget kért egy állítólag kiválóan jövedelmező befektetésre. Nagy nehezen, több kis részletben a felét visszaadta, de a másik felével késett. Egy délután bejött a városi hivatalba, ahol akkor dolgoztam, és megkért, hogy fénymásoljak neki valamit. Ehhez ki kellett mennem az irodámból, a teám az asztalon maradt. Amikor visszajöttem, megittam és azonnal mentem a testületi ülésre. Ott lettem rosszul. Kitámolyogtam az utcára, nekidőltem egy oszlopnak. Két kolléganőm látott meg, ők hívtak mentőt” – mondja Klaudia. Másodszor, húsvét előtt járt nála Teréz, ismét mérget csepegtetett a teájába. Miután megitta, kiszáradt a szája, összevissza dülöngélt, úgy viselkedett, mint egy őrült. „A lévai kórházban találkoztam Jankával, egy ipolysági közjegyzővel, aki hasonló tünetekkel került oda. Pedzegettem neki, hogy ez nem lehet véletlen, de nem értette, miről beszélek. Másnapra rendbe jöttem, és nem akartam foglalkozni a dologgal.”

Teréz harmadik hitelezője Janka K., a közjegyző volt. Évekig neki is kamatostul törlesztett, majd újra kért, de 2014-ben valami történt, mert halogatni kezdte a visszafizetést. „2015 februárjában az irodámba jött, és az asztalomon hagyott kávémba tette a mérget. Amikor rosszul lettem, nem hívott mentőt, holott a szomszédban van a mentőállomás. Végül én hívtam fel pszichiáter barátomat, hogy segítsen. Mire odaért 240/120 volt a vérnyomásom, már nem tudtam magamról. A neurológián ébredtem fel Léván, az orvosok agyvérzésre gyanakodtak, de a CT-vizsgálat ezt kizárta. Másnap jól éreztem magam, semmi betegséget nem találtak, ezért meg is nyugodtam” – meséli Janka.

Gyanút fogott a pszichiáter

A közjegyző még akkor sem gondolt arra, hogy Gy. Teréz meg akarja mérgezni, amikor pár hét elteltével újra együtt kávéztak, és ő újra ugyanazokkal a tünetekkel került kórházba. Harmadszor húsvét előtt ivott mérgezett kávét, ekkor már csak hajszálon múlott, hogy megúszta. „Autóval mentem haza, alig tudtam vezetni. Hívtam a férjem, ő vitt Lévára kórházba, de egész úton kiabáltam, ki akartam ugrani. Az orvosok tanácstalanok voltak, minden vizsgálat negatív eredményt hozott, és pár nap múlva kutya bajom sem volt.”

Az egyik lévai orvost azonban nem hagyta nyugodni az eset, felhívta ipolysági pszichiáter kollégáját, Artúr Ivančíkot, mi lehet az a titokzatos kór, amely az utóbbi időben a helyi nők között szedi áldozatait. A pszichiátert komolyan foglalkoztatni kezdte a dolog. „Mindhárom hölgyet ismertem, Jankával jó barátok vagyunk, ezért is hívott engem, amikor először lett rosszul. Gy. Teréz ölbe tett kézzel nézte, ahogy görcsök között hánykolódik az ágyon, s mintha egy halvány mosolyt is láttam volna az ajkán. Először elszaladtam magnéziumért a patikába, de mire visszaértem, Janka kezdte elveszíteni az eszméletét, ezért hívtam egy orvos barátomat, jöjjön érte autóval, mert kórházba kell vinni. A méregkeverőt, aki továbbra is ott mosolygott, kiparancsoltam az irodából” – emlékezik a történtekre Ivančík doktor. „Közben felhívott Zdenka bátyja, hogy a testvére állandóan mérgezésre gyanakszik, és Klaudia kezelőorvosa is szólt, hogy beszélgessek el vele, mert úgy viselkedett, mint egy őrült, de szervi bajt nem találtak nála. Nos, én lelki okot sem találtam. Amikor Jankánál megismétlődött a rejtélyes rosszullét, és felhívott a lévai kollégám, gondolatban elkezdtem összerakni az összefüggéseket. Egyszer csak eszembe jutott Gy. Teréz. Tudtam, hogy Janka és Zdenka rosszullétekor a helyszínen volt, ezért azonnal felhívtam Klaudiát. Amikor azt mondta, hogy ismeri és kávézott is vele, már tudtam, hogy atropinról van szó.”

Csapdába csalt méregkeverő

A leleplezéshez szakmai felkészültségen és az orvosi intuíción kívül az is kellett, hogy a doktor a történet valamennyi szereplőjét ismerte – ez a kisvárosi bűnügyek sajátossága. „Még aznap találkozott nálam a három hölgy, beszámoltak egymásnak a tapasztalataikról. Világos volt, hogy Teréz mérgezte meg őket, s az is, hogy a nyáltermelést gátló, hallucinációkat, egyensúlyvesztést okozó atropin idegméreggel. A gyógyászatban altatásnál az izomtónus csökkentésére és pupillatágítóként használják, a méregkeverők pedig régen a nadragulyából nyerték ki. Ha a hölgyek többet ittak volna meg belőle, ma már nem élnek” – magyarázza a doktor.

Még a találkozón megszületett a terv, hogyan csalják kelepcébe a tettest. Janka meghívta az irodájába, kávét főzött, majd kiment. „Teréz befőtteket hozott nekem, még meg is kérdezte, nem viszem-e az autóba. Mire visszajöttem, nem győzött kínálgatni a kávéval. Mondtam, hogy nem iszom meg, mert magas a vérnyomásom, és megkínáltam vele az alkalmazottamat, akivel mindent előre megbeszéltem. Teréznek ez nem tetszett, szinte hisztériás rohamot kapott, eljátszotta, hogy rosszul van, de a kolléganőm kivitte a kávét. A férjem azonnal elvitte a rendőrségre, de a vizsgálat a kriminalisztikai kutatóintézetben négy hónapig tartott. Végül kimutatták az atropint, mi fel is lélegeztünk, de kiderült, hogy nem ilyen egyszerű a dolog.”

A lévai nyomozók kezdetben úgy álltak az ügyhöz, hogy a károsultaknak nem kellett volna kölcsönözniük, azt pedig nem tudni, ki tett atropint az italukba. „Még figyelmeztettek is, hogy ha megvádoljuk, Teréz feljelentést tehet ellenünk rágalmazásért. Azzal zárták le a nyomozást, hogy a mérgezés nem bizonyított, ezért megfellebbeztem a döntést – folytatja Janka asszony. – A járási ügyész jóváhagyta a nyomozó döntését, ezért a főügyészségen emeltem panaszt, és megszellőztettük az ügyet a sajtóban. Így került vissza Lévára, ezúttal egy ügyes nyomozónő kapta meg, aki pár hete vádat emelt Gy. Teréz ellen. De ha nem lenne jogász végzettségem, és nem fellebbeztem volna kitartóan, lesöprik az asztalról. Pedig nem a pénz miatt csináltuk, annak bottal üthetjük a nyomát, hanem azért, hogy több embert már ne tudjon megmérgezni ez a nő.”

Elítélve, de szabadlábon

Gy. Teréz ellen érthetetlen módon nem gyilkossági kísérlet, hanem testi sértés miatt emelt vádat a nyomozó, ezért maradhatott évekig szabadlábon, és Marországon, Drégelypalánk környékén portyázott. Plébániai közösségekben, nyugdíjasotthonokban férkőzött idős emberek bizalmába, aztán elkábította őket, és aláíratott velük egy nyilatkozatot, hogy minden vagyonukról lemondanak a javára. A három atropinnal megmérgezett hölgy és pszichiáter barátjuk továbbra is figyelemmel kísérte ténykedését, ők derítették ki, hogy a Teréz által „istápolt” magányos idős emberek közül gyanúsan sokan haltak meg hirtelen agyvérzésben, ezt megelőzően pedig valamennyien neki ajándékozták a házukat. Tesmagon a helyiek szerint egy egész családot (egy idős asszonyt, a bátyját és az asszony fiát) irtott így ki, az ipolysági nyugdíjasotthonban is él egy idős hölgy, akit kisemmizett. Volt kolléganője, akitől szintén kért kölcsön, a londoni reptéren halt meg hirtelen, „agyérkatasztrófa” következtében.

A felsorolás biztos nem teljes, de az áldozatok száma soha nem fog kiderülni, mert Gy. Teréz felettébb körültekintően járt el. Segítőtársai is lehettek, az atropint nyilván nem nadragulyából főzte. Az ipolyságiak szerint egy kétes múltú orvos szerezhette neki, aki ugyancsak kapott idegenektől ajándékba ingatlant. Az szerződések megírásában egy helyi ingatlaniroda tulajdonosa volt segítségére, és a férje is mindenről tudhatott, mert mindenhová ő fuvarozta.

Bátor és hiú pszichopata

Az okokat mindenki csak találgatja. „Vagy piramisjátékban vett részt és sokat veszített, vagy valami szekta tagja, és nekik hordja a pénzt” – vélekednek az áldozatai. Valamennyiüknek komoly anyagi kárt is okozott, a lapunknak nyilatkozó Jana Kucharíkovának 56 ezer, Zdenka Uhlárovának 44 ezer, Rigó Klaudiának 18 ezer euróval tartozik. A pénzről már mindhárman lemondtak, örülnek, hogy élve megúszták a barátságot. Magyarázatot máig sem találtak Teréz viselkedésére, nem tudják, miért volt szüksége mindenáron ennyi pénzre. Később, a bírósági vallomását hallgatva arra a következtetésre jutottak, hogy egyszerűen pszichopata. „Ezek az emberek a szívélyes viselkedésükkel manipulálják a környezetüket, de az érzelmeiket csak megjátsszák. Meg vannak győződve a saját felsőbbrendűségükről, és minden egyes sikeres bűntény után nő a bátorságuk. Mernek kockáztatni, hiúk, nem éreznek sem félelmet, sem megbánást. Azért veszélyesek, mert mindezt olyan mesterien tudják leplezni, hogy mindenkit megtévesztenek” – magyarázza Artúr Ivančík pszichiáter.

Gy. Teréz a rendőrségen és a bíróság előtt is azt állította, segíteni akart vádlóinak, fogalma sincs, hogy került az atropin a kávéjukba, és amikor rosszul lettek, egyszerűen részegek voltak. Több személyt is megnevezett, akikkel áldozatai együtt italoztak – érdekes módon ezek egyike sem él már, ezért tanúskodni sem tudnak. Ő pedig továbbra is szabadlábon, és akár további áldozatokat is szedhet a következő bírósági ítéletig. Remélhetőleg már nem akad ember, aki leülne kávézni vele.

 

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/52. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene

 

Kelepcébe csalták a tettest, egyikük meghívta az irodájába, kávét főzött, majd kiment. Később azt mondta, hogy nem issza meg a kávéját, mert felment a vérnyomása és odaadta az alkalmazottjának. A kriminalisztikai kutatóintézet kimutatta az italban az atropint.

A bizonyítékok alapján Gyönyör Terézt 2022-ben 25 év szabadságvesztésre ítélték, de  ő arra hivatkozva hogy nem egyértelmű a bizonyíték, megtámadta a döntést. 

Azzal érvelt, hogy a kávéban ugyan kimutatták az atropint, de nincs kamerafelvétel, hogy ő csepegtette bele, vagyis ez nem törvényesen szerzett bizonyíték. A bűncselekmény elkövetését ugyan tagadta, de arra is hivatkozott, hogy ha esetleg mégis ő lett volna az elkövető, nem csak emlékezetkiesést, rosszullétet akart volna-e okozni. 

Kapcsolódó cikkünk

Tíz évvel ezelőtt a Vasárnap adott először hírt arról az ipolysági asszonyról, aki sorozatosan mérgezte a hitelezőit. Az áldozatoknak sokáig sem az orvosok, sem a rendőrök nem hittek, csak a célzott vizsgálatok után derült ki, hogy mindannyian hallucinációkat és az agyvérzéséhez hasonló tüneteket okozó atropint fogyasztottak – miután Gyönyör Teréz kínálta meg őket kávéval, kompóttal vagy egy pohár vízzel.

Barak Dávid újságíró végigkövette a pert, ott volt az ítélethirdetésen is, amikor a méregkeverőt huszonöt év szabadságvesztésre ítélték. Az esetről írt könyve Halálgyönyör címmel tavaly decemberben jelent meg, idén januárban pedig Gyönyör Terézt eljárásbeli hiányosságokra hivatkozva kiengedték a börtönből.

Három könyved jelent meg eddig, a csallóközi maffiáról Az elásott igazság és a Rossz vér, valamint az ipolysági méregkeverő esetét feldolgozó Halálgyönyör. Érdekel a gonoszság anatómiája?
Inkább az a folyamat nyűgöz le, ahogy fokozatosan kiderül az igazság, és a végén kibontakozik egy tényeken alapuló, kikezdhetetlen történet, a felelősök pedig megkapják a megérdemelt büntetésüket. Ez nem jelenti azt, hogy mindig van magyarázat is az elkövetők viselkedésére, motivációjára. Az egyetlen közös nevező ezekben a történetekben az, hogy az elkövetők valamennyien Istent akarnak játszani, csakis a saját érdekeiket tartják szem előtt, és nem tartanak attól, hogy utoléri őket az igazságszolgáltatás.

Az ipolysági méregkeverő történetéről mikor szereztél tudomást?
2021-ben egy szlovák kolléga hívta fel rá a figyelmemet. Egyrészt azért kaptam fel a fejem, mert ez tényleg az évszázad bűnténye kategória, másrészt pedig, mert szlovákiai magyar az elkövető, ráadásul egy idős asszony, akiből senki sem nézte volna ki, mire képes.

Te sem? Milyen volt a benyomásod, amikor meglátogattad?
Egy hetvenéves néni fogadott, nagyon kedves volt. Csodálkoztam is, hogy egy csengetés után beengedett a lakásába, de nyilván azt gondolta, hogy az ő verzióját fogom megírni, és a segítségére lehetek. Az érzelmeken keresztül próbált befolyásolni, azt ismételgette, hogy ő csak egy egyszerű nyugdíjas, aki segíteni akart másokon. Próbált meggyőzni, hogy összeesküvést szőttek ellene, csak azt nem tudta megmagyarázni, mi motiválta volna az ellene szövetkezőket. Egyre inkább belebonyolódott egy zavaros történetbe, miszerint valami magánhitelezési konstrukcióban ő lett volna az üzletkötő, de mivel ezt nem vállalta, bosszút álltak rajta.

Milyen körülmények között élt?
Viszonylag szerényen. Egy ipolysági szövetkezeti lakásban töltötte a férjével az egész életét, biztos, hogy nem luxuscikkekre, berendezésre költötte a másoktól kicsalt pénzt. Utazásokra sem, mert azt mondta, soha nem volt még tengernél, nem ült repülőgépen, nincsenek költséges kedvtelései.

Kiderült, mire költötte azt a sok pénzt? Legalább 150 ezer euróról lehet szó.
Ezt nem tudni. Nagyon magas kamatokat ígért azoknak, akiktől kölcsönkért, ezért nem kizárt, hogy maga is adósságspirálba keveredett. Már a Poľnobanka ipolysági bankfiókjának vezetőjeként sem tudta törleszteni a saját banki hitelét, lehet, hogy egyszer megcsúszott, és már nem tudott felkapaszkodni. A családja birtokában volt Felsőtúron egy régi kúria, amelyben már a 2000-es évek elején, több tanú szerint is, idősotthont szeretett volna létesíteni. Folytak is ott valamilyen munkálatok, de 150 ezer eurót erre biztosan nem költhetett el.

Többször is találkoztatok?
Összesen kétszer. Az első alkalommal még talán azt hihette, hogy csakis az ő verzióját írom majd meg, bár soha semmi ilyesmit nem ígértem neki. A második találkozónk előtt már beszéltem az áldozatokkal is, a tőlük hallottak alapján sok kellemetlen kérdést feltettem neki. Ekkor is csak magyarázkodott, hogy ezeknek a nőknek korábban is voltak egészségügyi gondjai, neki semmi köze az egészhez, de ezt nem tudta tényekkel alátámasztani. A hitelezőinek például elmondta, mi mindennel és ki mindenkivel üzletel, de erre sincs bizonyíték, egyetlen dokumentumot sem tudott felmutatni. Közben sorra jelentek meg az ügyről szóló írásaim, amelyek nem a legjobb színben tüntették fel. Gondolom, ezért sem került sor a harmadik beszélgetésre, viszont az ítélethirdetés előtt a bíróság folyosóján azt mondta, hogy ha hajlandó vagyok a javára dolgozni, még ad interjút.

A férjével beszéltél? Cinkostárs volt, vagy nem tudott semmiről?
Többször is találkoztam vele, és azt hiszem, nem feltétlenül kellett tudnia a gyilkossági kísérletekről. A nyomozás kezdeti szakaszában szinte követelte a rendőröktől, hogy világosítsák fel arról, mi folyik itt, mert a felesége nem mond semmit. De az öregotthonba juttatott nyugdíjasokról az volt a véleménye, hogy ők ezeket a magukra hagyott embereket felkarolták.

Beszéltél olyan idős emberekkel is, akiket Gyönyör Teréz semmizett ki, miután ráíratták a vagyonukat?
Őket már nem találtam meg, de számos olyan személlyel beszéltem, akik ismertek ilyen kisnyugdíjasokat, a közelükben éltek, látogatták őket. Ezek az idős emberek egyik napról a másikra a lekéri nyugdíjasotthonba kerültek, ahol horrorisztikusak voltak a körülmények. A hivatalok sokáig nem is foglalkoztak ezzel az otthonnal, mert nem szociális intézményként működött, a lakókkal bérleti szerződést kötöttek. Éheztek, elhanyagoltak, rühesek voltak, csak a 2020-as rendőrségi házkutatást követően vonták felelősségre az üzemeltetőt.

Az egész ügyet három ipolysági hölgy, Zdenka, Janka és Klaudia robbantották ki, akik mind Gyönyör Teréz barátai, majd áldozatai voltak. Komoly összegeket adtak neki, hogy fektesse be, majd miután sem hozamokról nem tudott elszámolni, sem a befektetett összeget nem adta vissza, megmérgezte őket – az első sikertelen kísérlet után másodszor is. Az orvosok nem vették észre, hogy atropinmérgezésről van szó, a rendőrség sokáig félvállról vette az egészet. Szerinted min múlott, hogy az ügy eljutott a vádemelésig?
Azon, hogy a károsultak panaszok sorát nyújtották be. Egyikük szerencsére közjegyző volt, és tudta, milyen jogi lehetőségeik vannak. Így sikerült elérniük, hogy testi sértésből gyilkossági kísérletté minősítsék át az ügyet. Ahogy beleástam magam az ügybe, én is láttam, hogy sem az orvosoknak, sem a rendőröknek nem volt egyszerű dolguk. Az atropin csak akkor mutatható ki a szervezetben, ha célzottan keresik, vagyis eleve erre kell gyanakodni, de ez csak olyan orvosnak jut eszébe, akinek már volt a szerrel tapasztalata. Az olyan tudatvesztésnek, amit az atropin okoz, számos más szervi oka is lehet, nehéz eljutni eddig a gyanúig. Másnapra kimutathatatlan a szervezetben, az áldozatok is jobban lettek, nem is foglalkoztak velük, amíg egy pszichiáter ismerősük össze nem kötötte a három esetet. Ami pedig a rendőrséget illeti, a túlnyomórészt lopásokkal, garázdaságokkal foglalkozó nyomozóknak nincs elég gyakorlatuk abban, hogy ilyen bűntényeket felismerjenek. A rutin öl, sokkal több tapasztalat és változatosság kell ahhoz, hogy valaki a megszokott sémákon túl is gondolkozzon.

Honnan ismerhette az atropin hatását egy kisvárosi banktisztviselő?
Ez az, amire nem kaptam választ, mert Gyönyör Teréz soha nem ismerte el, hogy használta volna a mérget. Viszont elég nagy irodalma van a szemcseppekkel, nadragulyával, csattanó maszlaggal való mérgezéseknek, lehet, hogy innen szerzett inspirációt. A vádak alapján három ismerősét többször is megpróbálta eltenni láb alól, és olyan magabiztossággal cselekedett, hogy feltételezhetően korábban is alkalmazta ezt a szert.

Kiderült, hol szerezhette?
Felmerült a gyanú, hogy egy orvostól, mert az illető Gyönyör Teréz egyik áldozatának tesmagi házát áron alul szerezte meg. De szakértők szerint nem szemcseppekkel mérgezte az áldozatait, ezekből túl sokat kellett volna használni. Valószínűleg természetes forrásból származott a rendkívül hatékony méreg, lehet, hogy otthon, a konyhájában kotyvasztotta csattanó maszlagból.

Agatha Christie-regénybe illő a végkifejlet, ahogy a három áldozat összefogott, megszervezték Gyönyör Teréz leleplezését, és egyikük a titkárnőjével vitette ki a kávét, amelyben aztán kimutatták az atropint. Önerőből, a rendőrség nélkül leplezték le a tettest.
Ennek az éremnek is két oldala van, és Gyönyör Teréz az ítéletnek pont azt a részét támadta meg, hogy nem egyértelmű a bizonyíték. A kávéban ugyan kimutatták az atropint, de nincs kamerafelvétel, hogy ő csepegtette bele. Annak, hogy most szabadlábra került, a fő oka az, hogy nem tisztázott, ez törvényesen szerzett bizonyíték-e. A másik érv, amellyel Gyönyör Teréz megkérdőjelezte az ítéletet, az, hogy bár tagadja a bűncselekmény elkövetését, de a bíróság azt sem tudhatja, hogy ha esetleg mégis ő lett volna az elkövető, nem csak emlékezetkiesést, rosszullétet akart volna-e okozni, vagyis hogy volt-e gyilkossági szándéka.

Gyönyör Terézt 2022-ben huszonöt év szabadságvesztésre ítélték. Hogyan fogadta?
Semmilyen érzelmet nem tükrözött az arca. A pszichiáteri szakvélemény ismeretében ez nem lepett meg, disszociális személyiségzavarban szenvedő személyiségként jellemezték. Ez azt jelenti, hogy együttérzésre képtelen, és nincs lelkiismeret-furdalása – nem csupán lelki, de biokémiai okokból sem. Akárhogy is nézzük, Gyönyör Terézről kimondta a bíróság, hogy szociopata sorozatgyilkos, most pedig szabadlábon van. Találkozhat az egykori áldozataival, és ez traumatikus lehet számukra.

Ötrendbeli gyilkossági kísérletért és tízrendbeli csalásért ítélték el jogerősen. Minek köszönhetően szabadult mégis?
Tavaly szeptemberben élt a jogorvoslati kérelemmel, miközben már csaknem két évet leült a nyitrai női börtönben. A Nyitrai Járási Bíróság egyszer már hozott egy határozatot, hogy szándékos emberölési kísérletről volt szó, ezt a specializált büntetőbíróság és a legfelsőbb bíróság is jóváhagyta – bár utóbbi instancia kivette a minősítésből azt, hogy ezt más bűncselekmény leplezésének szándékával követte el. Valószínűleg ez okozhatta a zavart, amire Gyönyör Teréz ügyvédje a jogorvoslati javaslatot alapozhatta.

Tavaly módosították a büntető törvénykönyvet. Ha a gyilkossági kísérleteket nem látja a bíróság bizonyítottnak, Gyönyör Teréz a csalásokért leült két évvel végleg szabadulhat?
Akár ez is megtörténhet, mert csalás esetében 150 ezer kárértéknél kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, ő pedig kettőt leült. Gyilkossági kísérlet esetében ugyan maradna a huszonöt év, de ezt újra kell bizonyítani. Ha ez nem sikerül, és mondjuk testi sértés lesz a vád, sokkal enyhébb lehet az ítélet, és évekig elhúzódhat az eljárás. De abban bízom, hogy a legfelsőbb bíróság néhány hónapon belül orvosolja a 2022-es ítéletben elkövetett hibákat, és a büntetés ugyanilyen vagy hasonlóan súlyos lesz.

Az áldozatokkal beszéltél azóta?
Igen, és valamennyien megrázkódtatásként élik meg, hogy aki az életükre tört, most szabadlábon van. De nem csak nekik, hanem minden, Gyönyör Teréz közvetlen közelébe kerülő embernek mérlegelnie kell, veszélyben van-e.

Számodra mi a történet tanulsága?
Hogy csak magunkra számíthatunk. Gyönyör Teréz fennakadhatott volna a kórházi vagy a rendőrségi rostán, ez mégsem történt meg, az áldozatai leplezték le őt. A legjobb nyomozókat szolgálaton kívül helyezték, nyugdíjba küldték, nem sokan maradtak, akik egy bonyolult vagy nem szokványos bűnügy kapcsán összefüggésekben tudnak gondolkodni.

Meglátogatod újra Gyönyör Terézt?
Amikor kiengedték a börtönből, ott voltam, és azt mondta, hogy a könyvem miatt ítélték huszonöt évre. Ez viszont hülyeség, mert a könyv az ítélet után jelent meg. Nem valószínű tehát, hogy kávézni fogok vele.

A Legfelsőbb Bíróság rendkívüli jogorvoslattal 2025 januárjában eljárási hibák miatt megszüntette az ítéletet és Gyönyör Teréz kiszabadult a börtönből. A korábban gyilkossági kísérletként minősített mérgezéseket az eljárási hibák miatt a Legfelsőbb Bíróság már csak testi sértésként kezelte, ezért hozott olyan enyhe ítéletet, hogy a letöltött büntetést figyelembe véve feltételesen szabadlábra helyezi a vádlottat. 

Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »