,,Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy területén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén…”- vallotta Petőfi Sándor 1847-ben, amikor már Európában mozgolódtak a zsarnokság ellen a szabadság hírvivői. A költő türelmetlen, hogy Magyarországon még nem érződik a forradalom előszele, emiatt meg is jegyzi kicsit megrovóan hogy „,,. Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még, Holott máshol már a nap úgy ragyog. De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szülőföldemet, Mert szeretem, hőn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet!”
Hírdetés
Forrás:pestisracok.hu
Tovább a cikkre »
