A szlovák politikai életet a 2026-os állami költségvetésről és a kapcsolódó konszolidációs intézkedésekről szóló heves viták határozzák meg. Ez a vita azonban messze túlmutat a megszokott koalíció-ellenzék ellentéten. A gazdasági és mélyen megosztó társadalmi kérdések a politikai táborokon belüli repedésekre és alapvető nézeteltérésekre is rávilágítanak. Nem csak az ellenzék és a kormánypártok között nő a szakadék, de egyre nagyobb a rivalizálás a ellenzék soraiban, valamint az egyes kormánypártok között. Ezek a viták jöttek a felszínre a közmédia (STVR) vasárnapi vitaműsorában, ahol két ellenzéki és két kormánypárti képviselő mérte össze verbális képességeit.
A konszolidáció ára: a 2026-os költségvetés vitája
A kormány a szociális sokkok elkerülése érdekében a lakosságot is terhelő, fokozatos konszolidáció mellett érvel. Ezzel szemben az ellenzék szerint ez a stratégia feláldozza a jövőbeli növekedési potenciált. A kormányoldal szerint a lassú megközelítés elengedhetetlen a szociális feszültségek elkerülésére, és konkrét hiánycélokat tűztek ki: 2026-ban a GDP 4,1%-át, 2027-ben pedig a 3,5%-át célozzák meg.
A kormánypárti érvelés szerint a harmadik konszolidációs csomagra a német gazdaság lassulása miatt is szükség van, amely közvetlen negatív hatással van Szlovákiára. Roman Michelko (SNS) szerint az állam saját magán is spórol, csökkentve a bérkeretet (43 millió euró) és az árubeszerzési kiadásokat (144 millió euró). Az ellenzék szerint azonban a kormány költségvetési politikája a problémák elodázása a lakosság és a vállalkozások kárára.
Körkép-vélemény:
Mi azért hozzátesszük, hogy bár a kormány nem ezt ígérte, továbbra sem tudni, mekkora terheket vállal a konszolidációból. Lehet, hogy a Michelko által említett 43 milliós és 144 milliós megszorítás soknak tűnik, de a konszolidáció teljes összege 2,7 milliárd euró, és ebből állítólag 1,3 milliárdot a minisztériumok saját magukon spórolnak meg. Csakhogy ígéreteken kívül konkrétumok még nem hangoztak el, és egyre nő a gyanú, hogy a kormány saját magán megint nem hajlandó spórolni, a konszolidáció terheit pedig a lakosságra hárítja.
Az ellenzéki kritika legfőbb pontja is az, hogy a konszolidáció terheinek 73%-át az emberekre és a munkáltatókra hárítják, miközben az állam alig spórol a saját működésén. Martin Dubéci (PS) rámutatott, hogy míg Lengyelország 3,3%-os, Csehország pedig 1,9%-os növekedést tervez (a cseh terveket a felfokozott hangulatú választási kampány miatt érdemes fenntartásokkal kezelni), Szlovákia csupán 0,9-1,3%-os bővüléssel számol. A kormány a kulcsfontosságú infrastrukturális beruházásokon spórol, ami hosszú távon aláássa az ország versenyképességét.
Vitatott energiatámogatás: segítség vagy pazarlás?
A vita egyik legélesebb pontja az energiatámogatási rendszer megtartása vagy épp elvetése volt. Az ellenzék és a kormánypártok ebben a kérdésben összeegyeztethetetlen álláspontokat képviselnek.
A kormány szerint a támogatás elengedhetetlen, mert a szlovák háztartások nem tudnák kifizetni a piaci energiaárakat. Az ellenzék szerint viszont a 90%-os kiterjesztés pazarlás, mert olyanok is kapnak, akiknek nincs rá szükségük.
Körkép-vélemény:
Azt persze nem mondják el, hogy ők hol húznák meg a határt, de a PS és az SaS nagyjából egy húron pendül, hogy az energiaárakat szabadon kéne engedni. Ez a lépés egyébként feltűnő összhangban lenne az Európai Bizottság követelésével, nem véletlenül sütik rá az ellenzékre, hogy Brüsszel szolgái.
A kormány állítja, uniós források bevonásával oldaná meg a finanszírozást. Hogy ez egyáltalán járható út-e, még nem derült ki. Az ellenzék szerint az EU-s források fűtési támogatásra fordítása „barbárság”, mivel ezeket a pénzeket infrastruktúra-fejlesztésre kellene fordítani. (Ezzel egyébként el is ismerték, hogy eltörölnék az energiaár-kompenzációt, és a lakosságot is kiszolgáltatnák a bizonytalan energiapiaci ingadozásoknak – a szerk.)
Ideológiai szakadékok és belső repedések
A Vár utcai terrortámadás évfordulója ismét felszínre hozta a pártok közötti nézetkülönbségeket az LMBTQI+ közösség helyzetével kapcsolatban. Martin Dubéci (PS) bírálta a kormányt, mondván, semmi érdemi nem történt a közösség biztonságának javítása érdekében. Az ellenzéki oldalon mély törést okozott a „két nemről” szóló alkotmánymódosítás elfogadása is.
A Progresszív Szlovákia (PS) „Szlovákia fekete napjának” nevezte a döntést, és kijelentette, hogy Igor Matovič pártja a „maffiával” szavazott, ami véget vet a jövőbeli együttműködés lehetőségének. Ezzel szemben a KDH, amelyet Viliam Karas, a párt alelnöke képviselt a vitában, bevallottan a saját sikereként könyvelte el az alkotmánymódosítást.
Körkép-vélemény:
A vár utcai kettős gyűlöletgyilkosságról érdemes azt is elmondani, hogy a progresszívek akkor gátlástalanul kihasználták saját politikai céljaikra a tragédiát. Ahhoz képest, amit ők akkor csináltak, a Smer egyéves megemlékezése a Fico elleni merényletről májusban óvatoskodó, üres próbálkozásnak tűnik. A PS ugyanis a kettős gyilkosságot kihasználva nem csak az akkori ellenzéki pártokat támadta minden fronton, hanem az Európai Parlamentben olyan határozatot vitt keresztül, amely a gyilkosságért kollektíven a történelmi egyházakat, konzervatív, nemzeti, nem liberális politikusokat és közszereplőket általánosítva felelőssé tette. Amikor két évvel később, 2024 májusában Robert Ficot lelőtték, az Európai Parlament a füle botját sem mozdította, ahogy egyébként Charlie Kirk, amerikai influenszer meggyilkolásakor sem. Adódik a kérdés, hogy mégis mit keres a KDH a PS oldalán?
Körkép.sk
Nyitókép forrása: STVR
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
