Október 4-én, az Istenszülő oltalmának ünnepkörében megtartott búcsún ünnepelték a templom felszentelésének 25. évfordulóját Mályiban. A hálaadó Szent Liturgiát Orosz Atanáz püspök vezette; koncelebrált Koleszár Ákos jelenlegi szervezőlelkész, Dudás László és Galambvári Péter atyák, akik még a szervezőlelkészség megalakulása előtt miskolc-görömbölyi parókusként látták el a közösség szolgálatát.
„Nagy örömmel adunk hálát Istennek negyed század ajándékaiért, a nagy áldozatvállalásért és buzgóságért, amelyet Isten gerjesztett az itt élők szívében, akik mindent megtettek azért, hogy temploma legyen ennek a kis közösségnek. Hálát adunk azért is, hogy itt, most az élő Isten templomai lehetünk” – mondta Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök az ünnepi homília bevezetőjében.
A főpásztor felidézte a templomszentelés napját, 2000. október 21-ét, amikor Keresztes Szilárd püspök ünnepi beszédében arról szólt, hogy az itt lakók nem koloncnak tekintették a kereszténységet, hanem olyan fontos volt számukra, hogy áldozatokat hoztak érte, és felépítették az Isten házát.
„Egy dolog volt annak idején egy üres telken felépíteni valami egészen újat a közösség igényei szerint, és egy másik dolog a közösséget, az élő Isten templomát alakítani – mondta Orosz Atanáz püspök. – Amikor hálát adunk az előbbiért, felelősséget vállalunk ez utóbbiért, hogy közöttünk is, Péter apostol levelének szavai szerint, élő kövekként épüljenek egybe a hívek, hogy az egyházközség az élő Isten templomaként működhessen.”
Szentbeszédében a megyéspüspök többször is hangsúlyozta, hogy a hívek maguk is Isten templomai: „»Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakik bennetek.« (1Kor 3,16) Ne csak a tornyon, vagy a templomfalakon, hanem az ide járó embereken is meglátsszon és megérződjön, hogy bennük lakik az élő Isten.”
Az elmúlt két és fél évtized alatt továbbépült-szépült a templom, ikonokkal, az udvar és a közösségi tér kialakításával. Ugyanakkor a közösség is épült „azokból az élő szívekből, amelyekben külön-külön is ott lakik a mindenható teremtő és gondviselő Isten” – fogalmazott a főpásztor, majd megköszönte mindazok tevékenységét, akik akár papként, akár kántorként, sekrestyésként, vagy az egyházközség tagjaként rendszeresen eljártak ebbe a templomba.
„Milyen nagyszerű ebben a mai világban, ahol mindenütt bajokat, problémákat látunk, hogy vannak emberek, akik nap mint nap a békességért imádkoznak és a mennyei békét kérik embertársaikra” – emelte ki Orosz Atanáz. Hozzátette: „Azzal a tanúságtétellel, amelyet innen a templomunkból a lakhelyünkre, családunkba, vagy éppen munkahelyünkre viszünk el, az emberiséget is építjük, és az eljövendő cél felé, a mennyek országa felé terelgetjük.”
Szent Pál apostol és Szent János szavait felidézve arra kérte a híveket a miskolci megyéspüspök: higgyék el, hogy az élő Isten itt, közöttünk jár-kel. „Köztünk van, köztünk él, és ő ad igazán életet ennek az egyházközségnek. Hogyha az ő intéseire, az ő parancsaira vagy óhajaira figyelünk, akkor haladunk a legjobb irányba.”
A templom falait megszentelték, „a mi megszentelődésünk beteljesítése érdekében pedig őrizkedjünk a test és a lélek minden szennyétől, tegyünk félre minden földi gondot, hogy a mindenség Királyát fogadjuk, befogadjuk szívünkbe az élő Istent. Kerüljünk minden olyan dolgot, amely a szívünkben lehetetlenné tenné Isten jelenlétét. Kerüljünk minden olyan testi és lelki szennyfoltot, amely elhomályosítaná a kegyelem nagyszerűségét” – buzdította a híveket a püspök.
A liturgia végén a gyerekek verssel örvendeztették meg az ünneplő közösséget.
Koleszár Ákos atya a jubileum alkalmából Horváth Györgyné Irénke tisztelendő asszonyt is köszöntötte, hiszen annak idején férjével, Horváth György esperessel sokat fáradoztak a templom felépülésén.
Az ünnepi szertartás hagyományos módon körmenettel és evangéliumolvasással fejeződött be. Majd az egész közösség agapéval folytatta az ünneplést és emlékezést.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
