Értékteremtés hagyományosan, de új eszközökkel – kórusimprovizációs műhely Galántán Vataščin Péter2025. 10. 14., k – 08:22 Galánta |
Kórusimprovizációs műhelyt tartott múlt szombaton Tóth Árpád a Csíkszerda improvizációs kórussal Galántán. A résztvevőknek egy különleges élményben volt részük, a közös éneklés, a szabad improvizáció, a játékos felszabadultság örömét élhették át a művelődési központban.
A galántai Kodály Zoltán Daloskör meghívására Galántára látogatott a Csíkszerda Kórus, hogy karnagya, Tóth Árpád vezetésével improvizációs műhelyt tartson a kórustagoknak és az érdeklődőknek.
A közel kétórás foglalkozáson Józsa Mónika, a galántai kórus karnagya köszöntötte a résztvevőket és elmondta, hogy Tóth Árpáddal több mint tíz évig dolgoztak együtt, sok közös munka van mögöttük. Örömét fejezte ki, hogy a kórustagokon kívül jó néhány érdeklődő is megjelent a teremben, akik remélhetőleg csatlakoznak a jövőben a Kodály Zoltán Daloskörhöz.
Éneklés „fura szabályokkal”
Tóth Árpád a bevezetőben testi-lelki utazásnak nevezte a galántai látogatást, hiszen mint mondta, nagyon sok időt töltött a Felvidéken, talán Galántán a legtöbbet, ezért rendkívül jó érzés számára visszatérni sok év elteltével és megvalósítani az álmát, hogy a Csíkszerda Kórussal együtt érkezzen.
Az improvizációs foglalkozásról elöljáróban csak annyit árult el, hogy kórusban fognak a jelenlévők énekelni, de mivel őt iskolás kora óta mindig az érdekelte, hogyan lehet ezt a műfajt kicsit másképp csinálni, ezért „fura szabályokkal” fogunk szembesülni.
Körülbelül öt perccel később meg is tapasztalhatták a résztvevők, köztük jómagam is, mit jelent a kreatív éneklés, hogyan lehet hangok zengetésével betölteni a teret, illetve emelkedett hangulatba, szinte más dimenzióba kerülni, vagy hogyan lesz egy közismert népdalból rögtönzött kórusmű. A továbbiakban ritmusgyakorlatokkal tarkított többszólamú dalokat énekeltünk és kipróbálhattuk, milyen a kórus által énekelt alapra szólót énekelni. Közel két órán át folyamatos volt a jókedv, a nevetés és megtapasztalhattuk a közösség erejét.
A felgyorsult világ nehézségei
Tóth Árpáddal a műhelymunka és az azt követő esti koncert közti szünetben volt alkalmam beszélgetni. Részben egyetértett azzal a felvetésemmel, hogy a kóruséneklés a magyar nyelvterületen, illetve a zeneoktatás világszinten nem a legjobb korszakát éli, de szerinte ez bármire igaz, amihez hosszabb ideig tartó munka szükséges.
„A felgyorsult világ egyik nehézsége, hogy azok a dolgok, amelyek továbbra is hosszabb időt vesznek igénybe, egyre értékesebbé és ritkábbá válnak. Ugyanakkor nem kellene temetnünk ezt a műfajt, mert még sok magyar ismer dalokat, még sok magyar tud énekelni, fantasztikus énektanárok vannak, ezért nincs okunk a letargiára.
Amit fontos meglátni, hogy amint változnak a korok, úgy változik az emberek zenefogyasztási kultúrája is: az a fajta koncerthagyomány, amit mi ismerünk, a 19. században alakult ki. Most is el kell fogadnunk, hogy másfajta interpretációs és színpadi lehetőségek vannak és ezzel haladni kell, észre kell venni, hogy máshogy kell gondolni a kóruséneklésre, máshogy kell a gyerekekkel megszerettetni azt. Az elsődleges és legnagyobb feladatunk az, hogy az aktív zenélésbe beleneveljük a gyerekeket. Nem szeretek popzenét tanítani, de ha azt látom, hogy azt lélekkel csinálják, akkor mégis bevállalom, mert utána sokkal könnyebb mással is megszólítani őket. Szerintem ez az, amit sokan nem engednek meg, helyette inkább csak hallgatják a zenét az órákon, ami a magyar zenekultúra halála lesz” – fejtegette.
Testi és lelki felüdülés
Tóth Árpád azt is elmondta, hogy tudomása szerint ma Magyarországon övé a legnagyobb közösségi kórus, hiszen a Csíkszerdának több száz tagja van, ami szerinte azért van így, mert kicsit másképp meri csinálni a kórusvezetést, és talán több embert érdekel ez a típusú kórusmunka.
„A workshopokat nem azért tartom, mert azt gondolom, hogy én jobban csinálom a karvezetést, mint más, hanem hogy megmutassam, hogy másképp is lehet, és így is lehet értékes zenéhez vezetni az embereket. A fő célom a perspektíva tágítása, hogy a karnagyok és a kórusénekesek merjenek dolgokat másképp csinálni”
– hangsúlyozta.
Azon túl, hogy kórusban énekelni bizonyítottan jótékonyan hat az agyunkra és az együttrezgés élettanilag is nagyon hasznos, leginkább azért invitálja az embereket a karéneklésre, mert nagyon-nagyon nehéz ma értelmes hobbit találni. Olyat, ami lelki gazdagsághoz, békéhez vezet, ami elfogadóbb emberré tesz minket, ami befogadóbbá tesz mások felé.
„Húsz évvel ezelőtt sokkal hasznosabban tudtam eltölteni a szabadidőmet, mint ma, mert valahogy belecsúszom az értelmetlen hírolvasásba, az internet világába. Ami igazán feltölt, az a természetjárás és a kóruséneklés, ugyanis anélkül, hogy nagyon sokat gondolkodni kellene rajta, jót teszünk a testünknek, a lelkünknek, a kultúránknak, sokkal boldogabban kelünk fel másnap, ha előző este kórusban énekeltünk. Sokan félnek attól, hogy egyedül énekeljenek, de egy kórusban ettől sem kell tartani, hiszen nem kell szólózni, helyette együtt tudjuk megmutatni, milyen gazdag a mi kultúránk. Azt hiszem, ide illenek Sütő András szavai, hogy amíg egy nép énekel, addig messzire hallatszik, hogy létezik, és addig létezik, amíg énekel” – zárta a beszélgetést Tóth Árpád.
A Galántai Városi Művelődési Központban 18 órától a két kórus közös koncertet adott. A Csíkszerda Kórus Molnár Anna balladáját adta elő, a Kodály Zoltán Daloskör pedig megénekelt versekkel készült.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
